A 19. században a testmozgást, pláne pedig a test erősítését a nők számára nem kívánatos tevékenységnek tartotta a társadalom, de még az orvosok is. Akkoriban a közvélekedés az volt, hogy a nőknek túl kevés erejük és energiájuk van az ilyen jellegű tevékenységekhez, azt pedig, ami mégiscsak szorult beléjük, a háztartás ellátására és a gyermekvállalásra, illetve gyermeknevelésre kell fordítaniuk. Ezzel a hozzáállással helyezkedtek szembe az első női testépítők. Közéjük tartozott az amerikai Charmion, aki tabudöntögető produkcióival jelentős hírnévre tett szert, emellett a testpozitív mozgalom egyik legkorábbi szószólójává is vált.
Laverie Vallee 1875-ben született Sacramentóban. Gyerekkorától kezdve tornázott, aminek köszönhetően kisportolt testalkatra tett szert. Tinédzser évei végén kezdett közönség előtt fellépni látványos gyűrűgyakorlatokkal. Teljesítményére egy helyi újságíró is felfigyelt és amellett, hogy cikkeket írt róla, további fellépéseket is szervezett neki Kaliforniában. Ekkoriban vette fel a franciásan hangzó Lavevi Charmion művésznevet.
Évekig vaudeville-előadóként turnézott, majd 22 éves korára eljutott New Yorkba, ahol Koster és Bial színháza szerződtette. Műsorszáma gyakorlatilag minden tekintetben beintett a korszak nőkkel kapcsolatos erkölcsi normáinak. A színpadra még állig felöltözve, merev, viktoriánus stílusú öltözékben érkezett, majd ebben felkapaszkodott a trapézra és egyesével ledobálta magáról a kényelmetlen ruhadarabokat, egészen addig, míg csak egy feszes dressz maradt rajta, melyben jól láthatóvá vált kisportolt teste. Ezt követően különféle akrobatikus mutatványokat hajtott végre. A trapézról leszállva aztán még különféle pózokban mutogatta kidolgozott izomzatát, mindeközben pedig beszélt. A színpadot ugyanis arra is használta, hogy hangot adjon abbéli meggyőződésének, hogy a nőknek is törekedniük kellene arra, hogy fizikailag aktívak legyenek és kiegyensúlyozott étrendet kövessenek, illetve meg kellene szabadulniuk a szabad mozgást akadályozó ruházattól is.
Egy 1898-ban megjelent interjúban beszélt arról, hogy ő maga milyen edzésmódszerrel tartja karban a testét: elárulta, hogy naponta 12 mérföldet fut és egy órán keresztül ütöget egy zsákot, hogy erősítse a karizmait. Azoknak, akik a nyomdokaiba akarnak lépni, kezdetnek a 15 perces ütögetést és az ötmérföldes futást javasolta.
Merész produkciója hatalmas érdeklődést váltott ki, olyannyira, hogy a korszak egyik legjobban fizetett női vaudeville-előadójává vált: heti 200 dollárt keresett. Műsorszámát 1901-ben Thomas Edison is lefilmezte. A Trapez Disrobing Act címet viselő felvételen látható, amint a trapézon megszabadul néhány ruhájától, melyeket a közönség soraiban ülő férfiak kapnak el: erre azért volt szükség, hogy egyértelművé tegyék, a közönség élvezte az előadást, nem pedig undorral vagy felháborodással reagált rá.
Amikor egy alkalommal arról kérdezték, a közönséget nem sérti-e hogy fellépés közben levetkőzik, a következőképp válaszolt:
„A férfi akrobaták is vetkőznek a színpadon. Nem gondolom, hogy egy nőtől ez rosszabbnak hatna, mint egy férfitól. Tisztában vagyok vele, hogy sokan azért jönnek ide, hogy lássák, ahogy ledobom a fehérneműmet, nem pedig a mutatványaim miatt.”
A kisportolt nő 73 évesen hunyt el Kaliforniában.