Mint ismeretes, a 2021-es év egyik hivatalos trendszíne a sárga. A színt – okker pigment formájában – már az ősember is használta a barlangrajzokon. Az ókori Egyiptomban az arannyal társították és úgy tartották, hogy az istenek bőre és csontjai is ebből készültek. A sírképeken is gyakran alkalmazták az arzénból készült, rendkívül mérgező sárga festéket. Az ókori Rómában népszerű árnyalat volt a falfestményeken, főképp az arany és a bőr tónusának megjelenítésére.
A Biblia ugyan soha nem írta le a Jézus Krisztust eláruló tanítvány, Iskarióti Júdás öltözékét, ám a posztklasszikus időszak művészei következetesen sárga ruhában ábrázolták, ezért társítjuk a mai napig is a sárga színt az irigységgel és a féltékenységgel. A nem keresztény „kívülállók”, például a zsidók sárga színnel való megjelölése a reneszánsz korszakban kezdődött. A 16. századi Spanyolországban az eretnekséggel megvádolt emberek is sárga köpenybe öltözve kényszerültek az inkvizíció elé lépni.
A sárga festékeket egészen a 18. századig leginkább arzénból, tehén vizeletéből, vagy sáfrányból állították elő, ám ekkortól megjelentek a szintetikus színezékek és pigmentek. A színárnyalat ezt követen rendkívül felkapott lett a festők körében. Vincent van Gogh különösen nagy előszeretettel használta – a kék mellett – a sárgát, olyannyira, hogy a szín az egyik védjegyévé vált.
A 19. század végétől a New York-i lapokban megjelentek az első színes képregények: az új nyomtatási eljárásban a fekete mellett bíbort, ciánt és sárgát alkalmaztak. A korszak népszerű képregény figurája Mickey Dugen, a sárga hálóinget viselő sárga kölyök lett. A szenzációra alapuló újságírói műfajt pedig akkoriban sárga újságírásként emlegették.
A 20. században aztán – a közép- illetve reneszánszkori jelentéséhez visszanyúlva – újra a kirekesztés szimbóluma lett: a náci Németországban és a németek által megszállt országokban élő zsidók kötelesek voltak a ruházatukon sárga Dávid-csillagot viselni.
Népszerűségét a modernista festőknek köszönhetően nyerte vissza: Piet Mondrian és kortársai a festészetet a legegyszerűbb formákra és színekre redukálták, melyek között gyakran használták a sárgát is. Szintén a 20. század folyamán kezdték kiváló láthatósága miatt több területen jelölésre használni: egyes országokban a jelzőtáblák alapszíne lett, sőt a piros szín helyett a tűzoltókocsik, mentőkocsik festésére is alkalmazták, ahogy ilyen színűek lettek az iskolabuszok és a taxik is.
Ellentmondásos szín
A sárga ellentmondásos szín, mivel életteli, energikus, ugyanakkor túlzott mennyiségben zavaró lehet. A színpszichológia szerint bár figyelemfelkeltő, ugyanakkor mégis a legfárasztóbb a szem számára. Bár általában vidámnak és melegnek nevezik, hiszen többek között a Napra asszociálunk róla, azonban nem mindenki reagál rá egyformán, akár frusztrációt, agressziót is kiválthat. Kísérletek bizonyítják, hogy az emberek nagyobb eséllyel veszítik el a türelmüket olyan helyiségekben, ahol a sárga az uralkodó szín, ahogy a csecsemők is a legnagyobb eséllyel sárga szobákban sírnak.
A nyugati világban nem különösebben közkedvelt szín: egy felmérés során Európában és Amerikában a válaszadók csupán 6% -a nevezte meg kedvenc színeként, míg 7% az általa leginkább utált színként jelölte meg.
A sárga színnel az előzőekben felsoroltak okán a divattervezők is meglehetősen csínján bánnak. Az 1950-es években a Dior és a Chanel alkalmazta viszonylag gyakrabban a kollekcióiban, majd a hatvanas években szélesebb körben is felkapottá vált, ezt követően azonban bár minden évtized divatjában jelen volt, ám messze nem vezető árnyalatként. 2015-ben azonban Rihanna a MET-gálán viselt Guo Pei estélyije, illetve Beyoncé következő évben megjelent Lemonade klipjének hatásra azonban a sárga árnyalatok népszerűsége újra elkezdett felfutni, az irányzat pedig 2021-re csúcsosodott is, amikor a sárga – a szürke mellett – az év egyik hivatalos divatszíne lett.