Hermès narancs
Az 1837-ben alapított Hermès divatház eredetileg bézs színű, aranyszegélyű, sertésbőr-utánzatból készült dobozokba csomagolta termékeit, később barnás mustárszínre váltottak, a sertésbőr-imitációhoz pedig továbbra is ragaszkodtak. A II. világháború és Párizs náci megszállása idején azonban a barna festék és a sertésbőr-imitáció beszerzése is nehézkessé vált. Gyakorlatilag semmilyen más festéket nem lehetett szerezni, kizárólag narancssárgát. A Hermès ekkor a körülményekhez alkalmazkodva alakította át a dizájnt, azóta csomagolnak narancssárga papírdobozokba, melyet a lovaskocsis logó díszít és szalaggal kötik át.
A meleg, dinamikus narancssárga a márka imázsának részévé vált, a háború éveit követően is megtartották és már nem csak a dobozon használták, de termékeket is készítettek ebben a színben. Bár a kilencvenes években az árnyalat kissé divatjamúlttá vált, a cég kitartott mellette.
A Hermès narancs a “joie de vivre”, vagyis a francia életöröm és persze a luxus szimbóluma mindmáig is.
Tiffany kék
A jellegzetes, légies türkizkék árnyalatot a Tiffany & Co alapítója, Charles Lewis Tiffany választotta az ékszermárka katalógusának borítójához, még 1845-ben. Az árnyalat a vörösbegy tojásának kékje és a nefelejcskék keveréke.
A választás nem volt véletlen: a türkiz a viktoriánus menyasszonyok hagyományos színe volt, akik az esküvőjük napján gyakran fecske formájú, türkizkék brossokat ajándékoztak a násznép tagjainak.
A Tiffany kék a szofisztikált exkluzivitás szimbólumává vált. A márka ezt a jól felismerhető színt használja dobozain, szatyrain és promóciós anyagain. 1998-ban a cég le is védette az árnyalatot. A Pantone-skálán az 1837-es számmal jelölik, ami a márka alapításának évére utal.
Schiaparelli rózsaszín
Elsa Schiaparelli olasz divattervező 1937-től kezdve használta az úgynevezett sokkoló rózsaszín árnyalatot, mely aztán a védjegyévé vált. Coco Chanel legfőbb riválisa utálta a rutint és a középszerűséget, ez a merész árnyalat pedig igazán távol volt attól a visszafogott színpalettától, mely a II. világháború idején jellemezte a divatot. Az élénk színek, különösképp a rózsaszín használatával meg tudta különböztetni magát tervezőként. Nem csupán ruhákon alkalmazta a színt, de szintén 1937-ben debütált parfümje, a Shocking! üvegén és dobozán is.
„Sziporkázó, lehetetlen, pimasz, kecses, életadó, mintha a világ összes fénye, madara és hala benne lenne, Kína és Peru színe, de nem nyugaté, sokkoló, tiszta és hígítatlan” – jellemezte annak idején az árnyalatot a tervező.
Talán a leghíresebb Schiaparelli-rózsaszín kreáció az a ruha volt, melyet Gábor Zsazsa viselt Jane Avril szerepében az 1952-es Moulin Rouge című filmben.
Gucci zöld és piros
Guccio Gucci bőrműves 40 éves korában, 1921-ben nyitotta meg Firenzében első üzletét, ahol kézzel készített bőrtáskákat, és lovas felszereléseket árult. Az olasz nyergek díszítései inspirálták azokat a zöld-piros szövetcsíkokat, melyeket egyre több kreációján alkalmazott.
Az 1930-as években azonban a minőségi bőrök beszerzése akadályokba ütközött, ezért a tervezőnek más alapanyagok után kellett néznie, így talált rá a vászonra. Vászontáskáit a jellegzetes zöld-piros csíkokkal és – szintén a megfelelő nyersanyag híján – bambusz fülekkel látta el.
A piros-zöld csíkok összeforrtak a márkával, ugyanúgy, mint jellegzetes, a GG-monogramos minta. A csíkok nem csak díszítésként, de mintaként is megjelennek a Gucci termékein, de a márkára jellemző zöld, illetve piros árnyalatot külön-külön is használják, hiszen önmagukban is jól felismerhetők.
Valentino vörös
“A vörös nem egy félénk szín” – vallja Valentino Garavani, aki egy tinédzserkori, operában tett látogatásakor kapott ihletet a vörös szín használatához, ahol a női főszereplő vörös bársonyruhát viselt és vörös virágok között énekelt.
A legendás divatguru első kollekciójától kezdve gyakorlatilag az összesben használta a Rosso Valentino-t, azaz a Valentino vöröset, mely 100 százalék magenta, 100 százalék sárga és 10 százalék fekete keveréke. A tervező szerint a vörös az egyetlen olyan szín, mely méltó arra, hogy a feketével és a fehérrel egy lapon emlegessék.
Az árnyalatról kapta a nevét a divatház fiatalabb nőket céltó almárkája, a RED Valentino is.
Benetton zöld
Az 1965-ben alapított Benetton fennállása alatt több alkalommal váltott logót. A márka imázsának legjellegzetesebb eleme, a zöld szín az 1970-es évek elején került az emblémába.
Az évtizedek folyamán a logó rengeteget változott. Először eltűnt az eredeti verzióban szereplő pentagram, változott a betűtípus, majd 1989-ben a Oliviero Toscani kreatív igazgató és a cég botrányreklámjainak készítője bevezette a United Colors Of Benetton feliratot. Utóbbit az emblémán belül többször is áthelyezték, átméretezték az évtizedek folyamán. Ami azonban mindvégig állandó maradt, az a Benetton zöld.
Rózsaarany
A rózsaarany árnyalat annyiban kakukktojás, hogy nem egy divatházhoz kötődik, ezt a trendet ugyanis az Apple indította el a 2015 szeptemberében bemutatott rózsaarany iPhone 6S készülékkel.
Magát a rózsaaranyat egyébként elsőként Carl Fabergé használta még a 19. század elején, a híres Fabergé-tojások készítéséhez. Az 1920-as években aztán az ékszerdivatban is felkapottá vált, ám korántsem annyira, mint a rózsaarany okostelefon megjelenését követően.
Az ékszermárkáknál az ezüst, az arany és a fehérarany mellé felzárkózott a rózsaarany, de rákaptak a ruha- és a cipőmárkák is, és persze a szépségipar is előállt rózsaarany tónusú sminkcuccokkal, hajfestékekkel.
Az irányzat öt év elteltével sem csengett le, sőt, úgy tűnik, az árnyalat tartósan velünk marad.