Ha egyetlenegy kérdést tehetnék fel az Univerzum kertészeti igazgatójának, az lenne: Mondd, mit kell tennem ahhoz, hogy a spanyol (portugál) csigáktól elfogadható módszerekkel megszabadítsam árnyékos kis kertemet? Hogyan tudnám leimádkozni őket a mentáimról, elcsalni az epreimtől? Elrejteni előlük a paradicsomaimat? Nem vagyok telhetetlen: szívesen ültetek nekik valahol egy adag salátát! 

Próbáltam a csapdázást, de őszintén szólva az épp ráérősen epret zabáló meztelencsigánál csak a sörbe vagy tejsavóba belefulladt csiga az undorítóbb, ráadásul elképzelni sem tudom, milyen gyakran kellene ürítenem a csapdát ahhoz, hogy ne tudjanak kimászni a pár óra alatt várfalmagasra halmozódó társaik tetemén a leleményesebb csigák. És sose boldogultam el azzal a kérdéssel sem, hogy hova kellene üríteni a csapdákat? A kukába? Hát az nyáron olyan szagú lenne a napon bomló nyálkától, hogy érzékeny orrú férjem talán haza se jönne. Ha a kertbe elásom, a kutya felássa. Ha a tyúkoknak kiviszem, undorodva menekülnek. De még a libák is.

Próbálkoztam a kacsákkal is. Ha elég fiatalon elkezdi az ember a csigákhoz szoktatni őket, akkor valóban felkutatják és lenyelik a kiskacsák a kis csigákat. De nálam akkorára nőnek a lábatlanok a minőségi koszton, hogy láttam már felnőtt, kb. hatkilós némakacsa gácséromat fulladozni rajtuk. Ráadásul azért sem megoldás a kacsa esetünkben, mert a fő probléma a családi házunk körüli kert, ami teljesen ideális feltételeket biztosít a szaporodásukhoz. A kacsák tündéri jószágok, de nem valók egy olyan kertbe, ahol szeretnénk tudni mezítláb vagy papucsban járkálni, mert ezek a madarak lényegében sugárhajtással közlekednek. A kutya által elhelyezett csapdákat össze tudjuk szedni, de a kacsák után ez lehetetlen vállalkozás lenne. 

Szóval csapda: nem, kacsa: nem, méreg: nyilván nem. 

Állandó nyáresti programként össze szoktam szedni őket, mint a kutyagumit, zacskóval. De igazából az is: nem, nem, nem. Nem túl esztétikus az sem, ha a fűnyírórobotot állítom be éjszakai munkára, bár az legalább hatékony. 

De az idén már tényleg nagyon, nagyon szeretném megvédeni csodálatos epreinket. Most egy 3-4 négyzetméteres magaságyás van teleültetve velük, ami talán 20 kiló biopepret is adna az idén, elképesztően sok virág van rajtuk, roskadozni fognak a tövek. Ennyi eper alsó hangon egy jó 50-60 ezer forintos érték, bőven elegendő lenne a családnak friss fogyasztásra, mirelitre és eperlekvárnak és mennyivel finomabb lenne, mint amit meg tudok venni.

Csak hát a csigák tavaly is nagyon megdézsmálták. És hiába imádja a kisfiam is az epret, elmegy a gusztusa, amikor megfordítja a gyönyörű vörös bogyót és az alsó fele nyálasan kiharapva csillog.

Felmerült ötletként az is, hogy szúrós kaviccsal szórjam be az eprek környékét. Talán egy picit segített, de szerintem ezek üvegszilánkokon is elmennek, legfeljebb lánctalpat cserélnek utána. Az élesre töredezett téglaösvényünk sem zavarja őket. Kaptam egy zseniális ötletet egy kertésztől: szórjam be műtrágyával a felszínt, az is só, eltűnnek majd. Dupla haszon, hogy az eprek is lendületet kapnak! Nulla haszon. Az eprek eddig is szépek voltak, de a csigák nem tűntek el. 

Beültettem hagymával és sóskával az epres ágyást. A hagymára felmásznak és megrágják a leveleiket, a sóskát köszönik, elfogyasztják szívesen, az eprek köreteként, sóskaszósz, nyamm. Fokhagymával ugyanez. De komolyan, nem is értem ezeket az elgondolásokat: hogyan tartaná távol EZT a féktelen étvágyat a környék egyetlen komolyabb eperültetvényétől némi allicin… (Mert hozzá kell tenni, hogy a kertvárosi kártevők (csiga, poloska) azért is okoznak annyira nagy gondot abban a néhány kertben, ahol zajlik élelmiszer-termelés, mivel a környéken sokszor semmi más ennivalót nem találnak – a kertek széleskörűen mérgező növényekkel van tele, mint a babérmeggy, a selyemakác és a bukszus.

Fizikai akadályok nem tartják őket távol. Bármilyen cserép éles peremén átmásznak, a saját szememmel láttam, ahogy 15 centisre kihúzza magát egy tömör jószág, hogy a talpán egyensúlyozva, nyílegyenesen felmagasodva elérje az epremet. Ugyanezért nem megoldás a magaságyás, az emeleti teraszra feltelepítés cserépben stb. A mi csigáink simán bemásznak az emeleten bukóra nyitott teraszajtón a szúnyoghálón keresztül. Rendszeresen kell takarítani utánuk a teraszajtó üvegének a tetejét. Szóval a vertikális termesztés sem igazi opció, hacsak nem találom meg a módját, hogy pengevékony acéldrótról lógassam le a cserepeket, de az meg milyen eper lesz, ami nem a jó kis talajunkban nő, hanem „termesztőközegben”. Pfff, mint a bolti import.

A biokertészetekben egy nematódát használnak a féken tartásukra, de a méregdrága és igen macerásan alkalmazható készítményt pillanatnyilag kapni sem lehet, állítólag valamilyen engedélye lejárt.

Létezik rézszalag, aminek az érintését a csigák elvileg nem szeretik, ezt még nem próbáltam, rá is lehetne talán fogni a fa magaságyás szélére, de nincs benne túl sok bizalmam. Szerintem a mi csigáink simán átlépnek 3-5 centit, amilyen szélesek ezek a (szintén méregdrága) szalagok. Cserepekre jó lehet, de érdemi terménymennyiségnél nem praktikus tízméterszám vásárolni a szalagot, ami jó, ha egy évet kibír.

Úgyhogy az idén behavazom az epres és a mentás ágyást perlittel. A perlit egy kőzet, ami hő hatására megduzzad és így jelentősen megnő a felülete és porózus lesz. A környezetéből így képes elvonni a vizet. Ráadásul mikroszkopikus nagyításban nézve jó éles a széle, elvileg összevissza kaszabolja a csigákat, akik onnantól elkezdenek kiszáradni. Viszonylag olcsó, néhány ezer forint egy százliteres zsák. 

Szóval ezzel az anyaggal szépen beszórtam az eperültetvényemet most, míg még csak virágzik az eper, hogy ne tapadjon rá a gyümölcsre, ne kelljen perlitport súrolni a puha eprekről. (Gyümölcskötésig majd szépen leveri a szél a talajra a port szerintem.) Megnéztem a mikroszkópommal, tényleg elég éles a széle. Mutatom:

Hogy biztosra menjek, veszek pár kiló kukoricadarát és egy szárazabb időszakban azzal is jól beszórom a talaj felszínét. A kukoricadarából elvileg jól bezabálnak a csigák, de aztán úgy járnak, mint szegény kutyám kölyökkorában, amikor a húslevesmaradék után kapott még a hülye gazdájától száraztápot: addig tolta befelé, amíg úgy nem érezte, hogy jóllakott, de a száraztáp még akkor kezdett csak duzzadni… (csodálkozott is az állatorvos, hogy lehet ennyire csurig tölteni csóri kutyát). Ha se a perlit, se a kukoricadara nem hozna látványos visszaszorulást a csigák számában, akkor megyek tovább a kovaföld irányába, ami a perlithez hasonló logikával működik, fájdalmasabb árszabásban.

És ha mindennel kudarcot vallanék, akkor jön a totális háború: a rendszeres fűnyírós gyérítés mellett a nem túl állatbarát elektrosokkolás. Az a tervem, hogy a férjemmel rákötünk két (kis feszültség és áramerősség alatti) drótot egy Ugly Ducklingra, amit a csigák áthaladás közben rövidre zárnak és bumm! A napelemből begyűjtött és az aksiban letárolt áram letális csapást mér az ellenségeimre.

(Az Ugly Duckling annak a kis elektronikus eszköznek a neve, amit a férjemmel fejlesztünk a kertünk okosítására, jelenleg wifiről, illetve automatizáltan tud nyitni mágnescsapot, csirkeajtót, talajnedvességet, hőmérsékletet és párát mér, illetve fagyra víztelenít a rendszer. De szerintem a csigavédelem igazi killer feature lenne ebben a csomagban.)

E heti kerti feladataim: 

Szüret és feldolgozás (1-2) óra:

• spárga
• rebarbara
• gyógyteák és fűszernövények
• sóska
• spenót
• saláták
• borsóhéj

Alig van lemaradva a szabadföldi korai borsó (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

A koriander ilyenkor már felmagzik, innentől kezdve szakaszosan érdemes vetni párhetente (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Már alakul a borsó a fóliában (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Virágzik a korai málna, egy hó múlva már szüretelgetni lehet majd (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

A citromfű tökéletes pillanata (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

A paradicsomoknak már a fólián kívül is elég meleg van, de a fóliában már kimondottan lendületben vannak (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

A rebarbara szárát leszedem, a leveleit pedig mulcsként visszaterítem az ágyásra (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

A salátarukkola, amit télen szedtem, most már csak méhlegelőnek jó – nyárra jobb választás a vadrukkola, kevésbé magzik fel gyorsan (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

A sóskát folyamatosan szüretelem a sárgarépa mellől, de már megint előttem jár (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Csodálatos kakukkfűültetvényem tart minket életben náthaszezonban (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Ezeket a gyönyörű vajfejsalikat nem fejesen szedem, hanem körbeszüretelem a levélrózsát, úgy tovább bírja felmagzás nélkül (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Fokhagymák lendületben - a sárga levelek arra utalnak, hogy megjött a hagymalégy, ideje a neemolajozást megkezdeni (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Gyönyörű borsóvirágfürtök (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Kezd fejesedni a korai káposzta a fóliában (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Még mindig csak várva a tyúkokra... (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Mire a krumpli leleplezi zöld szörny természetét, a lila római salátát már le lehet szüretelni (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Most még nem látszik, de ez az ágyás jövő hétre pariágyássá alakul középütt egy sor nyári hagymával (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

A bodzavirágszörphöz a legszebb virágtányérok jövő héten fognak kinyílni, akkor lesz érdemes szedni (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Kiültetés: (4 óra)

Az édesburgonyát és a tök- és dinnyeféléket leszámítva már minden mehet ki

Vetés: 

• krumplik (2 ágyás)
• zöldbab (4 dupla sor)
• korai kukorica (1 ágyás)

Egyéb:

• GYOMLÁLÁS – most érdemes eljutni a gyommentes állapotig minden ágyásban, mert akkor legközelebb júliusban elég végigmenni a kerten.
• A rotációs legelő elindítása
• Az inkubátor páraszabályozásának automatizálása
• A nyulak itatórendszerének a gyerekbetegségeinek (végeláthatatlan és mérhetetlenül frusztráló) javítgatása
• Zsiliprendszerű egérbiztos takarmánytároló megépítése: amit kívülről lehet bepakolni, de belülről is hozzáférhető egy másik ajtóval (ehhez én csak a tervezést végzem, a megépítéshez segítséget veszek igénybe)

A múlt heti menü:

꧁ Hétfő ꧂

Kurkumás-mentás-kókuszos csicseriborsó-ragu spenóttal,
Eper banánnal

꧁ Kedd ꧂

Karfiolkrémleves füstölt paprikával,
Tonhalsaláta

꧁ Szerda ꧂

Spenótos mandulaquiche salátával,
Chia puding maracujás eperrel

꧁ Csütörtök ꧂

Chili con carne tejföllel, sajttal, tortillával

꧁ Péntek ꧂

Spárga hollandi mártással és sonkával

꧁ Szombat ꧂

Orjaleves,
Rebarbarás-gyömbéres pite tejszínnel

꧁ Vasárnap ꧂

Éttermeztünk

(A menühöz tartozó receptekből felteszek párat a Kertkaland oldalára #alaplébisztró hashtag alatt.)

Spenótos mandulaquiche zöldsalátával (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Tonhalsaláta gazdagon (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Chili con carne (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Rebarbarás-gyömbéres pite (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Maracujás-epres chia puding (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Kókuszos-kurkumás csicseriborsó curry spenóttal és mentával (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Füstölt paprikás karfiolkrémleves (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Eper, banán, narancshéj – a tökéletes kombináció (Fotó: Dóra Melinda Tünde)

Vetőmagtól a villáig – A sorozat korábbi részei: 

• 1. Vetőmagtól a villáig: háztáji gazdálkodás kapálás nélküli kerttel és RFID-chipes tyúkokkal
  2. Vetőmagtól a villáig: íme a három dolog, amitől minden kiskert sikeres lehet
  3. Vetőmagtól a villáig: így lehet instant ebéded a varázsszekrény segítségével
  4. Vetőmagtól a villáig: itt a tavasz, dr. Kert újra rendel!
  5. Vetőmagtól a villáig: százezreket spórolhat meg, aki gyümölcsfákat telepít
  6. Vetőmagtól a villáig: végre kiderül, miért a nyuszi hozza a tojást!
  7. Vetőmagtól a villáig: ha még nem ettél csalánt, most van itt az ideje
  8. Vetőmagtól a villáig: a csirketartási problémák, amikről sosem akartál tudni (megoldásokkal)
  9. Vetőmagtól a villáig: a top 30 kedvenc paradicsomfajtám, indoklással
  10. Vetőmagtól a villáig: fogadjunk, hogy rosszul tudod, mikor van az eper szezonja