Az elöregedő és elnéptelenedő falvak megmentése érdekében sok helyen meghirdették Olaszországban, hogy egy euróért lehet házat venni. Az egész országra kiterjedő Case 1 Euro nevű kezdeményezést 2017-ben indították útjára, hogy helyrehozzák a lepusztult ingatlanokat, valamint befektetőket és új lakókat vonzzanak, hogy új életet leheljenek az elhagyatott vidéki területekbe.
Sokan eljátszottak a gondolattal, hogy vesznek egy ingatlant valamelyik festői településen, még úgy is, hogy tudni lehetett, a vásárlással felújítási kötelezettség jár, oda kell költözni vagy más feltételeket teljesíteni. Egy Kaliforniában élő brazil nő azonban nemcsak álmodozott, hanem bele is vágott a vásárlásba: rögtön három házat vett Szicíliában – gyakorlatilag egy fagylalt áráért –, az Independentnek pedig beszámolt a tapasztalatairól és arról, mi történt azután, hogy aláírta a szerződést.
Az eredeti homlokzatot kell visszaállítani
Rubia Daniels 2019 elején vette fel a kapcsolatot egy ingatlanügynökkel, hogy megnézze a tengerparttól mintegy 50 kilométerre fekvő Mussomeli egyeurós ingatlanjait, amelyekből bőven akadt. „Amikor az első nap odamentem, én voltam az egyetlen ember a túrán. Ez valami teljesen új volt, és hihetetlen katalógusom volt 150 házról” – mesélte. A nő végül 3,30 eurót fizetett a három ingatlanért.
A szícíliai Mussomeli városa madártávlatból (Fotó: Wikipedia)
A 11 ezer fős Mussomeliben a vevőknek vissza kellett állítaniuk az eredeti homlokzatot. Igaz, cserébe az újdonsült tulajdonos szabadon rendelkezhetett a belső kialakításról. Ám az idő fontos tényező volt: ha három éven belül nem újítják fel a ház külsejét, 5000 eurós bírságot (mai árfolyamon mintegy kétmillió forintot) kell fizetni.
Ahhoz nem kell építőipari szakembernek lenni, hogy lássuk, nem két fillérbe kerül egy efféle ódon, gyakran romos épület helyrehozatala. Daniels azt mondja, körülbelül 20 ezer euróval (8 millió forinttal) érdemes számolni. Némi segítséget jelent a szuperbónusz nevű adókedvezmény, amellyel a felújítási költségek 110 százalékát le lehet vonni az adóalapból.
„Mintha hazatértem volna”
Rubia a megújulóenergia-iparban és a tetőfedő szektorban dolgozik, így nem ijedt meg lepusztult ingatlanoktól, igaz, jóval nagyobb fába vágta a fejszéjét, mint a korábbi felújítási projektjei során. De nagy tervei voltak: „Mindig is szerettem volna egy női alkotókat bemutató művészeti galériát, a fiam éttermet akar nyitni, a harmadik házat pedig wellness-központtá szeretném alakítani” – árulta el a terveit.
Jelenleg az egyik ház szinte elkészült, már csak a tetőn maradtak kisebb javítások. Több réteg vakolatot kellett eltávolítani, hogy előbukkanjanak az eredeti mészkő falak, de Daniels szerint lenyűgöző lett a végeredmény, a ház úgy fog kinézni, mint egy kis kastély. Idén erre az ingatlanra összepontosít, úgy becsüli, két hónap, és befejezik a munkákat.
„Én egy kisvárosból származom, úgyhogy olyan érzés volt, mintha hazatértem volna – mondja Rubia, aki jelenleg évente három-négy hónapot tölt Mussomeliben, és Szicíliában tervezi a nyugdíjas éveit. – Az emberek annyira befogadóak, és beleszerettem a városba. A bor, a kávé és az emberek miatt lehetetlen volt nem így tenni.”
Nem mindenkinek jött be
De nem mindenkinek megy ilyen simán a felújítás. Az ausztrál Danny McCubbin két évvel a megvásárlása után el kellett adja az egyeurós házát Mussomeliben. A pandémia okozta késedelem, az építőanyag jelentős drágulása és a szakemberek hiánya megakasztotta a férfi tervét, hogy egy közösségi élelmiszerprojektet valósítson meg a kipofozott ingatlanban. Inkább nyolcezer euróért (jelenlegi árfolyamon hárommillió forint) vett egy sokkal jobb állapotban lévő házat.
McCubbin azt tanácsolja az eurós házak leendő vásárlóinak, hogy mindenképpen vigyenek magukkal egy építőipari szakembert, aki pontosan fel tudja mérni az ingatlan állapotát, hogy elkerüljék a későbbi meglepetést. Egy amerikai házaspár például 68 millió forintnak megfelelő összeget fordított arra, hogy lakhatóvá tegyen egy olcsó olasz házat.
