Minden párt más vélemény, érzés, világnézet motivál, mikor jegygyűrűt választ. Vannak, akik úgy döntenek, látványos gyűrű lesz az, amit reményeik szerint egy életen át viselnek, míg mások úgy vannak vele, nem annak mérete határozza meg a frigy kimenetelét, és inkább egyszerűbbet választanak. Van, aki aranyból készítteti, más ezüstből, megint mások platinából, és aszerint is változatos a kép, ki mennyi drágakővel díszítteti az ékszert. Így van ez már évszázadok, sőt, évezredek óta, múzeumok őrzik emlékét szerte a világban annak, milyen jegygyűrűkkel fogadtak örök hűséget egymásnak a párok a történelem során.
A jegygyűrű 6000 éve
Az ókori Egyiptomig nyúlik vissza a jegygyűrűk története, a kör már 6000 évvel ezelőtt is az örökkévalóság szimbóluma volt, igaz, akkoriban a gyűrűket még jobbára növényekből fonták, csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy bőrből, csontból, esetleg nemesfémből készültet viseljenek. Mi több, a történelmi emlékek szerint ezeket a gyűrűket már az ókori egyiptomiak is a bal kéz gyűrűsujján viselték, úgy tartották, az onnan futó ér közvetlenül a szívhez vezet.
A jegygyűrűviselés szokása az ókori görögöknél és rómaiaknál is jelen volt, utóbbiak körében terjedtek el igazán a fémből készült változatok. A leggyakoribbak a vasból, bronzból készült gyűrűk voltak, az ezüst, netalán arany gyűrűkkel csak az igazán gazdagok jegyezték el egymást, nem csak az örökké tartó szeretet, de immár a hűség jeleként is – nem feltétlenül romantikus értelemben, jócskán benne volt a nő birtoklásának, tulajdonlásának kifejezése is.
Jegygyűrű a 6. századból, oldalán Krisztus életének egyes eseményeivel. (Fotó: Wikipédia)
A kereszténység is beemelte szokásai és szimbolikái közé a jegygyűrűt, mely a középkor évszázadai során többféle formát is felvett. Leglátványosabbak közülük minden bizonnyal az ikergyűrűk, vagy gimmel gyűrűk voltak, amik a mai házasulandókat is megihletik. Az ikergyűrűk eredete a 13. század környékére nyúlik vissza, de egészen a 16-17. századig népszerűek voltak. Lényegük, hogy kettő, esetenként több, egymáshoz illeszthető gyűrűből álltak, amiken a kövek elhelyezése, a gyűrűkbe vésett minták, szövegek kiegészítették egymást ha összeillesztették őket, kifejezve ezzel is a pár összetartozását, örök hűségét egymás felé.
16. századi német ikergyűrű, más néven gimmel gyűrű, rajtuk az ismert bibliai idézettel: “Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza.” (Fotó: Getty Images)
A korabeli szokás szerint a gyűrűket a házasságkötésig mindkét fél viselte, majd azok a nász után a feleség ujján váltak eggyé. Arra is volt gyakorlat, hogy ha a házaspár egyik fele hosszabb időre elhagyta otthonát, a gyűrű egyik felét magával vitte, illetve arra is, hogy a gyűrűket a házasságkötés után is “megbontva” viselte a pár. Népszerűek voltak mellettük az egymásba fonódó kezeket mintázó gyűrűk, a reneszánsz korban pedig szívesen díszítették a jegygyűrűket különböző versidézetekkel, ami szintén olyan szokás, melyet ma is szívesen alkalmaznak a szerelmesek.
A zsidók körében sokáig nem volt szokás jegygyűrűt adni, arra ugyanis az Ószövetségben utalás nincs, a középkorban azonban átvették, fokozatosan beépítették a szokást a házasodás ceremóniájába. A gyűrű eredetileg azt fejezte ki, hogy a férj megfelelő anyagi háttérrel rendelkezik hozzá, hogy elvegye a lányt, bár e célból hosszú időn át nem a gyűrű volt az egyetlen jelképes tárgy, egy könyv, egy pénzérme is elfogadott volt. A gyűrűvel a lány nem a vőlegény tulajdonába került, a fiú arra szerzett jogot, hogy közelebbi kapcsolatba kerülhessen kiválasztottjával, aki ígéretét tette, hogy azután már másnak azt nem teszi lehetővé.
Salamon templomával díszített régi zsidó jegygyűrű. (Fotó: Getty Images)
Házasság Istennel
Vannak, akik szimbolikusan Istennel is házasságot kötnek és ennek gyűrűjét jobb kezükön hordják. Nem, nem az apácákról vagy szerzetesekről van szó, hanem a királyokról és királynőkről, a koronázási ékszerek között rendre megtaláljuk a gyűrűket is, mint a hatalom fontos jelképét. Ilyen az a gyűrű is, melyet IV. Vilmos brit király koronázására készíttettek 1831-ben, és amelyet 1953-ban II. Erzsébet királynő is az ujjára húzott, mikor haláláig tartó hűséget és szolgálatot fogadott hazájának.
Jegygyűrűk ma
A jegygyűrűk az évszázadok során sokat változtak és alakultak, mára pedig elterjedt szokássá vált az eljegyzési gyűrű és a karikagyűrűk megkülönböztetése.
1947-ben egy Francis Gerety nevű reklámszövegíró volt az, aki új fejezetet nyitott a jegygyűrűk történetében, aki miatt lányok milliói vágynak ma is gyémántköves eljegyzési gyűrűre. Ő készítette el a de Beers vállalat számára a mára ikonikussá vált A Diamond is Forever (A gyémánt örökkévaló) kampányát, aminek köszönhetően a gyémánt és a jegygyűrűk vélhetően örökre összekapcsolódtak. A vállalat döntése, hogy népszerűsítse a gyémántokat, persze érthető volt, hisz a világ még nyögte a II. Világháború hatásait, miközben elege is volt már a szörnyűségekből, kellett hát valami, ami elkápráztat, ami különleges – ami elveszi annyira az emberek eszét, hogy azért megérjen hónapokon át kuporgatni.
