Dolly Parton hivatalosan is a legjobb celeb a világon? – ezzel a címmel közölte a Vogue a hírt, miszerint a country 74 éves királynője komoly összeggel járult hozzá a koronavírus elleni oltóanyag kifejlesztéséhez, pontosabban: egymillió dollárral támogatta a Nashville-ben található Vanderbilt Egyetem klinikáját, ahol a Moderna vakcináját tesztelték.
Pár héttel korábban pedig még arról cikkeztek az újságok, hogy 75. születésnapja alkalmából újra szerepelhet a Playboyban (amennyiben persze ízléses fotók készülnek és igazán jó interjúval is megfejelik a képeket), néhány hónapja – ami persze most már egy örökkévalóságnak tűnik – ő indította útjára az év egyik legnagyobb pre-koronavírus mémjét, ez lett a #dollypartonchallenge, aminek az a lényege, hogy az ember egy négy képes montázsban bemutatja, hogy a különböző közösségi oldalakon (Linkedin, Facebook, Instagram, Tinder) mennyire más képet mutat magáról.
És sokak számára valószínűleg azzal zárul 2020, hogy meghallgatják legújabb, karácsonyi albumát, melyen olyan hírességek vendégszerepelnek mint keresztlánya, Miley Cyrus, az ismert country- és blueszenész, Willie Nelson vagy az ünnepi időszak állandó hangja, Michael Bublé.
Dolly Parton bő fél évszázaddal első nagylemeze megjelenése után is aktívan dolgozik, és micsoda ötven év volt ez. Az énekesnő, aki egyszerre istenfélő és az LMBTQ-közösség egyik kedvenc ikonja, aki egyszerre nagyon művi, mégis nagyon valóságos, őszinte és hiteles, aki egyszerre dögös és hihetetlenül kedves és elbűvölő, szülőföldjén, Tennessee-ben igazi nemzeti állami kincs, de: miként a Vogue utal rá, egy olyan kincs, amiből mindenkinek jut egy kicsi a világon. Aki persze csak képek szintjén ismeri, Dolly Parton tupírozott szőke parókájával, plasztikai műtétekkel fiatalon tartott arcával és egyesek szerint kissé hivalkodónak vagy ízléstelennek tartott öltözködési stílusával egy újabb felszínes hírességnek tűnhet, de ha valaki, csak egy pár perces interjút megnéz vele, valószínűleg rögtön a szívébe zárja. Persze ő sem tökéletes, messze nem, de így is sokszor kiemelkedik a mezőnyből.
Dolly Parton, a született világsztár
Dolly Rebecca Parton 1946. január 19-én született Sevierville-ben Avie Lee Caroline és Robert Lee Parton tizenkét gyermeke közül a negyedikként, nagyon szerény körülmények közé. Apai ágon a felmenői keményen dolgozó kisemberek voltak, akik hittek abban, hogy a szorgalom és a kemény munka meghozza gyümölcsét. Édesanyja családjának az életében nagyon fontos szerepet játszott a vallás és a zene, ő pedig tökéletesen összegyúrta a két világot, sőt ez volt a kulcsa a sikerének, illetve az, hogy egy sokgyerekes család tagjaként mindig is küzdött a figyelemért – a zene volt az eszköz ahhoz, hogy ezt meg is kapja.
Dolly Parton az Énekes izompacsirta című filmben (Fotó: 20th Century-Fox/Getty Images)
Már ötévesen dalokat írt, mindenben meghallotta a muzsikát, ahogy mondja, a pergő borsószemekben és a kiabáló libákban is. Hét évesen egy házi készítésű gitáron kezdett el játszani, egy évvel később megkapta első igazi hangszerét nagybátyjától. Tízévesen már szerepelt a helyi rádióban, tizenhárom volt, amikor felvette az első számát, és fellépett Nashville egyik leghíresebb koncerttermében, a Grand Ole Opryban, ahol nem mással találkozott, mint Johny Cashsel. Az érettségi másnapján pedig úgy döntött, elég az utazgatásból, ingázásból, ő Nashville-be költözik.
Nem azért jöttem el otthonról, mert nem szerettem a családomat vagy a Great Smoky Mountainst, azért jöttem el otthonról, mert többre vágytam
– nyilatkozta az énekesnő, aki tényleg kötődik otthonához és soha nem szakított gyökereivel. Az 1980-as évek végén például visszavásárolta az ingatlant, ahol gyerekkorát töltötte.
Nashville-be érkezése után Partont azonnal leszerződtették. Első albuma Hello, I’m Dolly címmel jelent meg 1967-ben, és már itt megmutatta, hogy vele nem lehet packázni. Az első dalban azonnal azt énekli, hogy lehet, hogy egy buta szőkének tűnik, de vele senki nem járathatja a bolondját.
Ekkor figyelt fel rá az országszerte ismert countryzenész, Porter Wagoner, aki megkérte, hogy legyen ő korábbi énekesnőjének, Norma Jeannek az utódja zenés műsorában. A közönség nem örült a váltásnak, de Wagoner közbenjárására elfogadták Partont, aki az évek során még nála is népszerűbb lett. Dolly Parton ugyan csak öt évig akart maradni, de végül hét évig szerepelt a műsorban, pedig a közös munka nem volt egyszerű, mivel mindketten nagyon erős, keményfejű és határozott személyiségek voltak. De ha nem így lett volna, akkor talán nem születik meg Dolly Parton legnagyobb slágere, I Will Always Love You, A testőr című film hihetetlenül sikeres betétdalának eredeti változata. Bizony, ez nem szerelmes dalnak készült, az énekesnő egy hosszú, gyümölcsöző, de konfliktusoktól nem mentes munkakapcsolat végére tett így pontot.
A korszak másik hatalmas slágere a Jolene, ami egy bankban dolgozó nőről szól, aki szemet vetett a férjére, és akit nem Jolene-nak hívtak. A nevet egy kedves rajongójától vette kölcsön. Egyszer azt nyilatkozta, hogy a hatvanas években a nashville-i otthona előtt egy dobozban valaki otthagyott egy kisbabát egy cetlivel, amin az állt: „A neve Jolene, rólad neveztem el, kérlek, viseld gondját.” Az énekesnő azonnal értesítette a gyermekvédelmet.
Dolly Parton, aki nemet mondott Elvisnek
Amikor az I Will Always Love You a country-toplista elejére került, Elvis Presley jelezte, hogy szeretné feldolgozni a dalt, de mivel az énekes menedzsere ragaszkodott ahhoz, hogy Parton a szerzői jogokat részben adja át nekik, ő nemet mondott. Állítása szerint ez volt élete egyik legnehezebb üzleti döntése, de így ismét bebizonyította, hogy vele aztán tényleg nem lehet packázni, még magának a Királynak sem, és az, hogy kiállt magáért, dollármilliókkal tette gazdagabbá.
Miután sikerült saját útjára lépni, Dolly Parton úgy döntött, hogy a popzenében is szeretné kipróbálni magát. Eleinte mérsékelt sikerekkel járt az átmenet, pedig mindenki szerette, amit csinált, Dolly című varietéműsora is népszerű volt, mégis levették egy évad után. Miután megkérte Gary Kleint, hogy legyen a következő lemezének a producere, minden megváltozott, a Here You Come Again óriási siker lett, Parton 1978-ban még Grammy-díjat is nyert érte.
„Nem hajtok a díjakra, de bármilyen elismerés, főleg dalszerzőként, nagy büszkeséggel tölt el”
– nyilatkozta Parton, akinek egyébként van is mire büszkének lennie, a 2018-as Guinness Rekordok Könyvében kétszer is szerepel: egyrészt egyetlen előadó sem szerepelt ennyi évtizeden át a TOP20-ban, mint ő, és egyetlen countryénekesnőnek sem volt annyi slágere mint neki.
De ne szaladjunk ennyire előre. Az 1980-as években Dolly Parton belekóstolt a színészkedésbe is. Az első szerepe a Kilenctől ötig című vígjátékban volt Jane Fonda és Lily Tomlin mellett. A film ugye arról szól, hogy egy vállalat három női alkalmazottja hogyan lázad fel a rettegett főnökük uralma ellen. Parton egyébként azzal feltétellel vállalta el a szerepet, hogy ő írja majd a főcímzenét, és ő is adja elő. Amikor pedig elkészült, minden nőt, aki dolgozott a filmen, bevitt a stúdióba, hogy együtt énekelhessék fel a számot. És igen, ez is egy sokszor ismételt történet, Dolly Parton műkörmei is fontos szerepet játszottak az alkotói folyamatban, mert ezek hangja az írógépre emlékeztette. Mind a dal, mind a film óriási siker lett.
Dolly Parton később sem fordított hátat a filmezésnek, 1982-ben mutatták be a The Best Little Whorehouse in Texas című filmet, és ez a szerepe egy újabb Golden Globe-jelölést ért neki, és filmográfiájából mindenképpen érdemes kiemelni az 1989-es Acélmagnóliákat.
Dolly Parton, a vidéki Barbie
„Nagyon sokba kerül, hogy az ember ennyire olcsón nézzen ki”
– ez lett az énekesnő egyik leghíresebb nyilatkozata. Legkedvesebb anekdotája az, hogy amikor gyerekkorában bementek a városba, mindig csodálattal bámult az utcán egy nőt, akiről később kiderült, hogy prostituált. Azért nézte őt, mert gyönyörűnek találta, és rá akart hasonlítani. Hogy ez a sztori igaz vagy sem, jó kérdés. Ami biztos, hogy egy riporter arra utalt, hogy Parton szép nő, akinek nincs szüksége sem parókára, sem feltűnő ruhákra. Minderre Parton így reagált: „Nem, valóban nincs. Ez az én döntésem. Nem szeretnék olyan lenni, mint bárki más. Sokszor nyilatkoztam már, hogy soha nem süllyednék olyan mélyre, hogy divatosan öltözködjek. Ennél egyszerűbb dolog nincs, könnyen menne. Szóval úgy döntöttem, inkább felhívom magamra az emberek figyelmét. Amint túlteszik magukat azon, hogy milyen nevetségesen nézek ki, észreveszik az igazi értékeimet.”
Hozzátette, tudja, hogy sokan külseje stílusa miatt kifigurázzák, de valójában ők a vicc tárgya, ugyanis nagyon tudatosan használja a stílusa elemeit, és köszöni, elég önbizalommal rendelkezik, hogy kedve szerint játszadozhasson külsejével. És azért mindenre ő sem hajlandó, hogy nem egy könnyűvérű nő, mint sokan gondolják, jól mutatja az is, hogy például soha nem vetkőzött magazinnak. Szerepelt a Playboyban 1978-ban, de címlaplányként sem meztelenkedett.
Dolly Parton a ’78-as Playboy címlapján
Az énekesnő egyik védjegye az óriási szőke paróka. „Régen folyamatosan szőkítettem és tupíroztam a hajam, ettől viszont nagyon töredezett lett. Úgy voltam vele, egyszerűbb, ha parókát viselek” – nyilatkozta. Állítólag még Jane Fonda sem látta őt paróka nélkül, pedig a Kilenctől ötig forgatása alatt több pizsamapartit is tartott három főszereplő, de Parton mindig talpig sminkben, frizurában lépett ki a hálószobájából.
Dolly Parton másik védjegye a keble, amiről több dalban is megemlékeztek, és miatta lett Dolly a neve az első klónozott birkának is, mivel a kisállatot egy felnőtt juh emlőmirigyéből vett sejtből klónozták.
De pontosan mennyire vagyunk átverve a sok külsőséggel, mennyire más Dolly Parton a magánéletben és előadóművészként? Ismerősei szerint valószínűleg nagyon sok átfedés van a két személyiség között, és pont emiatt nem lesz hiteltelen vidéki Barbie-ként se. „Ha nem is volt mindig olyan, mint alteregója, most már biztos olyanná vált. Előbbi is ő, csak kicsit eltúlozva” – nyilatkozta róla Lily Tomlin.
Tananyag lett belőle
2009. május 8-án Parton beszédet mondott a a Tennesse Egyetemhez tartozó Knoxville- i Művészeti és Tudományos Főiskola diplomaosztó ünnepségén, ahol tiszteletbeli doktori címet kapott. Jimmy G. Cheek, a Tennesse Egyetem kancellárja azt mondta, nem csupán zenei és szórakoztatóipari karrierje miatt adták neki ezt a címet az állam egyik kiemelkedő oktatási intézményében, hanem minden olyan erőfeszítése elismeréseként, amit a kultúra és az oktatás népszerűsítésért tett. Az egyetemen lett tananyag az énekesnő élete és munkássága. „Ez sokkal többről szól, mint egy népszerű zenész karrierjének felszínes vizsgálatáról – mondta Lynn Sacco, a kurzust oktató egyetemi docens. – Ez egy olyan diplomamunka-szeminárium, és célja az, hogy a hallgatók új módon megértsék Appalachia modern történelmét és Ms. Parton szerepét ebben.”
Dolly Parton és a láthatatlan férj
Az énekesnő abban is különbözik a többi hírességtől, hogy férjét nem igazán ismerjük, pedig már több mint 50 éve együtt vannak. A fáma szerint még a zenésztársai között is vannak, akik soha nem látták őt. Dolly Parton és Carl Thomas Dean akkor ismerkedett össze, amikor az énekesnő Nashville-be költözött, és 1966 májusában össze is házasodtak. Előadóművészként ugyan Parton nem használja férje vezetéknevét, de útlevelében Dolly Parton Deanként szerepel, és néha így írja alá a szerződéseket is. Dean a feleségét állítólag csak egyszer láthatta fellépni, az énekesnő szerint többek között az a házasságuk titka, hogy nincsenek együtt sülve-főve, és megbecsülik azt az időt, amit együtt töltenek.
„Nagyon büszkék vagyunk a házasságunkra. Ez mindkettőnk számára az első. És az utolsó.”
Parton és Dean 2016-ban, 50. házassági évfordulójuk tiszteletére megújították fogadalmukat.
Dolly Parton és Carl Thomas Dean (Fotó: Profimedia/ABC)
Persze az ő házasságukban is voltak hullámvölgyek, például a The Best Little Whorehouse in Texas forgatása alatt, amikor Parton állítólag közel került a másik főszereplőhöz, Burt Reynoldshoz. Partonnak és Deannek nem született saját gyermeke, de segítettek felnevelni Parton fiatalabb testvérét, és ő lett Miley Cyrus keresztanyja. „Isten azt akarta, hogy ne legyen saját gyerekem, hanem minden gyereknek az édesanyja legyek.”
Dolly Parton, akinek aranyból van a szíve
Minél sikeresebb vagyok, annál alázatosabb leszek, mert tudom, kevés ember mondhatja el magáról, hogy az álmai valóra váltak.
– nyilatkozta egyszer. Parton az elmúlt évtizedekben több jó ügy mögé is beállt, sőt, saját alapítványa is van. A Dollywood Foundationt 1988-ban hozta létre, két évvel azután, hogy megnyitotta saját vidámparkját. „Úgy voltam vele, hogyha egyszer valóban olyan nagy sztár leszek, mint amekkora szerettem volna lenni, akkor mindenképpen szeretném támogatni azt a közösséget, ahonnan származom.” Alapítványa csak helyi középiskolások számára biztosított ösztöndíjat, majd megszületett Imagination Library című projekt. A programban részt vevő családok gyermekei minden hónapban ingyen kapnak könyveket születésüktől fogva majdnem iskolás korukig. A programot Parton édesapja tiszteletére alapította, aki ugyan gyermekként sem írni, sem olvasni nem tudott, de lánya szerint ő volt a legokosabb ember a világon. „Az üzleti értékemet neki köszönhetem” – nyilatkozta.
2006-ban például kiadott egy szakácskönyvet, aminek a bevételeit az alapítvány támogatására fordította. Ugyanebben az évben 500 ezer amerikai dollárt ajánlott fel a szülővárosában épülő kórház javára, és jótékonysági koncertet adott, melynek bevételét szintén az építkezés támogatására fordította.
Dolly Parton, a (majdnem) feminista
Második szólólemezének, az 1968-as Just Because I’m a Woman címadó dalának mondanivalója akkor valószínűleg sokakat meglepett, ugyanis a dal arról szólt, hogy nőként nem terheli nagyobb felelősség a hibáiért, mint a férfiakat. És hát vannak kultúrkörök, ahol ezt a mai napig nem hajlandóak elfogadni. Parton számtalan dalban énekelte meg olyan nők sorsát, akiket férfiak hagytak cserben.
Azt gondolhatnánk, hogy Dolly Parton aktívan belevetette magát a nőjogi mozgalmak sűrűjébe, de nem. Amikor csak tehette, elmondta, hogy nem gondol magára feministaként.
Ez nem jelenti azt, hogy nem szeretném, hogy mindenkinek ugyanolyan jogai legyenek, egyszerűen csak nem akartam része lenni egy politikai mozgalomnak.
Dolly Parton egyszer egyébként kifejtette, azért sem szereti a feminista kifejezést, mert azt a férfigyűlölettel is lehet azonositani. „Nem hiszek abban, hogy egy egész csoportot keresztre kell feszíteni csak azért, mert néhány ember hibázott.” Persze neki is volt része kéretlen ajánlatokban, de azt mondta, általában sikerült kezelnie a helyzetet, vagy elütötte humorral vagy egyszerűen odébbállt.
Dolly Parton a 2019-es CMA Díjátadó gálán, Nashville-ben (Fotó: Taylor Hill/Getty Images)
Partonra viszont még így is sokan gondolnak feministaként, mondván: életútja és munkássága önmagáért beszél.
Dolly Parton, a diplomata
Jane Fonda mondta róla, hogy Parton a társadalom nagyon széles rétegéhez szól: nemi, vallási és politikai hovatartozástól függetlenül százezrek, ha nem milliók rajonganak érte, ő pedig nem szeretné bármelyiküket is megsérteni, ha bármilyen kinyilatkoztatása miatt kellemetlenül éreznék magukat, ezért próbál a lehető legdiplomatikusabb lenni.
Hiba persze csúszhat a gépezetbe: egyik színházi produkciója, a Dolly’s Dixie Stampede névvel futott, de az Egyesült Államokban zajló társadalmi változások miatt a polgárháborút feldolgozó műsort már Dolly Parton Stampede néven ismerik, a dixie szó ugyanis a konföderációs időkre utal, ezért jobbnak látták mellőzni. Parton azt nyilatkozta, szándékosan soha nem bántana meg senkit, egyetlen bűne a tudatlansága volt. Azóta természetesen ő is kiállt a Black Lives Matter mozgalom mellett, sőt, amikor pedig a faji igazságtalanság miatt tiltakozók szobrokat kezdtek dönteni USA-szerte, voltak, akik petíciót nyújtottak be, hogy inkább ő kapjon műemléket.
Cseréljük le a szobrait azoknak a férfiaknak, akik miatt ez az ország kettészakadt, és inkább egy olyan nőt tegyünk a helyére, aki egész életében azon dolgozott, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket
– közölte.
Parton azt mondja, hogy ameddig egészsége engedi, biztosan marad a szórakoztatóiparban, de lehet, hogy 2021-ben kicsit lazít a tempón. Sűrű volt az idei év, nem árt kicsit pihenni.
