Aranyévek, kultikus arcok
A tehetségkutató műsorok nagyanyjának is nevezhetjük a (a Ki mit tud? után) Táncdalfesztivált, amelyet először 1966-ban rendezett meg a Magyar Televízió. A következő évtizedekben aztán olyan énekesek váltak ismertté a műsornak köszönhetően, mint például Katona Klári, a Hungária együttes, Koós János, Korda György, Máté Péter, Szécsi Pál, vagy Kovács Kati. És ezen a fesztiválon mutatkoztak be először a nagy nyilvánosság előtt az éppen születőben levő beatnemzedék emblematikus képviselői, akik aztán nagy karriert futottak be itthon, és még ma is emlékszünk rájuk. Mint például az Illés és a Metró, az Omega együttes, Koncz Zsuzsa és Zalatnay Sarolta. Mondhatjuk azt, hogy a Táncdalfesztiválok legendás, nagy korszaka 1969-ben ért véget, ekkor zárult le egy aranykor.
Nemcsak a felfedezett tehetségek, hanem az azóta legendássá vált műsorvezetők miatt is. Takács Marika, Lénárd Judit, Tamási Eszter és Varga József ugyanis a Magyar Televízió tévébemondó sztárjainak számítottak. Takács Marika munkásságáról egyébként számos dokumentumfilmet is találunk, de volt is mit bemutatni, hiszen már a kezdetektől a Magyar Televíziónál dolgozott, és közreműködött több szórakoztató műsorban, filmben. De ő volt az, aki 1965-ben a Népstadionban megrendezett koncerten angolul üdvözölte a fellépő Louis Armstrongot. 1966-ban és 1967-ben pedig a híres Táncdalfesztivál, amelynek társműsorvezetője volt.
Az egyik társa, Lénárd Judit is a Magyar Televízió első bemondónemzedékének egyik népszerű tagja volt. 1964-ben ő lett televízió akkor induló Delta című tudományos magazin adásainak első műsorvezetője, később ő lett a beszélgetőpartnere Rodolfónak, az 1968-ban forgatott Képzőbűvészet című ismeretterjesztő sorozatban.
A harmadik társműsorvezetőt, Tamási Esztert fénykép alapján keresték fel a Magyar Televízió munkatársai. 1957. július 11-én állt először a kamerák elé, később bemondóként és műsorvezetőként is dolgozott a tévénél. Vezette többek között a Híradót, a Táncdalfesztivált, a Kodály énekversenyt (Kudlik Júliával felváltva), az Iskolatelevíziót. 1971-ben indult az Önök kérték című kívánságműsor, melynek 1990-ig a műsorvezetője volt. Ezenkívül riporterként is tevékenykedett. Sokoldalúságát szórakoztató szilveszteri műsorokban is bizonyította. Közreműködött hanglemezeken mesemondóként is.
Akkor és most…
Azóta a Táncdalfesztivál felnőtt, „megöregedett”, és nyomában megjelentek egyéb, nyugatról átvett produkciók, amelyekből aztán az évek során folyamatosan újak és újak születtek. Gondoljunk csak a Megasztárra, az X-Faktorra (utóbbi a mai napig termeli ki a tehetségeket), vagy napjaink újdonságaira, a Sztárban sztár leszekre. Olyan neveket köszönhet nekik a hazai show-biznisz, mint Tóth Verát, Tóth Gabit, Oláh Ibolyát és még hosszan lehetne sorolni a neveket.
A Táncdalfesztivál születése óta rengeteget változtak a tehetségkutatók műsorvezetőinek és fellépőinek ruhái, sminkjei, frizurái, és az is tény, hogy a versenyzők akkoriban jóval szolidabb szettekben léptek a színpadra. De a „szockó” időkben nem is volt lehetőség másra, finoman szólva sem volt ajánlott kilógni a tömegből. Ne higgyük, hogy Rátonyi Hajnalka renitens volt a rövid ruhájában, akkoriban nagyot mentek az ennyire lábvillantó szoknyahosszok.
Az pedig teljesen elképzelhetetlen volt, hogy a műsorvezetők úgy jelenjenek meg a színpadon, mintha csak az utcáról sétáltak volna be. Persze, így visszanézve, az öltönynek is megvan a maga nosztalgikus bája, sőt, azt sem állítjuk, hogy a mai stylist agymenések jobbak lennének.
Frizurából nehéz lenne megmondani, mi jelenleg az aktuálisan meghatározó csapásirány, annyira sokfélék és gyorsan változóak a trendek, de az biztos, hogy még nem nagyon láttuk visszajönni a tupírozott búra-frizurákat, maximum nagy divatházak bemutatóin. A hétköznapi életbe azonban aligha csorgott vissza, esetleg múltban ragadt esküvőkön, szalagavatókon láthatunk ilyesmit. És Takács Marcsi fején a hatvanas évek végén.
És ha már ott tartunk, hogy mi nem megy ki a divatból, az úgy néz ki, hogy a miniszoknya és a forrónadrág. A két arcpirítóan rövid hossz menő volt a hatvanas évek végén és a kétezres évek elején is. És ma sincs ez másként.
Fotó: Fortepán