Mi a legnagyobb előítélet, ami a műkörmös szakmát övezi?
Szerintem az, hogy ez egy olyan könnyű munka, amit bármelyik hülye el tud végezni, és csak azok lesznek műkörmösök, akik igazából semmihez sem értenek. Sokan azt hiszik, ehhez nem kell sem tudás, sem hozzáértés, csak egy modern vergődés. De azt gondolom, hogy ez általában a nem túl igényes nőknek, és azoknak a férfiaknak az előítélete, akik nem tudnak megfogni csinos nőket.
Tehát úgy érzed, hogy azokkal szemben is van egyfajta sztereotípia, akik műkörmöt viselnek?
Abszolút. Azok, akik műkörmöt viselnek nem csinálnak otthon semmit, hiszen fogni sem tudnak a körmökkel, és persze nagyon buták is.
Fotó: Getty Images
És mi az igazság?
Azt hozzá kell tenni, hogy első ránézésre nagyon könnyűnek tűnik ez a szakma, a leendő körmöstanoncokat pedig azzal szédítik, hogy ez egy azonnal sikert hozó pálya. Tehát elvégzik a tanfolyamot, és aztán rögtön ömlenek majd maguktól a vendégek a frissen nyitott szalonokba, nekik pedig ennél többet nem kell tenniük. És sajnos sokan tényleg be is veszik.
Ez a féléves képzés viszont csak egy papírt ad, amivel semmit nem tudsz kezdeni a valóságban, nincs mögötte vállalható tudás. Az iskola után ezrével kell továbbképzésekre járni ahhoz, hogy a mai piacon érvényesülni tudj. Abból, hogy „elmegyek körmözgetni”, nem lehet megélni sem. Ráadásul rengeteg gyakorlásra van szükség, meg egy csomó lelkes jelentkezőre, akiknek kezdetben brutálisan ronda körmöket készítesz, mire eljutsz odáig, hogy értékelhető lesz a munkád.
Na de ebben hol az ész?
Végül is a kreativitás tényleg nem intellektus kérdése, de átfogó ismerettel kell rendelkeznünk a körmökről és azok betegségeiről.
Tisztában kell lenni azzal, hogy mik azok a kizáró tényezők, ami miatt nem viselhet a vendég műkörmöt, mert káros lehet az egészségére. Ha ezeket nem tartod be, és okozol egy csúnya fertőzést a vendégednek, amivel maradandó károsodást is lehet okozni.
Jobb esetben pedig „csak” hónapokig fog küszködni, és eközben természetesen nem viselhet semmit a körmén. Bizonyos anyagokat például nem lehet feltenni várandósok esetében, mert kárt tehet a magzatban. Illetve az emberismeret is fontos és kihívást jelentő része a szakmának. Hogy ha pedig saját szalonod van, akkor egyszerre több munkát is végzel: üzleti, marketing és sales ismeretekkel is érdemes rendelkezni ilyen esetben.
Gyakran találkozol beteg körmökkel?
Előfordul. Legutóbb egy pszoriázisos, azaz pikkelysömörrel küzdő vendéget küldtem a bőrgyógyászhoz, aki a vendég elmondása szerint szinte rá sem nézett, és tévesen azt mondta rá, hogy ez csak körömgomba. Kaparékot pedig természetesen nem vett, pedig ezért küldtem a vendéget. Szomorú, hogy egy orvos nem tud megkülönböztetni egy gombás fertőzést egy pikkelysömörös körömtől… Egy másik bőrgyógyász a pszeudomonas baktériumos fertőzésre is – ami köznyelvben a zöld köröm – azt mondta, hogy gombás…!
De ez a pedikűrben is előfordul egyébként: nagyon sokszor jönnek orvostól hozzánk a vendégek, mert az nem tudta megoldani a problémát.
Bocsánat, hogy ezt mondom, de ki fogom mondani: a legtöbb orvosnak nincs meg a kompetenciája arra, hogy körmöket gyógyítsanak, viszont egy jól képzett műkörmös szakembernek meg kéne, hogy legyen.
Amikor egy pszoriázisos körmöt vagy körömgombás fertőzést kezelünk, ott például egészen jól ki kell kérdezni a vendéget az összes szokásáról, egészségügyi állapotáról. Tehát szerintem egy szakképzett körmös sok esetben meg tudja gyógyítani a körmöt, és segíteni tud a vendégének ebben is. A testünk kommunikálni próbál velünk, de ezt gyakran figyelmen kívül hagyjuk. Pedig a körmeink is rengeteg problémáról árulkodnak.
De nyilván van, ami a kompetenciádon már kívül esik.
Természetesen! Habár orvosi egyetemre nem jártam, rengeteg képzést végeztem különböző körömbetegségekről és azok gyógyításáról. Emellett egy lenyűgöző tudással rendelkező belgyógyásztól tanulom az emberi szervezet működését, ezért úgy vélem, van némi rálátásom a témára. Az lenne az ideális, ha műkörmös és orvos együtt tudna dolgozni, tehát ha bármi a kompetenciámon kívül esik, az orvos folytassa a kezelést, ahova elküldöm a vendéget.
De így, hogy a diagnosztizálás sem sikerül nagyon sok esetben, ez csupán hiú ábránd marad…
Volt olyan vendégem, aki megérkezett, és teljesen lila volt a körme. Oxigénhiányt jelzett a szervezete. Kérdeztem tőle, hogy ez mióta van így, és javasoltam, hogy menjen el kivizsgálásra. Ő úgy jött rá, hogy valami problémája van a szervezetében. De volt olyan, akit elküldtem például melanoma gyanújával, ott hál’ istennek megvizsgálták, és csak egy anyajegy volt a köröm alatt.
Ezek bőven a hatáskörömön kívül vannak, és szükséges az orvosi konzultáció! Viszont az igenis a műkörmös feladata, hogy felhívja a vendég figyelmét, hogy valamit jelez a szervezete. Kötelező minden alkalommal ellenőrizni, hogy van-e elváltozás, mert ha igen, benne van a pakliban, hogy menni kell az orvoshoz és mintát venni, mert eldurvulhat a dolog. Hát erről is szól a műkörmös szakma, nem csak arról, hogy hihi-hehe meg reszelgetek.
Fotó: Getty Images
Nekem ez a „hihi-haha” rész egyébként az emberismeretre utal, amit korábban említettél, ami szintén fontos aspektusa a műkörmös szakmának.
Abszolút, ezt kőkeményen meg kell tanulni, de azt, hogy hogyan bánj az emberekkel, azt sehol nem oktatják. Ez egyfajta stratégia. Utánajártam annak is, hogy a különböző személyiségtípusokkal hogyan kell bánni – például, ha valaki kiönti neked a lelkét vagy konfliktushelyzet van, esetleg határokat kell húzni –, ehhez pedig szintén kell a gógyi. Hiszen ha nem tudod felmérni, hogy az egyes vendéggel hogyan kommunikálj, gyorsan üres lesz a naptárad, és zárhatod be a szalont.
Gyakori, hogy nézeteltérés támad egy vendéggel?
Szinte mindennapos. Tudni kell kezelni a késéseket vagy az olyan kéréseket, ami nem fér bele az időbe. Velem rendszeresen előfordul, hogy jön a vendég a kis pinterestes képével, ami egyébként egy hatórás körömdesign lenne, amit nagyon szívesen elkészítenék, de csak két órát foglalt a vendég, és még öten jönnek utána.
Ezt pedig úgy kell lekommunikálni vele, hogy ne az maradjon meg benne, hogy „Na, ez a szenyó körmös ma sem akart dolgozni”. Hanem úgy, hogy legközelebb, ha több idővel készülünk mindketten akkor elkészítem neki, és így szívesen marad a vendégem a jövőben is.
Volt kifejezetten durva eset?
Hú, igen. Volt egy időszak, amikor lesérült a kezem, és nem tudtam dolgozni, ezért felvettem magam helyére egy kolléganőt. Ez a vendég velem sosem volt körülményes, de az új kolléganő idejét egyáltalán nem tartotta tiszteletben: utolsó pillanatos lemondások, késések. Felhívtam és megkértem, hogy legyen szíves tartsa be a házirendünket, és ne mondja le utolsó pillanatban az időpontot, hiszen ez az idő így nekünk kiesik, mást nem tudunk beírni a helyére, viszont nekünk ez a megélhetésünk.
Úgy tűnt, megértette, de aztán megint el akarta játszani. „Ne haragudj, de sajnos ez a harmadik ilyen eset, emiatt nem tudunk újabb időpontot adni” – mondtam neki kedvesen, de határozottan. Majd elkezdett nagyon csúnyán és személyeskedve ordítani velem a telefonban.
Senkinek nem engedem meg, hogy ilyen hangnemben beszéljen velem, szóval rátettem a telefont. De mivel közel lakik a szalonhoz, öt percen belül megjelent, és ordítva jött be:
Mit képzelsz magadról?! Nagyon felvitte az isten a dolgodat, hogy neked már dolgozni sem kell!
Ezzel nagyon nagyot rúgott, mert akkor már négy-öt hónapja nem működött a karom, és másra sem vágytam, mint hogy végre dolgozhassak. És ekkor eldurrant az agyam. Kitessékeltem a szalonból, de ő nem volt hajlandó távozni. Óriási üvöltözés lett belőle, már a felmenőimet szidta a legilletlenebb szavakkal. Egyedül az hatott, amikor a rendőrség kihívásával fenyegettem meg. Az ajtón kifelé menet még azért odavetette, hogy bezáratja a szalont. Azt válaszoltam, hogy csak nyugodtan. Én azóta is működöm, őt azóta sem láttam…
Az igen…!
De volt egy másik érdekes eset is! Aznap egy nagyon meleg nyári nap volt, ezért egy rövid nadrágban, meg egy kis topban jöttem be – de nem csináltam belőle problémát, hiszen akkor még egyedül dolgoztam, gondoltam, úgyis csak csajok leszünk. A nálam jóval idősebb vendégem viszont a párjával érkezett – amivel nincsen semmi baj, csakhogy – a férfi kegyetlenül illetlenül viselkedett.
Olyannyira, hogy még az asztal alá is benézegetett, hogy esetleg lát-e valamit. Egyáltalán nem zavartatta magát, én feszengtem, a barátnője meg kényszeredetten nevetgélt. Érted, én dolgozni jöttem, nem azért, hogy felszedjen a vendégem pasija a saját párja előtt…
Szóval több szempontból volt gáz. Nekem kellemetlen, szerintem a nőt megsemmisítették, a férfi meg gusztustalan volt.
A szélsőséges helyzetek mellett nyilván a jó hangulat megteremtése is részben a te feladatod. De fontos számodra, hogy a részedről is meglegyen a kémia a vendéggel?
Nagyon. Ha valakivel nincs meg, de alapvetően normális (időben érkezik, nem rajtam tölti ki a napi frusztrációját, betartja a házirendet), akkor viszont az sem zavar. Van olyan, akivel például egyáltalán nem is beszélgetünk. Tudom róla, hogy nem akar trécselni, mindenki elvan a maga gondolataival, elkészül a körme és megyünk az utunkra. De annál nincs jobb, amikor én is alig várom, hogy jöjjön a vendégem! És tényleg olyan, mint egy barátnős beszélgetés, így a nap végén feldobódva megyek én is haza.
Volt olyan, hogy valaki rajtad töltötte ki a frusztrációját?
Ez egy nagyon furcsa sztori volt. Megérkezett a vendég, és kuncogva, apró, kis gonoszkodó megjegyzésekkel illetett engem, a szalonomat. Kritizálta a munkámat, és minél jobban lepleztem az idegességem, ő annál jobban mulatott rajtam. A plusz poén, hogy szakmabeli volt. De ha nem tetszett neki, amit csinálok, miért jött vissza hozzám több alkalommal? A vége az lett, hogy megkértem, keressen egy másik szakembert, hiszen nem akarom rosszul érezni magam a saját szalonomban, csak mert valakinek attól lesz jó kedve, ha másokat bánthat.
Hallottam olyan sztorikat is, hogy kollégákat a külsejükkel szekálták vendégek. De olyan is visszajutott hozzám, hogy egy új, márkásabb táskát vett a szakember, és ezért nem ment hozzá vissza valaki, mondván, „nehogy már az ő pénzéből vásárolja magának a luxustáskát”. Tegyük ezt egy kicsit tisztába: a szakember a fizetéséből vásárol bármit, amit szeretne, hiszen dolgozott érte. A vendég pedig a pénzéért cserébe szolgáltatást vásárolt, nem pedig a táskát.
Mik a legnagyobb tévhitek, amiket az emberek a műkörömről, a géllakról hisznek?
A kedvencem, hogy „lélegezni kell hagyni a körmöket”.
A köröm egy elhalt keratin, elszarusodott sejtek összessége, tehát nincs szüksége arra, hogy levegőzzön. A levegőtől se nem erősödik, se nem táplálja, nem csinál vele semmit.
A másik pedig, hogy rákot okoznak a körmös lámpák. Én úgy tudom, hogy erről szó sincs. A legutóbbi kutatás, amit olvastam a témában, arról szólt, hogy néhány napig UV-lámpába tettek emberi sejteket, amik aztán óriási károsodást szenvedtek. Elhiszem, hogy ez így veszélyes, de ez nem életszerű. A valóságban egy körmös szalonban, de még egy szoláriumban sem vagyunk három napnyi UV-sugárzásnak kitéve! Minimális UV-fényről van szó egy-egy alkalom során.
De ha valaki nagyon fél, nyugodtan vegyen fel az ujjai végén kivágott kesztyűt, így csak a körmeit éri a fény. Be is kenheti a kezét fényvédővel, ugyanakkor figyelni kell rá, hogy a körmöt ne érje a zsíros krém, ugyanis az gátolja az anyagtapadást.
Fotó: Getty Images
Én azt a rémhírt hallottam, hogy a műköröm tönkreteheti a saját körmünket.
Igen, ez is toplistás tévhit nálam! Ha megfelelően készült el a műköröm vagy a géllak, akkor nem fog károsodni a természetes köröm. Ellenben a rossz eltávolítás – a lepiszkálás, lerágcsálás, leszakítás vagy túlreszelés – már bánthatja. Éppen ezért nem javaslom, hogy valaki nekiessen otthon a körmeinek, mert megnézett három videót a YouTube-on. Ebből nincs meg az a szaktudás, ami legalább az alapokat megadja.
Hogy meddig lehet reszelni a természetes körmöt úgy, hogy annak ne legyen egészségkárosító hatása. Milyen anyagot és hogyan kell azokat felvinni. Hogy meddig mehetsz el a formákban, a hosszban, mert esztétikailag vagy egészségügyileg sem mindegy, mit választasz.
Bőven el lehet rontani, és veszélybe sodorhatod az egészségedet is. Ha felválik a köröm, fertőzést kapsz el, ha túlreszeled, megsérül. Ez is tökéletesen megmutatja, hogy bizony kell az ész ehhez a munkához, hiszen ez rengeteg szakmai és egészségügyi szabály, amit kötelező betartania egy jól képzett szakembernek.
És ez a rizikófaktor, gondolom ugyanúgy fennáll, ha rossz szakembert választunk.
Abszolút. Viszont tudom, hogy nem könnyű felismerni, ha valaki nem hozzáértő. Volt egy vendégem, aki négy éven át járt hozzám, de miután országot váltott, nem tudott hazajönni csak műkörmöshöz. Így amikor újra láttam, megmutatta, milyen körmei voltak abban az időszakban, én meg teljesen elhűltem. Ő lelkesedett értük, de a körmökről ordított a rengeteg hiba.
Ferde volt, befolyt a festés, nem voltak egyforma hosszúak, minden irányból helytelen, igénytelen munka volt.
Neki viszont mégsem tűnt fel a különbség, annak ellenére, hogy látott már jól elkészített körmöt előtte.
Ahogy azt korábban érintettük is, nagyon telített ez a szakma…
Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megkérjek mindenkit, aki csak „körmözgetni” szeretne, mert szerinte ez „gyors és jó pénz”: legyetek szívesek, ne legyetek körmösök, kontárokból már vannak elegen! Aki pedig komolyan gondolja a szakmát, semmiképpen se dőljön be a „legyél ennek a sikerszakmának a részese!”-maszlagnak. Mert csak akkor lehetsz benne sikeres, és akkor tudsz kiemelkedni, ha először megtanulod a szakmai dolgokat, majd tudsz valami újat mutatni (ami viszonylag nehéz, de nem lehetetlen). De így sem jön egyből a siker, éveket kell rá áldozni, és sok álmatlan éjszakád lesz majd.
Tehát, csak akkor legyél műkörmös, ha nem vagy hülye p*csa komolyan veszed saját magad, kész vagy éveket tanulni, és felfelé szeretnéd vinni a szakmának a színvonalát.
