Nagyjából 4 éves lehettem, amikor kaptam egy Gizmo plüssfigurát. Hatalmas szerelem volt a miénk, ő volt az én alvós barátom, mindezt úgy persze, hogy nyilvánvalóan a Szörnyecskék nem volt nálam akkoriban napirenden. Gizmo nélkül sehová nem voltam hajlandó menni, így amikor vidékre utaztunk a rokonokhoz, természetesen jött velünk. Már éppen az alváshoz készülődtünk, mikor a nálam idősebb unokatestvérem bedobta, hogy a jó és kedves, puha és ölelni való (és kicsit sem ijesztő kinézetű) Gizmo éjfél után életre fog kelni, és mindenkit meg fog enni, de legalábbis lerágja a lábunkat.
Mondanom sem kell, azon az éjszakán semmit nem aludtam.
Később persze egyértelmű lett, hogy csak viccelt, viszont azért egy kis részem mindig gyanúval figyelte a plüssjátékot – biztos, ami biztos alapon. Úgyhogy amikor közel 30 évvel később egy Facebook-bejegyzésben szembe jön a plüssjátékra hajazó, de borotvaéles fogaival kicsit sem megnyerő Huggy Wuggy, megrohannak az emlékbetörések és elgondolkodom azon, ki akarna a gyerekének ilyen játékot venni?!
Horror a játékgyárban
A Poppy Playtime egy videójáték, ami gyakorlatilag egy játékgyártó cég gyárába kalauzolja a gamereket. A sztori szerint a cégnél még a ‘80-as években azon kísérleteztek, hogy minél élethűbb játékokat hozzanak létre, többek között a címszereplő Poppyt, a beszélő babát is, ami nemcsak kérdezni tudott, hanem a neki feltett kérdésekre is válaszolt. A játékgyár kísérletei azonban félrecsúsztak, a játékok öntudatra ébredtek, aminek következtében az ott dolgozóknak nyoma veszett. Hogy mi történt velük, arról nem szól a fáma – talán jobb is így –, csak az biztos, hogy egy régi alkalmazott levelet kap az „eltűntektől”, ezért a keresésükre indul, és eltökélt szándéka, hogy felderítse a játékgyár sötét bugyrait.
Huggy Wuggy maga is a gyár egyik népszerű figurája volt, és ahogyan a neve is mutatja, arra tervezték, hogy örökre az ölelésébe vonja a gyerekeket, teljesen ártatlan felhanggal. Csakhogy Huggy már nem az a cuki Muppet-szerű figura, aki volt, hanem – a kísérleteknek köszönhetően – egy szellőzőnyílásokban ólálkodó gyilkos, aki hosszú fogait addig mélyeszti az emberekbe, amíg nemes egyszerűséggel meg nem halnak.
Ő a bosszú szőrös angyala, hátborzongató mozgással, piros, bohócokra emlékeztető szájjal és hegyes, egyértelműen gyilkolásra tervezett fogaival.
Huggyt vegyenek! Tessék, csak tessék!
Ha valami népszerű, akkor a piac hamar felkapja, lásd a Disney-hercegnőket, Peppa malacot, a Mancs őrjárat szereplőit vagy akár Baby Yodát is. Mindig akad egy aktuális menő kedvenc, ami minden gyerkőc legnagyobb álma, és nagyon úgy fest, hogy 2022-ben a Huggy Wuggyk karrierje szárnyal magasan felfelé. Az ölelőszörny már egészen sok helyen vigyorog vérfagyasztóan a gyanútlan vásárlókra, ami rossz hír, ugyanis
eltorzult értékeket közvetít a kisebb és a picit idősebb korosztálynak is
– mondja Mirk Zsófia pszichológus, coach és mediátor.
Mirk Zsófia pszichológus, coach és mediátor (Fotó: Magánarchívum)
„Plüssfigurát pici gyerekeknek szoktunk vásárolni, úgynevezett átmeneti tárgyként, vagy vigasztárgyként, amikor elkezdenek leválni az anyáról. Ez azt az időszakot szolgálja, amit külön töltenek a szülőtől, egyfajta anyapótlékról beszélhetünk. Viszont ez a koncepció másról szól. Véleményem szerint a gyártó marketingfogásként használja fel mindazt a sok pozitívumot, amit a plüssállatokhoz társítunk, például, hogy puhák és ölelgetni lehet őket. A figura milyenségével azonban torzítja a plüssök valódi funkcióját: ugyanis a hozzá kapcsolódó üzenettel az öleléshez társított pozitív koncepciókat is felülírja.”
Hozzáteszi, érti, hogy a videójáték alkotói magát a Poppy Playtime-ot a 13 éven felülieknek készítették (egyébként korábban Amerikában ez a határ 8 éves kor volt), de nem ringat senkit abba az illúzióba, hogy a kisebbekhez nem fog eljutni, hiszen a Huggy-hype rekordsebességgel gyűrűzött be az egész köztudatba. A népszerűségét igazolja az a tény is, hogy egy sötét hangulatú videóklip szintén készült hozzá.
Csak saját felelősségre!
Free Hugs!, azaz Ingyen ölelés! – üzeni a YouTube-ra feltöltött videó, ami már 7,5 millió megtekintésnél jár, azonban a szövegkörnyezetből kiderül, hogy ezeknek az öleléseknek mégiscsak nagy ára van: az életed. Huggy ugyanis két dolgot biztosan ígér:
Bolyhos testével az utolsó lélegzetvételedig ölelni fog, csak maradj nyugton. És, hogy szívesen beléd mélyeszti a fogát.
Persze fontos megjegyezni, hogy mindez egy rajongói dalnak készült ugyancsak a gamereknek, felnőtteknek szóló besorolással, de tudjuk jól, hogy ami a netre felkerül, az mindenki számára könnyen hozzáférhetővé válik, gyerektartalom-szűrő program ide vagy oda. Ráadásul a határok szempillantás alatt elmosódhatnak videójáték és plüssfigura között, és a Huggy-k esetében ez már meg is történt.
Egy ausztrál általános iskolában körlevélben figyelmeztették a szülőket a baljóslatú karakterre, valamint arra, hogy a videós tartalom beszivárgott a gyerekeknek szóló mainstream tartalmak közé. „Huggy Wuggy, egy kék mackó, aki emberek öleléséről és megöléséről énekel, megjelenik a TikTokon, a Robloxon és a Minecrafton – olvasható a közleményben. – Alig ötéves gyerekek játszanak a játszótéren, egymást átölelve, miközben ijesztő dalszövegeket suttognak, például »halálodig, az utolsó leheletedig ölellek«, ezzel sokakat feldúlva” – írják. Azt is hozzátették, hogy nem az volt a céljuk, hogy aggodalmat keltsenek, egyszerűen szerették volna, ha a szülők tisztában vannak a legújabb káros trendekkel.
Chris Conroy, a dorseti rendőrség kibervédelmi tisztje szintén fontosnak tartotta, hogy közleményt adjon ki a témában, hangsúlyozva, hogy az ilyen jellegű ijesztgetések és a medveszerű karakter összeférhetetlenek, és nem gyerekek számára valók. Minderre egyébként azért volt szükség, mert olyan rémhír kezdett terjedni a social platformokon, miszerint a Huggy Wuggy bűncselekményre, egész pontosan a szüleik meggyilkolására buzdítja a gyerekeket. A Momo jelenség után, ami néhány évvel előzte csak meg az ölelésre kínált plüssöket, nem lehet félvállról venni a problémát. Ugyanakkor pánikolni sem kell.
Fontos, hogy együtt átbeszéljük, hogy melyik játék mire jó, mit fejleszt, majd meghúzni a határokat a család értékrendszere nyomán, a gyerekek egészséges személyiségfejlődését szem előtt tartva. Kiskamaszok esetében a felvilágosítás a cél. A mai gyerekek digitális bennszülöttek, és a virtuális világban keresik a kapcsolódást – a közös játék az interneten a közösséghez tartozás élményét adja, így a tiltást, eltiltást nem javasolnám
– mondja a szakember, hozzátéve, hogy a jelenség ugyan másképp hat óvodás és kiskamasz korban, de végeredményében ugyanúgy szorongást idézhet elő a gyerekeknél, ez pedig nem feltétlenül a plüssfigura elutasításában jelenik meg. Elalvási nehézségként vagy akár a sötéttől való félelem formájában is jelentkezhet. Épp ezért úgy gondolja:
„Ha előre gyártott tartalmat kínálunk fel (és ez lehet egy mesefigura, baba vagy akár számítógépes játék is), azaz nem a gyerek teremti a képzeletével a mesehőst, akkor fontos figyelembe venni, hogy illeszkedjen az ő személyiségfejlődési szintjéhez, vagy előremozdítsa azt, de semmiképpen ne legyen szorongató a számára. A játék funkciója ugyanis a kognitív fejlődés serkentése, valamint a kreativitás és a kapcsolódás megélése, nem pedig a félelemteremtés.”
