Treehouses szállás Kapolcson

Na, most annyira elegem van mindenből, hogy legszívesebben elbújnék egy fa odvában, valahol nagyon távol az emberektől, állatok lehetnek, na jó, inkább csak madarak, és persze rengeteg zöld: fű, fa, virág… és főként csend. Hatalmas. Térerő se muszáj. Na jó, inkább legyen, hátha fél nap múlva azért megnéznék ezt-azt, rácsörögnék a gyerekekre. Igen, a gyerekek otthon maradnak. Feltétlen! A csendet már említettem, és ha egynél több gyereketek van egy évnél régebb óta, érteni fogjátok.

Tudom, úgy kezdődik, hogy könnyezel, amikor először kell otthagyni őket a nagyinál, és évek múlva is van benned egy kis szomorúság, ha több napra el kell menned tőlük, de ezt az érzést legkésőbb a huszadik kilométerkőnél felváltja valami bizsergető mámorosság – főleg, ha a párod is veled van. Igen, most kivételesen gyerekek nélkül utazunk. Persze, hogy gondolunk rájuk, persze, hogy időről-időre róluk beszélünk akkor is, ha korábban megfogadtuk, hogy nem. Hogy hiányoznának? Azt kell mondjam, van, az a szint, amikor inkább örülünk a pillanatnak, annak, hogy végre kettesben lehetünk, és nem, nem bánjuk egy cseppet sem, hogy ezúttal nem hoztuk őket (amire amúgy ezúttal meg is kért minket a honlap).

A Szikla beleolvad a környezetébe (Fotó: Lakos Máté)

Merthogy visszatérve a fa odvához: igen, elbújna az ember a világ elől, na de azért nem baj, ha egy fokkal nagyobb az az odú, nem igaz? Ha mondjuk ketten is elférnek. És igen, legyen azért benne egy kényelmes matrac. Egy szép terasz. Ha elég nagy, miért is ne süllyesszünk bele egy jacuzzit? És ha már úgyis fából van az egész, nem lehetne kiszorítani egy sarkot egy infraszaunának? Lehetne, sőt, lehetett is. Úgy hívják: Treehouses, és Kapolcson található (mondjuk, kicsit közelebb Vigántpetendhez).

A noszvaji nagy testvérről talán hallottatok már, 2018-ban Év szállása díjat, 2019-ben pedig BigSEE Építészeti díjat nyert ez a csodás alkotás: öt egyforma kabinház a Bükk lombkoronái közt. Akkoriban áttörő újdonságnak számított a koncepció: olyan szálláshely, amely beleolvad a természetbe, ahol teljes a nyugalom, ugyanakkor egy négycsillagos hotel szolgáltatásait nyújtja. Bár egész nap kettesben lehettek annyira intim környezetben, hogy mások még csak rá sem látnak, nem kell megfizetni ennek azt az árát, amit máshol: hogy például az ábécéből hozott tegnapi kiflit kell enni vagy autóba kell ülni, ha frisset szeretnétek, mert még a svédasztalos reggelit is a küszöbötökre szállítják.

Érthető, hogy a magyarok hamar beleszerettek a dologba, a foglalási táblán nem nagyon volt zöld folt sokáig. Úgyhogy a tulajdonos újabb kabinokat telepített – ezúttal a Káli-medencébe, és a HelloWooddal összefogva, aminél jobb döntést nem is hozhatott volna. Ismerjük ezt az innovatív és szimpatikus építészstúdiót, ha máshonnan nem, akkor a fesztiválokról, ahova rendszeresen telepítenek látványos alkotásokat. Nos, épületben sem rosszak, és ezt nemcsak a számtalan dizájn- és építészeti díjuk miatt mondom.

Sziklaházak, elszórtan (Fotó: Bujnovszky Tamás)

Kapolcson például úgynevezett „Sziklákat” hoztak létre, ami elsőre kissé ellentmondásos, hiszen itt minden apartman elsősorban fából készült, de tény, hogy egy hatalmas kavicsra emlékeztetnek a leginkább. Egy olyan kavicsra, aminek üreges a belseje, noha nem lehet belátni (na jó, a mi teraszunk előtt elhúzott néha egy traktoros, de nem bántuk, kimondottan hiányoztak már az emberi lét nyomai két nap után.)

Zseniális az a diszkréció is, ahogyan a „személyzet” jelen van, mégsem látható, csak ha szükséged van rájuk. Ha elvinnéd a biciklit, ha kell még egy törölköző, egy újabb üveg pezsgőről nem beszélve, akkor megtalálod a segítséget, de azon nem kell aggódnod, hogy épp meztelenül ejtőzöl a jacuzziban, és rád tör a szobapincér. Pedig jön reggel és este, hozza az ennivalódat, de csak egyszerűen lehelyezi a lépcsőre, kopogással jelzi, hogy megjött, még találkoznod sem kell vele, ha nem akarsz.

Intimterasz, jacuzzival (Fotó: Lakos Máté)

Meztelenséget említettem és jacuzzit: hát épp ez a nagyszerű; itt végre üldögélhetsz akár így is a teraszon, a szaunában, ahogy a wellness igazán jó, és ahogy azt tőlünk nyugatabbra, északabbra már régen tudják.

Már önmagában az is élmény, hogy a jacuzzi szabad levegőn van (igen, télen is, sőt, annál inkább jó), nem valamiféle alagsori helyiségben, mint sok szállodában – végképp félreértve a dolog lényegét. Így még azt is megbocsátjuk, hogy a szaunából körbe kell menni a levegőre – nehéz mindent harminc négyzetméterre zsúfolni.

Praktikus elrendezés (Fotó: Lakos Máté)

Azért pont elfér egy kis teakonyha, épített zuhanyzó, külön vécé, kis asztal két székkel, teraszbútor és persze a hatalmas (és kényelmes) franciaágy, a bútordarab, ami vélhetően a legtöbb ide érkező motivációiban központi szerepet játszik – így vagy úgy (vagy mindenhogy). Van tévé, klíma és minibár is (igen, a szokásos árképzéssel).

Ami még nagyon jól esik a szemnek, az a dizájn. Már ha szereted a funkcionalizmust és a minimált – itt aztán csak az van. Minden letisztult, egyszerű, mégis minőségi. Még az is tetszett, hogy mindenből – evőeszköz, edény) épp csak annyi van, amennyi kell, minden bizonnyal a fenntarthatóság, környezetbarátság jegyében. Ez a fajta faburkolat gyönyörűen öregszik – mint írja az építtető – változik és beleolvad a tájba, különösen, mivel az épületek legmagasabb pontja a lombkorona szintje alatt van.

A környezetet egyébként annyira tágíthatjuk, amennyire csak akarjuk. Ez a szállás alkalmas arra, hogy egy hétvégén át ki se mozduljunk belőle – legfeljebb az ízléses kis pallóig és vissza, hogy körbenézzünk a reggeli napsütésben, de sétálhatunk, akár kirándulhatunk a környéken, gurulhatunk egyet az éjjel-nappal rendelkezésre álló biciklikkel: szép helyen vagyunk.

Ráadásul ismerősen, ha már jártunk a Művészetek Völgye összművészeti fesztiválon (és ha csak kicsivel vagyunk is idősebbek, mint az az akácfa, amire rálátunk, akkor bizonyára) – a környező falvakban rendezik meg már három évtizede. Most azonban csak kisebb nyomok – táblák, pár italhűtő az udvarokon – emlékeztetnek rá a településen.

Ennél is régebben sok volt errefelé a vízimalom, mára néhány maradt csak meg, egyet gyönyörűen felújítottak, még patakvíz is jut neki, amióta a helyi kulturális egyesület megmentette.

Na, mi nagyjából idáig jutottunk a hatalmas biciklitúránkkal, félúton elismertük, hogy hiba volt reggelire pezsgőzni (dehogy), úgyhogy ennyit most a környék látnivalóiról, de persze, van itt minden a Balatontól a Kőtengeren át a tavasbarlangig, ha valaki nagyon nem bír magával és már a térerő (mégis) megléte sem teszi boldoggá. Mi, többiek viszont alig várjuk, hogy újra zöldre váltsanak a kockák, addig is gyűjtjük a pénzt, mert persze, az is kell hozzá – elvégre egy egykori tanyán vagyunk ugyan, de mindössze hat ház van a kis telepen, úgyhogy azért exkluzív tanya ez. Pont nekünk való.