Az ünnepi szezon divatja mindig giccsesebb, mint bármely más időszaké az évben, ami rendben is van. Idén azonban a nyolcvanas évek legpusztítóbb divatpillanatait idéző stílus szabadult rá az ünnepi kollekciókra: nincs olyan fast fashion bolt, ahol ne jönnének szembe ezek az egészen indokolatlan darabok. Hogy nektek már ne kelljen, felpróbáltuk a szerintünk legbrutálisabbakat, melyekre tényleg kár volt az anyagot pazarolni. Még a ronda anyagot is.
A lehető legtipikusabb darab a szezonban: cuppanósan szűk miniruha, vállnál és felkaron buggyos ujjal, diszkógömbszerűen csilli-villi textúrával. Ehhez hasonló modellekkel gyakorlatilag az összes fast fashion márka előrukkolt, vagyis egészen biztosan sokkal többet gyártottak belőlük, mint ahány nőnek ez a fazon jól áll. Ugyanis kizárólag tökéletes homokóraalkattal és hosszú, formás lábakkal nyújt elfogadható látványt.
Mutatunk is belőle gyorsan egy másik verziót: ehhez még éppen lehet olyan melltartót találni, ami nem villan ki a dekoltázsból, és az élőben szivárványszínben csillogó ruha műszálas anyaga sem okoz nagy meglepetést a témában. De. Az anyaga sajnos semmitmondóan vékony, így tökéletes feltételeket teremt ahhoz, hogy a plusz öt deka feleslegtől a bevágó bugyivonalig mindent, de mindent láttatni engedjen. Persze bugyi nélkül, modellalkattal tök okés darab.
Dögös ruci is lehetett volna ebből a fénylő, színjátszó pöttyöcskékkel kirakott darabból, de sajnos nagyon túltolták a dolgot. Először is, ez már a vállalhatatlanul rövid kategória, amit nagyjából lépésenként igazgatni kellene (már méretarányosan szűk volta miatt is), leülni pedig meg se próbáljunk, ha ezt viseljük. Másfelől fantasztikusan vacak válltömést raktak bele, ami ide-oda mocorog a vállunkon, és néha még a körvonala is átüt az anyagon.
Íme egy újabb variáció a témára azok számára, akik valamilyen érthetetlen oknál fogva halnak akarnak öltözni az ünnepekre, illetve kimondottan szeretik, ha a testükre fullasztó plasztik tapad, amibe a felvételt követő ötödik percre már bele is lehet izzadni. Bónuszként pedig minden egyes megtett lépés után húzogatni kell a szoknyarészt, máskülönben a csípőn és a hason harmonikázik.
Az önmagában véve is meglehetősen áldatlan divatirányzat förtelmes potyautasként magával hozta még a zebramintát is. A csillámos zebramintát. Aki a képen látható ruhát választja, annak nem kell majd külön csillámporra költenie idén, ugyanis az anyagról csak úgy záporozik. Míg felpróbáltam, nemcsak én lettem gyakorlatilag tetőtől talpig csillámporos, de a próbafülkét is alaposan beterítette a porállagú glamúr.
Hasonlóan jó minőségű anyagból készült ez az overál is, amelyért úgy 13-14 éves koromban valószínűleg megőrültem volna (anyámék pedig a gondolattól), és biztos vagyok benne, hogy a mai tinik is hasonlóképp lehetnek vele. Csakhogy ez egy tényleg borzasztóan kihívó, rövid, mondhatjuk úgy is, hogy közönséges ruhadarab, ami alá maximum egy bimbótapasz fér el, cserébe pucérkodik a derekunk és a fenekünk is. Tinilányoknak biztosan nem engednék felvenni egy ilyen ruhát (köszi, anyu), felnőttként pedig, azt hiszem, már mindenkinek van annyi esze, hogy fel sem merül benne ennek a gondolata.
Az ezüstszínű, csillogó zebramintánál is létezik súlyosabb: az aranyszínű, csillogó zebraminta. Persze, hogy ilyet is lehet kapni, nehogy aztán épp azok maradjanak hoppon, akik esetleg arra vágynának, hogy egy ilyen zebracsíkos ruhaszörny falja fel őket.
Szintén a csillámos arany-fekete színpárosítással készült ez az átlapolós, legyezőmintás csoda, melyben még dundi válltömések is figyelnek. Olyan az egész, mintha legalábbis Samantha Ewing ruhatárából szöktették volna az egyik fast fashion márka 2019-es ünnepi kollekciójába. Van azonban egy jó tulajdonsága is: levenni valódi megkönnyebbülés, annyira irritáló az anyaga.
Több sebből is vérzett ennek a ruhának a kialakítása. A dekoltázs önmagában tragikus volt attól, hogy a kívül keresztben áthajló rész szétlibbent minden moccanásra, a túl rövid és túl kivágott jelleg pedig minden volt, csak elegáns nem. Mégis, a szett legértelmezhetetlenebb részét a bokáig lelógó rátét jelenti, ami abszolút funkciótlan, járáskor viszont kényelmetlenül becsúszik a lábunk közé.
Ezt a modellt minden bizonnyal azoknak szánják, akik maguk is szeretnének úgy kinézni az ünnepi összejöveteleken, mint egy becsomagolt karácsonyi ajándék. Az anyaga szaténfényű viszkóz, melyet eleve nehéz kivasalni, cserébe viszont már attól is újra összegyűrődik, ha levegőt veszel.
Diszkontált JLo-hatást kelt minden flittere ennek a ruhának, de leginkább a köldökig szaladó dekoltázsa és a tény, hogy az alapból nagyon rövid szoknyarész elöl még szét is nyílik, ha lépni próbálunk. Spéci, kétoldalú ragasztócsík a minimum, ami mellrészen rajtunk tartja, attól azonban az sem ment meg, hogy a belső anyag menthetetlenül kifordul a széleknél.
A legjobbat, a kategóriagyőztes csodát a végére tartogattuk: ennek a ruhának minden négyzetcentije azért született, hogy ebbe a cikkbe bekerülhessen. Juthat róla eszünkbe űrruha vagy szaloncukor is, de ezeknél mégiscsak több. Ennek a ruhának hangja is van! Konkrétan, minden moccanásnál zörög, mint egy keményebb nejlon, mégpedig azért, mert abból is készült. Ez nem túlzás, tapintásra a biciklitakaró ponyva éppen ilyen, csak ez sokkal fényesebb.