A Vlagyimir tiara 15 darab különleges, gyémántból kirakott, összefonódó hurokból áll, melyeken smaragdok vagy gyöngyök lógnak. A látványos ékszert Mária Alexandrina hercegnő (a későbbi Marija Pavlovna Romanova orosz nagyhercegné) kapta, amikor feleségül ment Vlagyimir Alekszandrovics nagyherceghez 1874-ben. Marija Pavlovna rajongott a látványos, egyedi ékszerekért, így hatalmas ékszergyűjteményt halmozott fel az I. világháborúig.
Amikor 1917-ben II. Miklós cár lemondott, az addigra megözvegyült nagyhercegné két kisebb fiával karöltve elmenekült a fővárosból. Úgy tartják, hogy kezdetben szerény körülmények között, a Kaukázusban húzták meg magukat, ám ennek ellenére Marija nem volt hajlandó elhagyni Oroszországot. Abban bízott, hogy egyik fiából még cár lehet, és helyreáll a rend. A bolsevikok hatalomra kerülése után azonban már ő is rájött, hogy nem álmodozhat tovább. Ekkor a tengerparti Anapa városban húzták meg magukat, majd 1920-ban végleg elhagyták Oroszországot, egy olasz hajó segítségével először Velencébe, onnan Svájcba, majd Franciaországba mentek. Marija ekkor már legyengült és beteg volt. Alig néhány hónappal később a Contrexéville-ben található villájában hunyt el.
De mi lett a látványos ékszergyűjteményévél? Feljegyzések szerint a méregdrága nyakláncok, tiarák és gyűrűk végig vele voltak a kalandos menekülése során. Halála után a gyermekeihez kerültek. Ám mivel az emigráló orosz hercegeknek és hercegnőknek szükségük volt a pénzre, néhány darabot elárvereztek, vagy egyszerűen eladtak. A Vlagyimir tiarát Teck Mária brit királyné vette meg. Szállítás közben azonban a fejdísz megsérült, és csak nehézkesen sikerült helyreállítani.
Amikor Mária 1953-ban meghalt, ékszergyűjteményét unokájára, II. Erzsébet királynőre hagyta. A Vlagyimir tiara pedig azóta is sokszor feltűnik az uralkodó fején. Hol smaragdokkal, hol pedig gyöngyökkel!