Vakrandi, online párkereső és tipikus szingli programok: sokan sokfélét kipróbáltunk már azért, hogy végre megtaláljuk a társunkat – sikertelenül. Hogy miért nem jön össze? Talán mert nem állunk készen rá, talán még dolgoznunk kell azért, hogy ránk találjon a társunk. Szerelembevonzó kurzusával a Nők Lapja Café most ebben segít, egy szingli olvasónk pedig ezúttal is kipróbálja, működnek-e a tanácsok. A mai házi feladatot a pszichológustól kértük.
– A szerelem megtalálásában az egyik legfontosabb tényező, hogy tisztában légy önmagaddal, érzéseiddel és a hozzájuk kapcsolódó gondolataiddal, illetve hogy tudd, mit vársz el magadtól és másoktól – sorolja Porkoláb-Minarik Annamária klinikai szakpszichológus. – Manapság sokat olvashatunk a pozitív gondolkodás kedvező hatásairól, melyek jól illeszthetőek szerelmi életünk alakításához is.
Tekintsd nyert időnek az egyedüllét idejét!
Ha épp egyedül vagy, érdemes az egyedül töltött idődet nem a magány, hanem a lehetőségek idejének tekinteni. Ha úgy gondolkodsz, hogy ez az idő nyert idő mindarra, amire egy kapcsolatban kevéssé volna időd, sokkal pozitívabban fogod megélni a várakozást, amely a külvilágban is tükröződni fog. Ha a nyert idődet önfejlesztésre fordítod, akkor célt adsz az egyedüllétnek, akár azt, hogy segítsen olyanná válni, amivel jövőbeli kapcsolatod harmonikus lesz.
 |
| Porkoláb-Minarik Annamária klinikai szakpszichológus |
Fordítsd a nyert időt önfejlesztésre!
Ahhoz pedig, hogy önmagaddal tisztába kerülj, érzéseid elemzésével érdemes kezdened a folyamatot. Ha nem érzed jól magad a bőrödben, most van idő, hogy változtass. Ha elégedetlen vagy a külsőddel, használd ezt az időt a változtatásra, hogy elérd azt a célt, mely önbizalmad növelni fogja. Hasonlóképp, ha nem találod elég érdekesnek magadat, vágj bele egy új tanfolyamba, iskolába, hobbiba. A végén elégedettebben fogsz a tükörbe tekinteni, és a külvilág is észre fogja venni ezt a változást.
Elemezd jelentős kapcsolataidat!
Ezzel egy időben vedd sorra meglévő vagy múltbéli fontos kapcsolataidat, és gondold át abból a szemszögből, hogy bizony te magad is alakítója vagy/voltál azoknak. Majdnem minden ember úgy működik, hogy saját gondolatait, érzéseit tekinti alapvető igazságnak, így a kapcsolatokban megélt problémák forrását többnyire a másikban látjuk meg, nem önmagunkban.
Válts nézőpontot!
Ha nézőpontot váltasz, akkor a hibák oldaláról magadat, az igazság oldaláról a másikat nézd meg. Ha felismered saját szerepedet a kapcsolataidban és tisztában vagy önmagaddal, látni fogod, hogy te hol és mikor hibáztál vagy hibázol. Például nem biztos, hogy a másik azt gondolja, amit te értesz a mondandójából, lehet, hogy csak az önbizalmad szűrőjét kell átkapcsolni. Ha eljátszol ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal, közelebb kerülsz önmagadhoz és másokhoz is.
Változtass a felismerések mentén!
Az újonnan tett felismerésekkel egyben lehetőséget is kapsz a hibák korrigálására. Ha önmagadra fókuszálsz a másik hibái helyett, kezedbe veheted sorsod irányítását, hiszen változtathatsz önmagadon. Ha te változol, változik a környezeted is és a körülötted lévő emberek halmaza is. Így ne lepődj meg, ha egyszer csak szembetalálod magad a nagy Ő-vel. Ha jól dolgozol a nyert időddel, mindketten nyitottak lesztek egymásra.
Teszteltük a gyakorlatot
Ági a Nők Lapja Café kérésére minden nap elvégzi a napi feladatsort, majd megosztja velünk tapasztalatait. De ki is ő, és mit gondol az egyedüllétről?
 „Elmúltam már 30 (félúton vagyok 32 és 33 között), úgyhogy nemcsak az évek, hanem férfiak is jöttek és mentek már az életemben. Ha nem is túl sokan, annyian biztosan, hogy idővel egyre nagyobbra és hosszabbra nőjön a bizalmatlanság két kapcsolat között. Nem vadászom a szerelmet, de persze örülök neki, ha megérkezik. Szokás okosan azt mondani, hogy nyitott vagyok, nyitott szemmel járok, de biztos vagyok benne, hogy a hosszabb egyedül töltött periódusok nem a környezet és a külső hatások eredményei, hanem rajtunk is múlnak. Más kérdés, hogy meglátja-e az ember, min kell változtatnia, és hogy akar-e rajta változtatni. Látni már látom (idealizált elképzelésekkel, kötöttségtől való félelmekkel, beidegződött játszmák és némi kapcsolatfüggés), kérdés, hogy melyiken és hogyan akarok változtatni.” |
„Egészen fiatal koromban mindig úgy képzeltem, hogy húszas éveim végén már vidám kismamaként repdesek, de előtte azért mindenképpen lesz időm arra is, hogy egyedül éljek, csak az íze kedvéért. Menőnek tűnt a dolog, élni a belevaló, fiatal, önálló nők életét, egykeként pedig egyáltalán nem is látszott benne semmi rémisztőnek. A terv részben sikerült, már ami az egyedül élést illeti. A szülői házból irány egy sok-sok éves párkapcsolat, abból sikerült egy bátornak hitt dobbantással az önálló lakásbérlők közé igazolni, de eleinte messze nem tűnt olyan nagy bulinak, mint gondoltam.
Első szakasz: egyedül töltött estéken az aktuális járó-partner távolléte miatti kesergés, csiliárdokat verdeső telefonszámlával.
Második szakasz: aktuális járó-partner nemlétezése miatti kesergés, eladósodással fenyegető telefonszámlával.
Harmadik szakasz: éjszakába nyúló bulizások azokkal a barátokkal, akik korábban a telefonos köldökzsinórt jelentették.
Aztán úgy egy év után, rejtélyes indíttatásból vadul átrendeztem a lakást, nagyjából ezzel egy időben irgalmatlan mennyiségű munka szakadt rám, és azon kaptam magam, hogy a pihenésre fordítható napi 1-2 órában másra sem vágyom, mint kiülni az erkélyre, elszürcsölni egy teát és az éppen kedvencnek tartott albumot hallgatni. Elkezdtem imádni otthon lenni. Főleg azóta, mióta újabb költözésen estem túl, ahol nincs ugyan erkély, van viszont közös használatú tetőterasz, ahonnan téli estéken a havas kéményeket lehet bámulni, nyári nappalokon pedig kiköltözni egy jó könyvvel napozni. Stinget hallgatva ázni félórát egy kád vízben, pizsamában regénybe feledkezni, vagy éppen hajnalban szanálni a fél ruhatárat mind olyan dolog, ami nyilván párban élve kevésbé megvalósítható.
Igenis lehet élvezni az üres lakást. Első körben azzal, ha az ember a szobákban és a fejében is rendet rak, nem pánikol a saját gondolataitól, és túl nagy extrák helyett (pl. agyagozóműhely kialakítása a kamrában) megpróbál kisebb dolgokban is örömöt lelni. Mondjuk abban, hogy megtalál egy régi fotóalbumot, vagy hogy sikerrel megszerel egy leesett kilincset. Ma már nem is az egyedüllét aggaszt, hanem néha inkább az a gondolat, vajon képes leszek-e megint úgy alkalmazkodni, ahogyan azt egy együttélés megköveteli. A feladatok kedvéért a soron következő önvizsgálatot az egyedül élés elemzése mellett ma is megtartottam. Sok új dologra nem jutottam az eddigiekhez képest, lassan disszertációt írhatok abból, miket rontottam el, és miben érdemes változtatnom. Azt például már biztosan nem veszítem szem elől, hogy az érdekérvényesítés nem egyenlő a ráutaló magatartással, a hisztivel, és persze a sérelmek gyűjtögetésével sem. De ismétlés a tudás anyja, és ha már az egyedüllét élvezete is a lecke része volt, azért kinyitottam egy üveg bort, és elégedetten nyugtáztam, hogy a rosé remek találmány.”
Szerelembevonzó kurzus 1. rész: Meditáció
Szerelembevonzó kurzus 2. rész: Önismeret
Szerelembevonzó kurzus 3. rész: Szexlecke
Szerelembevonzó kurzus 4. rész: Szerelemmantra
Szerelembevonzó kurzus 5. rész: Öltözködés
Szerelembevonzó kurzus 6. rész: Szerelemdiéta
Szerelembevonzó kurzus 7. rész: Családállítás
