nlc.hu
TV-sztárok

Nádas Györgynek nem hiányzik a színpad

Nádas György: „Ha a családommal, fiaimmal meg az unokámmal együtt tudok lenni, nekem az tökéletesen megfelel”

Egyike a magyar humor nagyágyúinak, a fél ország rongyosra hallgatta a Markos-Nádas kazettákat. A hangja ma is ugyanolyan, mint évtizedekkel ezelőtt, és ezt rádiósként kiválóan tudja kamatoztatni. Megnyugodott, és már nem hiányzik neki a színpad. Nádas Györggyel beszélgettünk.

Hogy van?

(nevet) Érdekes, én is mindig ezt kérdezem először a riportalanyaimtól a rádióban. Jól vagyok. Megmondom őszintén: visszafogtam magam. Csak három-négynaponta mozdulok ki otthonról, akkor is csak a közértig megyek el. Még az ebédemet is házhoz hozatom. Az első oltásomon túl vagyok, majd jön valamikor a második. Maszkban vagyok mindig mindenütt, állandó kézmosás, ha hazajöttem, vagy valahová megérkeztem, és nem megyek emberek közé. Szerencsére ma az internet korában már mindent meg lehet csinálni otthonról.

A járvány előtt nagy társasági életet élt?

Már nagyon rég nem élek nagy társasági életet. Sokaktól hallottam a pandémia alatt, hogy hiányzik nekik a színpad: nekem abszolút nem hiányzott. Pont jó volt ez a lecsöndesedés. Jó volt átélni azt, hogy más is van a világon, mint a közönség.

Ez azt jelenti, hogy a pandémia lecsengése után sem tervezi a visszatérést a színpadra?

A nagy színpadi munkákat már két éve is visszautasítottam. Nem vállalok színházi felkéréseket. Elég volt. Negyven éve csinálom. Most a rádiózás okoz örömet. Ha rádiókabaréba hívnak, oda azért szívesen elmegyek. De a fellépéseket már nagyon megválogatom.

Önálló estjei sem lesznek?

Harmincperces műsort vállalok, ami faltól falig humor. Énekes műsoromban pedig édesapám, Nádas Gábor közismert és kedvelt szerzeményeit adom elő.

Az idei nyárra nincsenek lekötött fellépései?

Van pár fellépési nap, de ki tudja még, lesz-e belőlük valami. Minden kérdőjeles mostanában.

Nádas Györgynek nem hiányzik a színpad

Fotó: Vörös Szilárd

Úgy tudom, régen elég pörgős életet élt. A korral jár ez a lenyugodás, vagy történt valami, aminek köszönhetően ma már más életet él?

Az élet folyamatos változás, és ez így van rendjén. Fiatalon még mást gondolunk fontosnak. Ma már értékelem a nyugalmat, a jelen pillanat szépségét. Nem kell mindenképpen, mindig úton lenni, és mindenhol ott lenni.

Amikor néhány éve volt egy látványos fogyása, akkor az egészségét féltette, vagy pusztán hiúságból történt?

Nekem ez hiúsági kérdés volt. Harmincéves koromban még úgy néztem ki, ahogy egy harmincévesnek kell, negyvenévesen óriási erőfeszítéssel lefogytam közel 30 kilót, de akkor egy unott, rosszkedvű ember nézett vissza rám a tükörből. Szükségem van az élet adta örömökre és élvezetekre, így tudok alkotni. Évtizedek óta mackós alkat vagyok, így érzem jól magamat. (nevet)

A karanténban felcsúsznak az emberre a kilók?

A sport az életem részét képezi, … a fotelből. Az ember ellustul, és azért az meglátszik, ha nem megyek sehová. Ráadásul úgy hízom, hogy egyre kevesebbet eszem. Ennek ellenére egy deka nem megy le rólam.

Legutóbb sporttal vagy diétával sikerült lefogynia?

Inkább diétával. Az volt a titkom, hogy reggelire ittam egy koffeinmentes kávét, majd dél és három között ettem egy főzeléket és egy szelet húst sajttal, este pedig savanyú káposztát, ha pedig sok lett a savam, jött a pattogatott kukorica. Ez a rossz szokásom most is megvan: ha tévézek, akkor jön a sós mogyoró vagy a pattogatott kukorica.

A mai stand uposok munkásságát figyelemmel kíséri?

Inkább izgalmas sorozatokat nézek. Engem otthon, tévénézőként nem érdekel annyira a kabaré vagy a stand up. Ettől függetlenül figyelemmel kísérem a mai stand uposokat, két-három nagy tehetség biztosan van köztük. A többieket nem tartom olyan nagyszerűnek, mert másnap már nem tudom, hogy miről beszéltek. Az övön aluli humor nem az én világom, az intellektuális humort értékelem.

Megnevezi nekem azt a két-három nagyszerűt?

Nagyra tartom Bödőcs Tibort, bár az én ízlésemnek kicsit sok nála a politika, és Kőhalmi Zolit is nagyon szeretem, mert egyedi, amit csinál. A harmadik pont nem jut eszembe.

A Dumaszínházba önt sosem hívták fellépni?

Miért hívtak volna? Az ottani közönség már egy másik korosztály. Az én műfajom elsősorban nem a stand-up.

Nádas Györgynek nem hiányzik a színpad

Fotó: Nádas György Facebook oldala

A rádiózás mikor kezdődött?

1991-ben tíz év után otthagytam a Mikroszkóp Színpadot. Nem sokkal később a Petőfi Rádióban elkezdtem Kabarécsütörtököt vezetni, aztán a frissen alakult miskolci Nonstop Rádió egyik alapítója voltam, ott öt évig dolgoztam. Aztán dolgoztam egy váci rádiónál egy évig, és amikor még az Autóklubé volt a Klub Rádió, ott szombatonként kabarészombatot csináltam, a Calypso Rádiónál is dolgoztam egy évig. Nagy ugrás volt, amikor a pozsonyi Pátria Rádióhoz kerültem, ami az ottani állami rádió magyar nyelvű szekciója. Egy évig voltam élő adásban minden vasárnap délután, vagyis minden vasárnap autóba ültem, és elvezettem Pozsonyba. Aztán jött a Klasszik Rádióval két és fél év, most pedig a Dankó Rádióban van műsorom immár másfél éve. Rádiósként is több évtized van mögöttem.

Mikor volt az a pillanat, amikor már inkább rádiósként gondolt magára, és nem humoristaként?

Nem gondolom magamról, hogy csak rádiós vagyok, mert az én szememben Szilágyi János  vagy Déri János a rádiós. Többféle műfajban alkotok egyszerre és nagyon szeretem a rádiózást a Dankó Rádiónál. Azt kérdezem a riportalanytól, ami engem érdekel. Ők általában a barátaim, kollégáim, szóval itt kvaterkázás van, ezért is kedveli annyira a közönség. Itthonról dolgozom a saját stúdiómban, nagyon nagy szabadságot kaptam a Dankó Rádiótól.

Boldognak érzi magát a jelenlegi munkájában?

Abszolút. Stabil munkám van, szeretem, amit csinálok, és azt hiszem, hogy engem is elfogadnak és értékelnek.

El tudja képzelni, hogy a nyugdíjig, vagy akár a nyugdíj után is folytassa a rádiózást?

Miért ne? Azt mondják, a hangom ugyanolyan, mint fiatalon, semmit sem változott. Egy idő után lehet, hogy az öreg bácsi már nem kell, hogy szerepeljen. (nevet) De ameddig kedvem van, addig örömmel csinálom. Most úgy érzem, hogy még sokáig lesz kedvem csinálni.

Nem tartja magát rádiósnak, de mit gondol, a rádiós szakma befogadta önt?

Eddig egy olyan ember sem volt, akit hívtam a műsorba, és azt mondta, hogy nem jövök. Ezután arra tippelek, hogy a szakma is elfogadott.

A régi kabarés ismerőseit is gyakran invitálja meg?

A Dankó Rádió profiljába nem fér bele a kabaré, így inkább színészekkel, zenészekkel, énekesekkel beszélgetek. Az emberek itt már nem humoristaként gondolnak rám. Az a szakasz már megvolt, ez most egy másik szakasz.

Nádas György 30 kilós fogyása a múlté

Fotó: Nádas György Facebook-oldala

Amikor úgy egy évtizede Markos Györggyel visszatértek, zsinórban hat telt házas előadást produkáltak a RAM Colosseumban. Egy ekkora siker sem gondoltatta el önöket arról, hogy megérné ezt hosszabb távon is folytatni? Hallottam, hogy voltak önök között nézeteltérések, de ha jól tudom, ezek már elsimultak.

Nem nagyon voltak köztünk nézeteltérések, csak két teljesen különböző karakter vagyunk. Tény, hogy tíz éve is nagy sikerünk volt, most is sokszor megkeresnek minket. Jóban vagyunk, tartjuk a kapcsolatot, mégis úgy érzem, hogy amikor ilyen korú emberek viccelődnek, az egy kicsit szánalmas is egyben. Nekem ez már megvolt, tovább akarok lépni. Ezért is nyitottam más műfajok irányába.  

Amiket mond, az alapján nekem nagyon önkritikusnak tűnik. Stimmel?

Az vagyok. Fiatalon még szertelen voltam, de az mindig is jellemző volt rám, hogy az összes munkámban rendkívül fegyelmezett voltam. Ezzel együtt jár az is, hogy nem bírom azt, hogyha valaki fegyelmezetlen. Nem viselem jól, ha a fiatal korosztály link vagy nem veszi figyelembe az idősebbeket. Nem azt mondom, hogy tekintélye kell legyen az embernek, de… Emlékszem, amikor én egy színpadra léphettem Kállai Ferenccel vagy Agárdi Gáborral, alig mertem mellettük megszólalni, nem okoskodtam, nem álltam eléjük, tiszteletet adtam. Sajnos megváltozott a világ, és rossz irányba ment a színházi kulturáltság is. Szertelenséget és szervezetlenséget látok sok helyen, én meg már öreg vagyok ahhoz, hogy kijavítsam őket. Nincs is hozzá kedvem.

Magányos farkassá vált?

Nem vagyok magányos farkas. Nincs sok barátom, de ez nem jelenti azt, hogy magányos vagyok, hanem egyszerűen így érzem jól magamat. A rádióműsornak hála minden héten kétszer tudok olyan barátaimmal beszélgetni, akikkel egyébként nem beszélgetnénk, mert elfutunk egymás mellett. Kitüntetés az, hogy ilyen emberekkel cseveghetek.

Az egyik bulvárlapban olvastam, hogy a hatvanadik születésnapjára egy nagyobb önálló műsorral készül…

Nem tervezem. Már nem.

Hogyhogy meggondolta magát?

Talán ez a pandémiás év volt rám ilyen hatással. Ha a családommal, fiaimmal meg az unokámmal együtt tudok lenni, nekem az tökéletesen megfelel. Ennél jobb születésnapi ajándék nem kell. Már nem fontos, hogy a közönség ünnepeljen. Fiatal koromban sokkal fontosabb volt. A negyvenedik születésnapomra még megszerveztem. A hatvanadikra nem szervezek semmit, majd meglátjuk, mit hoz az élet.

Kinek a véleményére ad?

A nálam idősebbekre mindig odafigyeltem. Marton Frigyes nevét el kell mondjam, mert ő talált ki engem meg minket a Markos Gyurival. Ő volt az, akiben feltétlenül hittem és bíztam. Ennyi idősen meg már van annyi tapasztalat és tudás az ember birtokában, hogy nem feltétlen mások véleménye számít.

Nádas Györgynek nem hiányzik a színpad

Boncz Géza, Markos György, Nádas György és Katona János (Fotó: Story-Best Archívum)

Említette, hogy Markos Györggyel ég és föld a személyiségük. Az mikor derült ki, hogy ebből problémák adódhatnak?

A színpadon soha nem láthattak problémát a nézők, mert ott pont arra volt szükség, hogy olyanok legyünk, mint az ég és a föld. A közönség levette, hogy két teljesen ellentétes pali áll a színpadon. Ott volt a Katonadologban a kis, suta kopasz, meg a hatalommal rendelkező főtörzs. Pont ettől voltunk mi ketten annyira jók. Ettől működnek a párosok. A magánéletben sem okozott a különbözőségünk sok gondot. Én szerettem beülni éttermekbe egy jót ebédelni vagy vacsorázni, Gyuri meg inkább magában volt. De ebből nem volt igazi konfliktusunk, mert ő ezt tette, én meg azt.

Mi volt az a pillanat, amikor azt érezte, hogy ebből elég?

Az, hogy tíz éven keresztül szinte minden nap, a nap minden órájában együtt voltunk. Egy idő után ez már nagyon fárasztó volt. Meg azért valljuk be, ne legyünk álszerények: egy párosból mind a két ember meg akarja mutatni önmagát is. Harmincéves voltam, amikor megtörtént a Markos-Nádas szétválása, utána kezdtem el például a rádiózást is, és a Boncz Gézával való barátságom is utána tudott kiteljesedni abban, hogy vele dolgozhattam nagyon sokat. Ez így volt egészséges.

Hogy nézett ki a nyolcvanas években egy Markos-Nádas turné? Hány fellépésük volt?

Egy jellemző dolgot mondok. Volt egy nagyszerű műsorszervezőnk, Liliom Károly. Ő körülbelül márciusban felhívott, és azt mondta, hogy ad nekünk júliusban két hetet. Aztán megszervezte azt, hogy július elsejétől július tizennegyedikéig mindennap fellépésünk legyen a Balatonnál. Zamárdiban laktunk az akkori Touring Hotelben, és mindennap három, négy, de lehet, hogy öt fellépésünk volt a Balaton környékén. Ilyen élet volt, de akkor még voltak vállalati meg szakszervezeti üdülők, és volt igény a kulturális életre.

Mindig ugyanazt adták elő ugyanúgy, vagy önmaguk szórakoztatására azért itt-ott belenyúltak a műsorba?

Biztos, hogy változtattunk, mert sokszor szórakoztattuk egymást azzal, hogy ki tudja a színpadon jobban megnevettetni a másikat.

A nyolcvanas évek kabarélemezeit az emberek annyiszor hallgatták újra, hogy már kívülről fújták a szövegeket. A mai stand upokra ez az újrahallgatás nem igazán jellemző. Az ember meghallgatja, jó esetben végigneveti, aztán többször nem hallgatja meg. Mit gondol, miért?

Azért a kabaré és a stand up két külön dolog. Kabaré ma már nincs, csak stand up. A kabaré egy tágabb fogalom. Abban ott a konferanszié – ő felel meg leginkább a mai stand uposoknak –, vannak jelenetek, vannak dalok, vannak kuplék, vannak persziflázsok. Sok mindenből áll össze. A jó kabaréjeleneteket megjegyzik az emberek, de azt, hogy a stand upos mit mondott egy évvel ezelőtt, már nem annyira, mert a köznapi dolgokról beszél, ami megtörtént vele. Egy jelenetben meg konkrét történetek vannak, amiknek a szövegeiből aztán szállóigéket gyárt a közönség. Amiket mi annak idején kitaláltunk, azok a szavak, kifejezések beépültek a magyar nyelvbe.

Ön is úgy tartja, hogy Sas József halálával ért véget a magyar kabaré?

Azt nem mondom, hogy véget ért, de az biztos, hogy azzal egy korszak lezárult. Azt hiszem, Sas Józsi halálát az is okozta, hogy nem állhatott színpadra. Ha egy olyan embernek, aki a színpadért él, azt mondják, hogy mostantól ágyhoz vagy kötve, az maga a halál. Vagy legalábbis biztosan rátesz egy lapáttal.

További izgalmas sztárinterjúk az nlc-n:

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top