Van, aki már szeptemberben lázasan készíti a karácsonyfadíszeket, más bejglit süt októberben, az ajándékokat pedig mindannyian hónapokkal korábban elkezdik beszerezni. Megkerestük az igazi karácsonyimádókat, és megkérdeztük őket, mi ösztönzi őket erre a korai készülődésre. Szokásaik mögött nemcsak szívmelengető lelkesedést, de családi emlékeket is találtunk.
Van egy Facebook-csoport, a Kézzel készített karácsony, ahol valószínűleg az ünnep legnagyobb szerelmesei tömörülnek. Minden év október elsején „nyitnak” és karácsonyig osztják meg egymással alkotásaikat, legyen az bármi a sütés-főzés-dekorálás-ajándékozás vonalon. „Ildikó vagyok, karácsonyimádó – kezdi a csoport egyik tagja, majd bevallja: – Nálam májusban elkezdődik a karácsonyi hangolódás. Már megvásároltam a díszeket, és fejben elterveztem azt is, hogyan díszítem velük az otthonunkat.”
A karácsonyi készülődés kezdetét a dekorációk kihelyezésétől az első forraltborozáson át a mézeskalácssütésig tucatnyi tárgy és szokás jelzi. Ahány ház, annyi szokás, mondják, mégis, ha valaki az ősz derekán már javában készülődik, gyorsan kelletlen megjegyzések célpontjává válik. Miért csináljuk ezt? Mert nem szokás? Pontosabban nem így szokás az a szokás?
Minták és emlékek
„Nálunk mindig az Anyu volt az, aki már kiskoromtól kezdve csodaszépen feldíszítette a házat kívül-belül. Annyira hangulatos volt minden egyes karácsonyunk – meséli Ildikó. – Kisgyerekként év közben is több alkalommal elővettem a díszeket tartalmazó dobozt és egyesével kézbe vettem őket. Mint egy varázslat, olyan volt. Ezt a varázslatot szeretném, ha érezné a családom, szeretném, ha a gyerekeim csodaországban éreznék magukat. Szeptemberben már mézeskalácsot sütök, nem bírom ki. Idén már az első díszek is elkészültek, az ablakban csüngenek a világító csillagok, a polcon a karácsonyi díszdoboz.”
A csoport tagjai közül többen is megosztották velem gondolataikat és indokaikat, amikben a családi minta, a gyerekkori emlékek rendre ott sorakoztak, mint legfőbb mozgatórugók. Van, aki Ildikóhoz hasonlóan a saját gyerekkori mesevilágát szeretné megteremteni saját családjának, mást azonban éppen ennek egykori hiánya készteti, hogy már most elkezdje csepegtetni a karácsony varázsát. Brigitta számára, amikor kicsi volt, „a karácsony nem igazán szólt a készülődésről, az adventi időszak pedig egyáltalán nem. A szüleim, miután nagyobbak lettünk, mindig elég fáradtak voltak és csak túl akartak lenni rajta. Voltak olyan szentesték, hogy délután háromkor még az égőket kerestük, vagy akkor derült ki, hogy nem működnek. Felnőttként, és inkább már szülőként, úgy döntöttem, nálunk ez másképp lesz.”
Csilla is megerősíti, rengeteget számít a szülői minta, hogy ki mit hozott a gyerekkorából:
Édesanyám gyerekként elhozta nekünk a varázst. Mióta ő nincs, sokkal jobban ragaszkodom annak megteremtéséhez, és próbálom ezt átadni a gyerekeimnek is.
Xénia maga is tudja az okokat, amiért már szeptembertől azon ötletelnek, milyen színben pompázzon abban az évben a karácsonyfa. „Nélkülözésekkel teli gyerekkorom volt, szerettem volna, ha a gyermekeim másként élik meg. A korai kezdéssel valószínűleg a saját gyerekkori hiányérzetemet is próbálom pótolni. Mindig okkal lesz a karácsonyfánk is olyan, amilyen. Két éve, mikor anyósomat elvesztettük, fekete-fehér volt, idén kék-fehér lesz, mert ötödik gyermekünket várjuk, aki kisfiú.”
Fotó: Getty Images
Az eltökéltségnél csak a lelkesedés lehet nagyobb, ami a készülődést illeti. „Szeptember 1-je nálam a mikor lesz már karácsony? nap, és ha erre még rátesz a mocsadék bretoni időjárás is, akkor aztán kész vagyok – meséli Júlia. – A fa bretoni szokás szerint már december elején áll és gyűlnek alatta az ajándékok. Nálunk ráadásul hanuka is van, így még jobban bele tudom lovalni magamat az ünnepi készülődésbe.”
Mindenki más dátumhoz, eseményhez köti a nagy készülődés kezdetét, Nóra számára például egy munkahelyi program jelöli a naptárban: „Reumatológus vagyok, minden évben szeptember végén van egy országos kongresszusunk, ahol szinte mindig tartok előadást. Olyankor már tudom, hogy ha az lement, jön a karácsonyi felkészülés. Nagyon szeretem ezt a készülődést, az adventet, mindig annyi projekt van a fejemben, amiket meg szeretnék valósítani.”
Van itt némi praktikum is
A korai készülődésnek persze praktikus okai is vannak. Viki szavai sokak véleményével egybecsengett, ő azt írta, „minden évben elkezdem már szeptemberben a készülődést. Nem, nem azért, mert sürgetni szeretném az időt, hanem mert így kényelmesen végzek mindennel, mire itt vannak az ünnepek, és a december már csak a pihenésé. Egy-egy ajándék már megérkezett, az adventi naptárba való pár nap híján mind megvan, illetve hozzánk most már hatodik alkalommal érkezik Mikulás segítője, Csipi manó is, a csínyekhez pedig szintén időben neki kell kezdeni a készülődésnek.”
Van, aki már most elkészíti a bejglit, hogy majd elég legyen csak kikapni a fagyasztóból, más az ajándékok beszerzésére hagy kellő időt. „Szeretem kitalálni, ki minek örülne, szeretek titkos meglepetéseket dédelgetni és várni, hogy mit fognak szólni hozzá – meséli Kati. – Mindenkinek igyekszem kézzel készített ajándékot adni, ezért legkésőbb októberben már elkezdem a készülődést.”
A korai készülődés lehet praktikus vagy érzelmi alapú, talán mindegy is, egy dolgot mindenesetre úgy tűnik, tényleg el tudunk vele kerülni: a karácsonyi idegbajt. Az utolsó utáni pillanatokat és a stresszt, ami feszít minket, mert úgy érezzük, az év végi hajtásra és a készülődésre nem elég a napi 24 óra. Anita szerint „az ünnepre hangolódás és maga az ünnep is fantasztikus lehetőség arra, hogy megmutassuk egymásnak, hogy jobban, másként is lehet. Nem kell túlhajszolnunk magunk, szépen lassan is lehet készülődni, egymást segítve, veszekedés, duzzogás nélkül. Remek alkalom arra, hogy mindenki megpróbáljon egy kicsit jobb, kedvesebb lenni.”
Fotó: Getty Images
Nóra szavait olvasva úgy gondolom, a legnagyobb Grincseknek is megjöhet a kedve előkeresni már most az ünnepi dekorokat:
Azt hiszem, a korai készülődéssel a karácsonyi várakozás idejét nyújtom meg. Tervezgetem a saját készítésű meglepetéseket, a menüt, a díszletet, pár hozzávalót már be is szereztem. Lélekben pedig már most ott vagyok , ahol már nem lehetek. Gyerekkorom legszebb helyszínén, a nagyszülői házban, a szeretteimmel. Azokkal, akik távol vannak vagy már nincsenek velem, és azokkal, akik ma a legfontosabbak és akik miatt megteszünk mindent, hogy szép karácsonyi emlékeket adjunk nekik. Minap, őszi sétánk közben a hatéves fiam csillogó szemekkel beszélt arról, milyen jó, hogy jön a tél, sütünk mézeskalácsot, és majd mindennap kap csokit az adventi naptárba. Örült már most, hogy jön a Mikulás és kap sok finomságot, hogy apával a kedves bácsinál megvesszük a karácsonyfát, meglátogatjuk a rokonokat, barátokat. De a legjobb, hogy majd mindenki otthon lesz és mindenki ráér. Talán megérintette a karácsony hangulata szeptember végén.
