Mindenki imádta annak a 93 éves nagymamának a történetét, akinek az unokája úgy döntött, csodálatos kalandra invitálja őt, és együtt látogatják meg az összes nemzeti parkot az Egyesült Államokban. Joy Ryan és unokája, Brad Ryan küldetése sikeres volt, van mire büszkének lenniük, ugyanis semmi sem állította meg őket abban, hogy felkeressék mind a hatvanhárom nemzeti parkot.
Nagymamák 80 nap alatt a föld körül
De nemcsak Joy Ryan volt, akinek a történetére az egész világ felfigyelt. Két barátnő, Ellie Hamby és Sandy Hazelip nem mindennapi módját választotta annak, hogy megünnepeljék, hogy nyolcvanévesek lettek. Elhatározták, hogy – akárcsak Verne Gyula hőse, Phileas Fogg – nyolcvan napig fognak utazni, és megpróbálnak eljutni az összes kontinensre.
Fotó: Ellie Hamby
Ugyan a koronavírus-járvány miatt egy kicsit várniuk kellett, de a páros januárban végre útnak indulhatott Dallasból, és első útjuk egyenesen az Antarktiszra vezetett, és pontosan nyolcvan nappal később vissza is tértek Texasba. Ezen idő alatt azonban a közösségi oldalakon rengeteg követőjük lett, és bizony volt, aki útközben rájuk ismert, és megköszönte nekik, hogy ilyen csodás példával járnak elől. Mint elmondták, nem számítottak arra, hogy a 81 and Still on the Run híre ilyen sok emberhez eljut.
Ha valamit ki akarsz próbálni, akkor tedd meg, mert különben meg fogod bánni
– üzenik azoknak, akik szeretnék követni a példájukat. És hogy ők milyen nagy életre szóló leckével tértek haza? „Bízz másokban, mert alapvetően az emberek jók. Csak légy nyitott, és mosolyogj. A mosoly segít ledönteni a falakat az emberek között, sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy segíteni fognak neked, ha így teszel. Te is boldogabb leszel, és sokkal több új embert ismerhetsz meg így.”
De hogyan is kezdődött ez a közös kaland? Mint kiderült, gyermekként nem utaztak sokat, csak felnőttként fedezték fel a világot. „Tizennyolc éves voltam, amikor a férjemmel összeházasodtunk, és miután befejeztük a főiskolát, elutaztunk Mexikóvárosba. Ez csak a kezdet volt, mert rájöttünk, hogy nem kell gazdagnak lennünk ahhoz, hogy utazhassunk, és élvezni is tudjuk” – mesélte Eleanor Hamby. Barátnője első külföldi útja pedig ennél is tovább váratott magára, férjével megvárták, amíg a gyerekeik felnőnek.
Nem sokkal azután, hogy Sandy Hazelip férje megbetegedett, úgy döntöttek, hogy nyaranta elviszik az unokákat missziós utakra. „A halála után hallottam egy zambiai projektről, és úgy döntöttem, ez az, amire elutazok az unokámmal. Itt ismerkedtem meg Ellie-vel.” Öt évvel később az ő férje is elhunyt, és a barátnők úgy határoztak, hetente meg fogják látogatni egymást. „Szerencsések voltunk, hogy kereszteztük egymás útját, és az pont akkor történt, amikor a legnagyobb szükségünk volt egymásra. Amikor az ember elveszíti a házastársát, az nagyon nehéz, és jó, ha van egy barátja, aki ugyanezt átélte, és megérti, hogy a másiknak mire van szüksége.”
Az egyik látogatásnál merült fel, hogy jó lenne elmenni egy közös útra, a transzszibériai vasútvonal volt az első közös kaland, majd 2010-ben és 2011-ben Délkelet-Ázsiába és a Közel-Keletre utaztak el. És ugyan még mindketten dolgoznak, vagyis vannak kötelezettségeik, nem a 80 napos világ körüli út volt az utolsó közös vállalkozásuk, 2024-ben Dél-Amerikába szeretnének eljutni.
Fotó: Ellie Hamby
Mint a New York Timesnek adott interjújukban elmondták, egy utazás megszervezésénél először azt nézik meg, hogy hol szállhatnak meg, bár nincsenek nagy igényeik, hiszen nagyon kevés időt töltenek a szálláson. De ez így is felér egyfajta kincsvadászattal, főleg, hogy szeretnek pénzüknél maradni . „Szeretjük megtalálni azokat szállodákat, amik igazi kis rejtett gyöngyszemek. Kairóban 13,50 dollárt fizettünk személyenként egy éjszakára. Nem egy olyan hely volt, ahol a legtöbb turista megszállna – a sikátoron keresztül kellett eljutnunk oda –, de a tetőről csodálatos kilátásunk volt” – mesélték, és egyúttal felhívták mindenkinek a figyelmét, a pénz nem lehet akadály, persze nem mindegy, az ember mire költi.
Ami pedig a váratlan helyzeteket illeti, nem ijednek meg tőlük, próbálnak pozitívan gondolkodni, és reménykednek abban, hogy megoldást találnak a problémára.
És még sokan mások!
Hozzájuk hasonlóan sokan szívükbe zártak egy idős orosz hölgyet is, aki 83 évesen döntött úgy, hogy körbeutazza a világot. Sajnos Baba Lena (Elena Erkova) 2019-ben, 91 éves korában elhunyt, de története bizonyára még mindig rengeteg embernek ad erőt ahhoz, hogy korától függetlenül megvalósítsa az álmait. Baba Lena mindössze hároméves volt, amikor elveszítette a szüleit, kamasz volt még, amikor kitört a második világháború, és további megpróbáltatások vártak rá, amikor hozzáment egy férfihoz, aki házasságuk alatt erőszakosan bánt vele.
Ugyan sikerült kilépnie ebből a kapcsolatból, sajnos sem pénze, sem ideje nem volt arra, hogy utazgasson, nem mintha a Szovjetunió egyébként sok lehetőséget adott volna a lakosainak arra, hogy világot lássanak. Telt az idő, majd amikor a nyolcvanas éveiben járt már, a barátai rákérdeztek, miért nem kezd el utazgatni, hiszen addigra már volt félretett pénze, és a bürokratikus akadályok is elhárultak.
Fotó: Baba Lena / Facebook
Ő pedig rájött, igazuk van. Baba Lena történetét akkor ismerte meg a világ, amikor Vietnámban találkozott a fiatal orosz turistával, Jekatyerina Papinával. „Éppen vacsoráztam, amikor észrevettem, hogy egy idős hölgy oroszul próbálja közölni a pincérrel, hogy túl fűszeres a leves. Segítettem neki, és kiderült, hogy egyedül jött Vietnámba, és összebarátkoztunk” – nyilatkozta Papina, aki segített kedves ismerősének létrehozni egy Instagram-fiókot.
Később Baba Lena egyik unokája kezelte a közösségi oldalakat, ahol követők százaival, sőt, ezreivel osztották meg az idős hölgy utazási élményeit. Miután nagymamája elhunyt, több fiókot is megszüntetett, csak a Facebook-oldal maradt emlékül.
Jekatyerina Papinának pedig igaza volt abban, hogy Baba Lenát fűtötte a kalandvágy, ugyan a városnézés, a helyi látványosságok megtekintés is rendszeres program volt nála, de emellett szívesen próbált ki ennél egy kicsit veszélyesebb tevékenységeket is, Izraelben például tevegelt, Németországban motorozott, sőt, Mongóliában még raftingolt is. És hogyan teremtette elő a pénzt arra, hogy bejárja a világot? Nyugdíja kiegészítéseként virágokat termesztett, illetve varrt is.
És a sort tovább lehetne folytatni, noha nem lesz minden idős utazó világhírű, bár sok helyen lehetett például olvasni egy idős indiai párról, akik motorozva járják a világot. Yogeshwar Bhalla és felesége, Sushma 1976 októberében házasodott össze, és természetesen már a nászútjukra is két keréken indultak el. Azóta pedig amellett, hogy végigmotorozták Indiát, 24 másik országban is jártak, köztük az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban, Skóciában, Olaszországban és Svájcban is.
Ugyan voltak rossz élményeik, és ők sem lesznek már fiatalabbak, eszük ágában sincs otthon ülni, még az sem jelentett akadályt, hogy Yogeshwart 2021 márciusában meg kellett műteni, csak akkor nem ülnek motorra, ha rossz az idő vagy messzire kell utazni. „Amint a gyerekek felnőnek és elköltöznek a házból, kell találni valamit, amivel elütheted az idődet. Az utazás megannyi lehetőséget rejt magában, imádunk úton lenni, ha nem motorral, akkor autóval vagy éppen repülővel” – nyilatkozta Sushma.
Hátizsákkal korhatár nélkül
Az, hogy sokan a nyugdíjas éveikben úgy döntenek, bepótolják a lemaradásukat, és igyekeznek minél több helyre eljutni akár belföldön, akár külföldön, az nem újdonság. „Az ember ilyen idősen újra visszanyeri szabadságát, a gyerekek már felnőttek, közelednek vagy kezdődnek a nyugdíjas évek. Szóval több időd lesz minden másra, például arra is, hogy elgondolkozz azon, mit is szeretnél csinálni” – nyilatkozta Erica Kritikides, egy utazásszervezéssel foglalkozó cég munkatársa.
Az viszont újabb trendnek tűnik – állítják többen is –, hogy vannak, akik a nyugdíj felé közelítve úgy döntenek, hosszabb időre, ami akár egy év is lehet, szabadságot vesznek ki, és bejárják a világot. Igen, ez hasonlít ahhoz, amikor a fiatalok az érettségi után, de még a felsőoktatási tanulmányaik megkezdése előtt egy évre külföldre mennek, hogy utazgassanak, munkát vállaljanak, nyelveket tanuljanak vagy éppen önkénteskedjenek.
Fotó: Ellie Hamby
„Az egyik ok, amiért azt mondtuk, hogy vágjunk bele most, az az volt, hogy még egészségesek vagyunk, de közelít az idő, amikor már bármi megtörténhet. Mindenesetre most nagyon jól érezzük magunkat” – nyilatkozta a hatvanas éveiben járó Dave Boardman, aki feleségével indult útnak, hogy hátizsákkal bejárják Európát, Amerikát és Ausztráliát.
„Úgy érezzük, hogy bepótoljuk azt, amiről esetleg életünk korábbi szakaszában lemaradtunk. Sokkal jobb, hogy most vállaltuk ezt az utat, hiszen több időnk és pénzünk van, a tapasztalatokról nem is beszélve – ez pedig egy másik pár indoka arra, hogy miért döntöttek hasonlóan. – Nem igazán láttam magam előtt, hogy majd visszavonulok vidékre, és rózsákat nevelgetve várhatom a halált. Ez egyáltalán nem illik hozzám. Ez viszont csodálatos, egyszerűen imádom” – tette hozzá a férj, Mark Hainge.
Állítólag annak a sztereotípiának is egyre kevesebb alapja van, hogy az idősebb korosztály csak a szervezett utakat szereti, ugyanis egyre többen vannak, akik – szintén a fiatalabb generációkhoz hasonlóan – hátizsákos turistaként vágnak neki a világnak, és sokan vannak, akik nem is társasággal, hanem egyedül indulnak útnak. Van, aki azért választja ezt a módját az utazásnak, mert a partnere inkább a tengerparti, városnézős utakat szereti, ő viszont néha másra vágyik, vannak, akik pedig egyedül maradtak, és úgy döntöttek, ez sem akadályozhatja meg őket abban, hogy jól érezzék magukat, sőt.
Gill Waterton válása után, 56 évesen döntött úgy, hogy egyedül is utazni fog. Azóta már tízszer kelt útra, és járt többek között Mianmarban, Kínában, Indiában, Tibetben, Vietnámban, Zambiában is, illetve szeretne eljutni Közép-Amerikába, valamint végigmenni a Selyemúton. És persze nincs teljesen egyedül, általában kiscsoportos utakon vesz részt, ahol hozzá hasonló emberek vannak, de előfordul, hogy párok is csatlakoznak. Szerinte aki kacérkodik azzal, hogy egyedül vágjon bele az utazásba, annak érdemes egy ilyen úttal kezdeni, ez biztonságosabb, és biztos, hogy soha nem fogja magányosnak érezni magát.
