1988-ban az akkor 14 éves, croydoni Katherine Ann Moss édesapjával tartott hazafelé bahamai nyaralásukról, amikor a Storm modellügynökség alapítója, Sarah Doukas megpillanotta őt a New York-i JFK repülőtéren. Két évvel később Corinne Day brit fotós készített róla fotósorozatot a The Face magazin számára. „Csak egy beképzelt kölyök volt Croydonból. Nem olyan volt, mint egy modell, de tudtam, hogy híres lesz” – idézte fel a fotóművész.
A divatvilág ennek a címlapnak köszönhetően figyelt fel a szeplős tinilányra, aki természetes, üde megjelenésével, fiús alkatával, alacsony termetével ellentéte volt a korszak valószínűtlenül szoborszerű, glamúrosan nőies szupermodelljeinek, éppen ezért kezdték már akkoriban anti-szupermodellként emlegetni. A címlapfotóval beindult a karrierje, feltűnése pedig a modelliparban is új trendeket indított el.
1992-ban az akkoriban szupersztárnak számító Marky Markkal (azaz Mark Wahlberggel) közösen szerepelt a Calvin Klein reklámkampányában. Bár ez a munka újabb jelentős mérföldkő volt a karrierjében, egy 2012-es interjújában arról beszélt, a fotózás a legkevésbé sem kellemes emlék a számára: „Nagyon macsó volt, minden róla szólt. Hatalmas díszkísérete volt – és én csak egy aprócska modell voltam… Egészen fiatal és ártatlan és Calvin imádta ezt. (…) Azt hiszem, rájátszottak a sebezhetőségemre… Nagyon nem éreztem jól magam a fotózás előtt. Egy-két hétig fel sem keltem az ágyból – erős szorongásom volt.”
Kifutói debütálására 1992 őszén, a Dolce & Gabbana 1993-as tavaszi-nyári kollekciójának bemutatóján került sor, ahol egy brokát nadrágkosztümöt viselt, széles karimájú kalappal és platformtalpú szandállal.
Mindössze 19 éves volt, amikor a brit Vogue először tette címlapra. Az 1993-as márciusi számhoz a képeket ugyanaz a Corinne Day készítette róla, aki három évvel korábban az első, áttörést hozó címlapfotóját. Day, a modellből lett fotós lecsupaszított esztétikája újdonságnak számított a divatfotózásban. A Vogue presztízse nem hatotta meg, saját szabályai szerint készítette a fényképeket. A koncepció pedig nagyon is bevált. Kate Moss a „tipikus londoni lány”, aki egyébként a legkevésbé sem volt tipikus, a Cool Britannia – az Egyesült Királyság kultúrája iránti fokozott büszkeség időszakának – egyik arca lett.
Még ugyanebben az évben, szintén a brit Vogue magazin júniusi számában jelent meg az Under-exposure című fotósorozat, melyet ugyancsak Corinne Day jegyez. A képeken a modell fehérneműben, puritán díszletek között pózolt. Az alkotás a korszak egyik legvitatottabb fotósorozata lett: a fotóst és a lapot pedofíliával és a kóros soványság népszerűsítésével vádolták meg. Kate Moss pedig ezzel a megjelenésével vált a nyolcvanas években – a tragikus sorsú Gia Carangi által – indult, de különösen a kilencvenes évek ezen időszakában felkapottá vált heroin sikk megszemélyesítőjévé, mely a beteges külsőt és a nihilizmust állította esztétikája középpontjába.
Szintén a heroin sikk jegyében készült a Calvin Klein 1993-as Obsession illatának kampánya… Melynek arca ki is lehetett volna más, mint Kate Moss?! Persze ismét csak félmeztelenül.
Az Elite modellügynökség 1993-as partiján Moss egy áttetsző, spagettipántos ruhában jelent meg, mely azonnal bevonult a pucérruhák történelmébe.
Bár nem egészen 170 centiméteres testmagasságával kifejezetten alacsonynak számított a kifutói modellek között, azonban a kilencvenes évek közepétől kezdve karaktere oly mértékben megkerülhetetlenné vált az iparban, hogy divatbemutatóin is szerepeltette számos vezető divatház. Az aktív kifutói modellkedéstől a kétezres évek elején vonult vissza, mielőtt 2002-ben életet adott Jefferson Hack magazinszerkesztőtől született lányának, Lila Grace-nek.
Moss a kétezres évek közepén kevésbé a munkáival, sokkal inkább vad, partizós életmódjával került újra reflektorfénybe, melyet akkori párja, a Babyshambles frontembere, Pete Doherty oldalán folytatott. Ebben az időszakban készültek róla az ikonikus fotók a Glastonbury fesztiválon, melyen mellényt, sortot és – sáros – gumicsizmát viselt. Az outfit Glastonbury sikk néven írta be magát a divat történelmébe. 2005 őszén aztán a brit Daily Mirror magazin címlapon hozta a lesifotót, mely Mosst kokainfogyasztás közben ábrázolta. A botrány nyomán számos márka és divatház megszakította együttműködését a szupermodellel, már meglévő szerződéseit felmondták vagy nem újították meg.
2006-ban a divat világából hónapok óta száműzött Moss régi barátja, a tervezőzseni Alexander McQueen őszi-téli kollekciójának bemutatóján jelent meg újra a kifutón. Igaz, ekkor még nem a maga hús-vér valójában, hanem hologram formájában. A fodros ruhát viselő szupermodell extravagáns jelenésként lebegett végig a kifutón.
Egy évvel a drogbotránya után aztán sikerült visszatérnie a divatvilág élvonalába: a 2006-os őszi-téli szezonra 18 szerződést írt alá, többek között olyan márkákkal, mint az Agent Provocateur, a Calvin Klein vagy a Burberry, de saját kollekciót is tervezett Katy Englanddel együttműködésben a Topshop számára, valamint piacra dobra a nevét viselő illat- és testápoló termékcsaládot. Hatalmas felzúdulást keltett azonban, amikor 2006 novemberében a brit „divat Oscaron”, vagyis a British Fashion Awardson az év modellje díjjal ismerték el.
2006-ban Marc Quinn brit szobrász elkészítette Szfinx című alkotását. Az életnagyságú, fehérre festett, öntött bronzszobor Kate Mosst ábrázolta, bonyolult jógapozícióba csavarodva. A szoborhoz Moss személyesen állt modellt, igaz, nem ebben a testhelyzetben. A művész saját bevallása szerint önmagunk tükrét, korunk kicsavart Vénuszát akarta ábrázolni. Két évvel később a British Museum megbízta Quinnt, hogy készítse el a szobrot aranyból is. Az 50 kiló 18 karátos aranyból készült művet a Szfinxről mintázta, és a Szirén címet adta neki.
Bár a kifutói modellkedéstől Moss már kétezres évek elején visszavonult, alkalmanként mégis megjelenik egy-egy divatshow-n. És ha megteszi, arról is gondoskodik, hogy a szereplése emlékezetes legyen. A Louis Vuitton 2011-12-es kollekciójának bemutatóján például lazán, égő cigarettával a kezében vonult végig a kifutón. Mindezzel nem csupán a törvényben akkor már előírt, beltéri dohányzási tilalmat szegte meg, de az egészet ráadásul a Nemzeti Dohányzásmentes Napon csinálta.
A londoni olimpia záróünnepségének a brit divatot ünneplő blokkjában kilenc ikonikus topmodell mutatta be a legnagyobb brit tervezők alkotásait, így Naomi Campbell, Karen Elson, Stella Tennant , Lily Cole, Jourdan Dunn, Georgia May Jagger, Lily Donaldson, David Gandy és persze Kate Moss, aki Sarah Burton az Alexander McQueen divatház számára készült arany estélyijét viselte.
Pályafutása során több száz magazincímlapon pózolt, egyebek között olyan lapokén, mint a Vogue – és annak különféle nemzetközi kiadásai –, a Harper’s Bazaar, a Vanity Fair, vagy W. Kuriózumnak számított azonban, amikor elvállalta a Playboy felkérését, hogy legyen a magazin 60. évfordulójára megjelenő, 2014-es január-februári szám címlaplánya. Az akkor 40 éves Moss a fotókon a klasszikus nyuszijelmezben pózolt. Hibátlan formában.
Legutóbb, bár feltételezhetően nem utoljára, 2022 őszén, a milánói divathéten, a Bottega Veneta 2023-as tavaszi-nyári kollekciójának bemutatóján láthattuk a kifutón, egy ’90-es évek stílusát idéző, grunge ihletésű szettben.
Nem töltöm be az 50-et. Nem, nem gondolok rá. Nem érzem magam 50-nek
– fogalmazott Kate Moss tavaly ősszel a The Timesnak adott interjújában. A tagadás dacára azonban az ikonikus szupermodell holnap – „papíron” legalábbis – elkerülhetetlenül belép az ötödik X-be. És biztosak lehetünk abban, hogy továbbra is alakítója lesz a divat történelmének.
A cikk elkészítéséhez használt források: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7