Jó hír: tele van a világ elefántalakú sziklákkal

Igaz, némelyiknek időnként letörik az ormánya, és onnantól kezdve már csak nagy jóindulattal nevezhetők Elefánt-sziklának. Még szerencse, hogy van belőlük bőven.

Szabó Sz. Csaba

2021. November 14.

Az Izland legdélibb csücskénél fekvő, aprócska Vestmannaeyjar-szigetcsoporthoz tartozó Heimaey egyik legfőbb látványossága egy vulkanikus tevékenységből származó bazaltszikla, ami pontosan úgy néz ki, mint egy gigantikus elefántfej. Vagy ha úgy jobban tetszik: mint egy gigantikus elefánt, amely éppen kiemelkedni készül az Atlanti Óceán mélyéről. De tényleg, még a felszíne is olyan szürke és barázdált, akár a valódi elefántoké. A figura egyszerre méltóságteljes és vészjósló: mintha valami ősi, történelem előtti istenség lenne, amelyet az ostoba halandók szerencsétlenségükre épp felébresztettek tízezer éves álmából. H. P. Lovecraft, a horrorirodalom egyik nagy úttörője ötlött ki efféle rémalakokat (mondjuk azok inkább polipokra emlékeztettek, semmint elefántokra, de ez mindegy).

Az izlandi Elefánt-szikla (fotó: Wikipedia)

Bár az izlandi Elefánt-szikla kétségkívül különleges darab, ráadásul ebben a műfajban alighanem a legismertebb versenyző, mégsem teljesen egyedülálló, hisz a világban valósággal nyüzsögnek az elefántalakú vagy többé-kevésbé elefántra emlékeztető természetes sziklaképződmények; és nyilván mindegyiket úgy hívják – legalább a népnyelvben, de sok esetben hivatalosan is -, hogy Elefánt-szikla. Jó hír ez mindenkinek, aki egyaránt kedveli a geotermikus folyamatok által létrejött kőzeteket, illetve – ahogy azt Nádasdy Ádám írta egy régi cikkében, amelyben a szinonímakényszeres szerzőket figurázta ki – a falánk vastagbőrűeket.

Be is mutatjuk néhány kedvencünket!

Óriási rajongói vagyunk például ennek a bumfordi, ám így is tiszteletet parancsoló kőelefántnak, ami Új-Zéland Taranaki régiójában áll, és csak alacsony vízállás idején lehet megközelíteni. Illetve hát óriási rajongói voltunk, ugyanis pár éve sajnos letört az ormánya (vagyis inkább a feje), és így, ebben a formában már kevésbé emlékeztet egy elefántra. Az alábbi videón viszont meg lehet tekinteni, hogy milyen is volt fénykorában:

Szaúd-Arábia észak-nyugati részén, Al-Ula ódon városának közelében, a sivatag közepén (mondjuk jó kérdés, hogy Szaúd-Arábiában van-e egyáltalán olyan dolog, ami nem a sivatag közepén található) magasodik ez a kissé elrajzolt körvonalú elefántmonolit, ami igazi turistalátványosságnak számít; éjszakánként még ki is van világítva, mint a Diadalív!

Ugyan nem túl nagy, viszont tényleg megdöbbentően elefántszerű (legalábbis profilból biztosan) a szardíniai Castelsardótól nem messze, az autópálya szélén pompázó, vulkáni kőzetekből álló elefánt. Ami már csak azért is érdemes a figyelemre, mert nem csak úgy egykedvűen lógatja az ormányát, mint a többi a kollégája, hanem inkább olyan, mintha épp feszülten figyelne valamit.

A szardíniai kőelefánt (fotó: Wikipedia)

A kanadai Prince Edward-sziget egyik büszkesége volt ez a gyerekrajzokat idéző, bánatos vízi elefánt, ám egy ideje sajnos már neki sincs meg az ormánya. Ugyanakkor jó hír, hogy azóta találtak egy másik, nemkülönben impozáns elefántot is a környéken.