A divatban sokféle állati alapanyagot használnak fel, például bőrt, gyapjút, selymet, tollakat és persze a szőrmét, de ha az ember szeretne az öltözködésében megszabadulni az állati termékektől, először általában a bőrről szokott lemondani. Mostanság épp tele vannak a fast fashion boltok úgynevezett ökobőr- vagy vegánbőrruhákkal, ám hiába a trendi elnevezés, ezek gyakorlatilag műbőrök.
Környezetszennyező folyamat
A bőr, pláne ha nem a kígyóbőrről beszélünk, hanem a divatiparban általában használt sertés- és marhabőrről, többnyire az élelmiszeripar mellékterméke. Ezért aztán, bár a vegán életmódba nem illeszthető bele, a környezettudatosságnak lehetne része a bőrtermékek vásárlása, hiszen mivel elég sok húst fogyasztunk, az alapanyag többnyire rendelkezésre áll – a probléma csak az, hogy ha egy termék címkéjén azt látjuk, hogy bőrből készült, nem tudhatjuk biztosan, hogy nem olyan állat bőre-e, melyet direkt azért tenyésztettek, hogy a bőrét használják fel. Mindeközben a műbőrrel szemben azt az etikai kifogást lehet felhozni, hogy műanyagból van: már az előállítása is végtelenül környezetszennyező folyamat, ha pedig hulladékként végzi, nem bomlik le.
Így készül a műbőr
Leegyszerűsítve: petróleum alapú lágyítószert tesznek egy keverőhordóba, majd UV-fény stabilzátort adnak hozzá, mely később megakadályozza, hogy az anyag napfény hatására kifakuljon. A következő gyártási lépés során vinilporral hintik meg a keveréket, amíg nagyjából palacsintatészta állagúvá nem válik. Ekkor egy folyékony színezett műanyag van a hordóban: ezt a keveréket viszik fel az anyagra, majd melegítéssel rögzítik rajta.
„Ázsiában az úgynevezett azofestékek még nincsenek betiltva, Európában az összes ruházati áru egy-két százalékában vannak jelen. Ezek a vegyületek részben bizonyítottan, részben potenciálisan rákkeltők, és a bőrrel érintkezve kioldódhatnak. A legmérgezőbb közülük a kék: 0,1 tömegszázalékban tartalmazhatja az azovegyületeket” – magyarázza Niederkirchner Éva vegyészmérnök.
Németországban egy teszt során 15 műbőr táskát vizsgáltak: mindegyikben volt PAH (policiklikus aromás szénhidrogén). A műbőr poliészterből és egy réteg poliuretánból áll, mindkét anyag kőolajbázisú. A feldolgozás során a reakciók melléktermékeiként felszabaduló mérgek belekerülnek az alapanyagba, és nem is tudják tökéletesen kitisztítani belőle őket.
A PVC (polivinil-klorid) monomerje a vinilklorid, ami önmagában gáz halmazállapotú, de ha polimerizálják, akkor hosszú lánccá, azaz műanyag makromulekulává kapcsolódik össze, és nem bomlik le. Csak elégetni lehet, ebben az esetben viszont mérgező anyag (hidrogén-klorid gáz) szabadul fel. Elég bemenni egy kínai boltba: már ott is érezni lehet, hogy ezek a termékek milyen gázokat bocsátanak ki az alapanyagok, illetve a festékek miatt is.
„A feldolgozás közben további káros anyagok jelennek meg a kémiai reakciók melléktermékeként: például formaldehid és az említett policiklikus aromás szénhidrogének, ha pedig végül elégetjük az anyagot, dioxingáz szabadul fel, ami szintén nagyon mérgező” – tette hozzá a szakember.
Ezek mellett az anyag rugalmasságát adó vegyületek, a ftalátok is megkérdőjelezhetők környezetvédelmi szempontból, mert nem bomlanak le, hanem bekerülnek a táplálékláncba, arra azonban egyelőre nincs bizonyíték, hogy valóban mérgezőek lennének.
A valóban környezettudatosabb alternatívák
Újabban elérhető a bőrnek egy környezettudatosabb alternatívája is: a parafa. Ez alapvetően merev, de formázható anyag, melyből legfőképpen kiegészítőket gyártanak.
Szintén bőrszerű anyagot lehet előállítani az ananász leveléből. Ez is az élelmiszeripar mellékterméke, és már cipőket is gyártanak belőle. Még újabb lehetőség látszik kibontakozni a gombák feldolgozásából, aminek a végterméke meglepően hasonlít a valódi bőrre. Ezek az új, alternatív műbőrök azonban drágák, tehát ne várjuk, hogy ezt kapjuk, amikor a hatezer forintos „ökobőr” szoknyával szemezünk.
A műszőrme sem jobb…
Régen a szőrme a luxus netovábbjának számított, de mára csak kevesen tudják élvezni a valóban csodás tapintású anyagot, hiszen mindenki tisztában van vele, hogy lemészárolt kisállatok szőrét viselné, melyeket szívesebben simogatna elevenen.
A műszőrmék előállítása ugyanakkor a műbőrhöz hasonló okokból szintén környezetszennyező, hiszen ezek is olyan mesterséges anyagokból készülnek, mint a poliészter vagy a kőolajszármazékok. Egy műszőrme lebomlása 500-1000 évig tart, így ez is inkább csak állatvédelmi szempontból megnyugtató választás. Képzeljük csak el, hogy hány műanyag szívószálat kell ahhoz visszautasítanunk, hogy annyival kevesebb műanyagot használjunk, mint amennyi a műszőrmék előállításához kell.
Akit nemcsak az állatok sorsa érdekel, hanem a környezetvédelem is, az megpróbálhat tényleg csak annyit vásárolni, amennyire szüksége van, vagy bizonyos dolgokat second-hand boltokból beszerezni, ha nem áll készen arra, hogy csak fenntarthatót tegyen be a kosárba. Azt viszont nem árt észben tartani, hogy a globális felmelegedésért felelős iparágak között a textilipar a második helyen áll, azon belül pedig a károsanyag-kibocsátás 65 százalékát a poliészter-előállítás teszi ki.