1.1 millió dollárért, vagyis átszámítva közel 400 millió forintért kelt el a napokban a Sotheby’s aukcióján Diana hercegnő fekete bárányos pulóvere. Az ikonikus darab ezzel több rekordot is megdöntött: egyrészt ez lett minden idők legmagasabb áron elárverezett pulóvere, másrészt Lady Di valaha legdrágábban elkelt ruhája is, beelőzve ezzel az összes eddig kalapács alá került, pazar estélyijét is.
Az akkor még szinte teljesen ismeretlen Warm & Wonderful márka pulóverét Diana Spencer egy lovaspóló meccsen viselte 1981 júniusában, ahová vőlegényét, Károly herceget kísérte el.
„Nagy meglepetésünkre akkor tudtunk meg, hogy Lady Diana Spencer viselte a pulóvert, amikor megláttuk őt az egyik vasárnapi újság címlapján – idézték fel egy sajtónyilatkozatukban a Warm & Wonderful alapítói, Sally Muir és Joanna Osborne. – A befolyása szinte azonnal érezhető volt, ami az eladások megugrásához és kis cégünk ismertségének növekedéséhez vezetett, amiért örökké hálásak leszünk.”
Néhány héttel később a márka csomagot kapott a Buckingham-palotától, melyben visszaküldték a pulóvert és a hozzá mellékelt udvarias hangvételű levélben arra kérték őket, hogy javítsák vagy cseréljék ki azt, mivel megsérült az egyik ujja. A márka egy ugyanolyan, vadonatúj pulóvert küldött Dianának, melyet a hercegnő később, 1983-ban szintén egy pólómeccsre vett fel. Ez utóbbi darab ma a Victoria and Albert Múzeum gyűjteményének része.
Az eredeti, sérült ujjú pulóvert a tervezők őrizték meg, igaz, különösebben nagy becsben nem tartották. A divattörténeti jelentőségű holmi ugyanis egy padláson pihent több mint 40 éven át, mígnem Joanna Osborne idén márciusban, egy takarítás során rábukkant, majd úgy döntött, elárverezteti. Végül a néhány napja tartott Fashion Icons aukción került kalapács alá, ahol egy magát nyilvánosan megnevezni nem kívánó vevő fizette ki érte a fentebb említett rekordösszeget. A ruhadarab értékét egyébként eredetileg 80 000-120 000 dollárra becsülte az aukciósház, ezért is számít szenzációnak, hogy végül ennek mintegy tízszereséért kelt el.
Félreértésen alapul
Bizonyos értelemben ugyanakkor nem kell csodálkozni azon, hogy a legendás ruhadarab még Diana híres estélyi ruháit is lekörözte árban. Ezt a holmi ugyanis a metaforája lett annak, hogy a hercegnő maga is kívülálló, fekete bárány volt a brit királyi családban. Közkeletű feltételezés, hogy a pulóver viselésével már akkor ezt akarta szavak nélkül kifejezni. Ez azonban divattörténészek szerint félreértés.
„Valószínűleg utólag többet látunk bene. Nem hiszem, hogy akkoriban már fekete báránynak érezte volna magát, vagy hogy tisztában lett volna azzal, hogy mekkora hatást gyakorol azzal, hogy mit visel. Nagyon fiatal nő volt, akinek még fejlődőben volt a stílusérzéke. Nagyon sokat foglalkozott a divattal. Úgy öltözködött, mint kortársai, és szeretett játékos darabokat viselni. Még nem volt abban a szakaszban, hogy a divaton keresztül kommunikáljon”– magyarázta Eleri Lynn divattörténész és kurátor, a Királyi Kézimunka Iskola tisztviselője a BBC Culture-nek.
„A 80-as évek az élénk (gyakran egymásnak ellentmondó) színekről és a merész mintázatokról szólt, ami különösen a korszak kötöttáru-divatjában volt felfedezhető. A fekete bárány pulóver tökéletesen illeszkedett ebbe a kontrasztos színeivel és az ismétlődő báránymintával, egyben pedig ez a brit kötöttáru és dizájn korabeli felemelkedéséről is tanúskodik” – fogalmazott Sally Tuckett, a Glasgow Egyetem divattörténésze.
A pulóvert Diana ráadásul Pán Péter gallérral viselte, mely a a 80-as évek eleji, úgynevezett Sloane Ranger stílusra utal. Sloane Rangernek a felső- vagy felső-középosztálybeli britek egy sajátos típusát hívták akkoriban: a chelseai Sloane Square-ről nevezték el őket így, amely Sloaney-k kedvenc helye volt.
1981-ben a 19 éves Diana, aki épp hozzámeni készült a trónörököshöz, nem volt kívülálló, sőt, a lehető legexkluzívabb körökben mozgott. Az 1982-ben megjelent The Sloane Ranger Handbook egyenesen Supersloane-ként emlegette.
„Élvezte, ha meglepheti az embereket az öltözködésébe vitt apró csavarokkal, valami nem szokványos dologgal – például az estélyi ruhájához viselt felemás, egy piros, egy fekete kesztyűvel, vagy épp azzal, hogy szmokingot, esetleg mintás harisnyát vett fel. Vagy épp feketét, ami a királyi protokoll szerint a gyász színe és csak temetésre való. Imádta. Teljes mértékben felelős volt az öltözködéséért, és ha nem tetszett neki valami, nem viselte. Mindig az ő döntése volt” – fejtegette Eleri Lynn.
Mindebből kiindulva tehát a fekete bárányos pulóver akkoriban sokkal inkább lehetett ennek a fajta kreatív és játékos szemléletnek a megtestesítője, mintsem a kívülállásé.