A monogramok először az i.e. 350 körül, az ókori Görögországban, érméken jelentek meg. Ezeken általában az azokat kibocsátó városok neveinek első két betűje szerepelt. Később a kézművesek és a művészek körében vált bevett szokássá, hogy termékeiket, műalkotásaikat monogrammal jelölték meg, ezzel is védekezve azok jogosulatlan használata ellen. A középkortól kezdve aztán a monogramok a királyságok erejének és hatalmának kifejezőjévé is váltak. A királyi monogramok általában az uralkodócsalád neveinek kezdőbetűit és egy koronát tartalmaztak: ezeket kellett viselniük az állami szervezetek képviselőinek, a hadsereg tagjainak, vagy épp az a királyi családot kiszolgáló személyzetnek, de megjelentek például hivatalos dokumentumokon, pénzérméken vagy épp zászlókon is.
A viktoriánus korszakban divatba jöttek az egyéni monogramok, melyek az adott személy ruházatán, poggyászán, írószerein vagy más, személyes tárgyain szerepeltek. Egy hagyományos, 3 betűs monogram esetében az egyén vezetéknevének kezdőbetűje nagyobb méretben és/vagy középen, esetleg valamilyen speciális betűtípussal jelent meg, míg a keresztnév kezdőbetűje a bal oldalra, a középső név kezdőbetűje pedig jobbra került.
Louis Vuitton és kortársai
A monogramok egyre inkább a luxus szimbólumává váltak, a 19. század végétől kezdve pedig a divatházak is alkalmazni kezdték azokat. Az egyik legrégebbi és máig is legismertebb monogramminta a Louis Vuittoné. A kezdetben utazótáskákra specializálódott céget a francia Louis Vuitton alapította még 1854-ben. Abban az időben a piacon lévő poggyászok nagy része lekerekített tetejű volt, Vuitton azonban 1858-ban piacra dobta lapos tetejű utazóládáit, melyek azért voltak praktikusabbak, mivel azokat könnyen egymásra lehetett pakolni. A vállalkozó hosszú éveken át elsősorban európai kiállításokon árulta termékeit, 1885-ben aztán megnyitotta első üzletét Londonban. 1892-ben az alapító elhunyt, a céget pedig a fia, Georges Vuitton vette át. Ő alkotta meg azt a kézzel rajzolt, az édesapja nevének kezdőbetűit tartalmazó logót, mely aztán mintázatként az utazóládák készítéséhez használt vásznakra került, hogy ezzel különböztessék meg a márka termékeit az övékéhez hasonló poggyászokat árusító cégekétől. A monogrammintás táskákat 1896-ban mutatták be. A logó azóta sem ment keresztül különösebben drasztikus változtatásokon, leszámítva, hogy 1997-tól Marc Jacobs döntése nyomán eltávolították a márka nevét az LV monogram alól.
Szintén az elsők között kezdett monogrammintát alkalmazni a Goyard is. A bőrárumárka védjegye az Y-okból álló, jellegzetes Chevron-minta, melyet Edmond Goyard tervezett 1900 körül. A minta megalkotásához a családnév központi betűjét, az Y-t használta fel. Monogrammintával tette egyedivé termékeit a Louis Vuitton és a Goyard korabeli nagy konkurensének számító Moynat is. A cég művészeti igazgatói posztját 1905 és 1930 között Henry Rapin festő-illusztrátor töltötte be, az ő nevéhez fűződik a márka M betűkből álló monogrammintájának megalkotása.
Régiek és újak
Az 1925-ben alapított Fendi 1965-ben vette fel Karl Lagerfeldet, aki azt a feladatot kapta, hogy újítsa meg a divatház szőrmerészlegét. A kreátor a márka logóját is még abban az évben megváltoztatta. Úgy tudni, alig öt perc alatt skiccelte fel a vastag, sans-serif betűtípussal, csupa nagybetűvel írt logót és az egymás felé forduló F betűket. A két F jelentése: fun fur, vagyis vidám szőrme. Ebből született meg a márka monogrammintája, mely aztán az azóta eltelt évtizedek folyamán több tucatnyi változatban, mégis összetéveszthetetlen módon jelent, illetve jelenik meg a cég kollekcióiban.
A Dior úgynevezett Oblique printjét az akkori kreatív igazgató, Marc Bohan álmodta meg a divatház számára még 1967-ben. A minta a márka kézitáskáin és varrott szövet kiegészítőin kapott helyet, de még a Dior butikjainak padlóját is ezzel díszítették akkoriban. 1997-től John Galliano használta újból, többek között az ikonikus Saddle nyeregtáskákon. A mai napig gyakran felbukkan a márka termékein, elsősorban táskákon, cipőkön és sálakon, de olykor ruhákon is.
Pierre Balmain 1945-ben alapította meg divatházát, ám a jellegzetes monogramminta csak az 1970-es években tűnt fel először a márka kollekcióiban, nem csupán táskákon, de ruhadarabokon is, ami akkoriban még újdonságnak számított. A minta első ránézésre görögös ihletésűnek tűnhet, valójában azonban a francia reneszánsz kertek labirintusai inspirálták, de ha alaposabban megnézzük, látszik, hogy stilizálva a tervező monogramja, a PB is kirajzolódik benne.
A Gucci embléma dupla G-je a divatház alapítója, Guccio Gucci monogramjára utal, melyet a legidősebb fia, Aldo adaptált a logóba még az 1930-as években. A Gucci monogramminta ugyanakkor csak évtizedekkel később, az 1960-1970-es években vált a a divatház védjegyévé, amikor a cég Paolo Gucci irányítása alatt először dobott piacra ilyen mintázattal ellátott táskákat, majd ruhákat is. A két G egyébként rendkívül „alkalmazkodó”, hiszen a betűk hol jobbra, hol pedig egymás felé fordulnak.
Bár a Burberryről kétségkívül azonnal a ballonkabátokra és a kockás mintára asszociálunk, a márkának van monogrammintája is. A 2018-ban kinevezett kreatív igazgató, Riccardo Tisci a divatház archívumában kutakodva bukkant rá az alapító, Thomas Burberry nevének kezdőbetűire utaló, 1908-ból származó TB mintára. Ennek felhasználásával újította meg a cég logóját, illetve monogramminta formájában ruhákon és kiegészítőkön is megjelenítette az emblémát.
Nem csupán az évtizedek óta létező vagy épp archívumokból előkerülő monogrammintáknak van azonban létjogosultsága, de azoknak is, melyek újonnan születnek. Tory Burch amerikai divattervező 2004-ben indította el saját márkáját, melynek logójában a keresztneve kezdőbetűje szerepel stilizált, tükrözött formában. Monogrammintaként azonban csak tavaly bemutatott táskakollekciójában kezdte használni a logót. Jó döntés volt, hiszen az azóta eltelt alig egy évben a print rendkívül népszerűvé vált a fashionisták körében.
Források: Vogue, Runway Magazine, 1000logos.net