Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szeretni...igazán!
Létrehozva: 2009. január 21. 14:01
Párszor van úgy életünk során,azt gondoljuk ez szerelem a javából.Aztán később rádöbbenünk,köze nem volt hozzá!Azt mondják,ha többször vagy szerelmes,akkor nem voltál egyszer sem.Éreztetek már igazi szerelmet?Olyan igazán igazit,ami sosem múlik el,ami örökké tart,ami különleges,érzed hogy az,érezted már az első pillanatban???Amikor beleremeg a lelked is ahogy meglátod,és megszűnik körülötted a világ,nem hallasz és nem látsz semmi mást,attól a pillanattól csak Ő létezik,mélyen a szemébe nézel,és szinte beleolvadsz a karjaiba...a belsejébe...úgy érzed benne vagy,mert eggyé tudsz válni vele.Szereted mindenét,az arcát,a testét,ahogy végignézel rajta eláll a lélegzeted,a bőre illatát,az ízeit,az érintését,és amikor csókol érzed hogy ver a szíved,hisz az minden vágy kifejezése szavak nélkül,és a hangja...ami símogat és ölel,és a hatalmába kerít ahogy hallgatod...és félsz,hogyha abbahagyja,hosszú időre megüresedik az egész világ.Amikor nem lehet melletted és rágondolsz könnybe lábad a szemed,ahogy elképzeled Őt,mert annyira hiányzik hogy szinte fáj,és fel tudod idézni minden mozdulatát,arckifejezését,és azt az édes mosolyát,ami csak a tiéd,mert senki másra nem mosolyog így.Én tudom,hogy lehet így szeretni,mert én úgy szeretem ŐT,hogy azt képtelen vagyok szavakba önteni.Ti le tudnátok írni az érzéseiteket?....szerettetek-e már szívből igazán....???
Igazad lehet. Abból indultam ki, hogy hosszú éveken át olyan mámort átélni állandóan, mint amit a topikindító hozzászólásban olvashatunk - na, ilyet még nem tapasztaltam. Igaz, másoknál se, de másokba meg nem látok bele.:)
Szia, megertem a dilemmadat, hogy felsz egy kulfoldivel csaladot alapitani, valoban bonyolitja a helyzetet de sztem nem akkora problema ez mint gondolod, mert egy magyarral ugyanugy problemakent jelentkezhet ha csak az egyikotok kivan visszamenni Mo-ra pl a masik meg maradna, tovabba egy angollal ugyanugy mehetsz haza is vagy mashova, ha megsem jon be neked Anglia. Egyebkent nekem angol a ferjem es most pl nem is Angliaban elunk.
Sztem egyebkent nem felelembol nem probalkozik, hanem belatasbol, hogy mast szeretsz. Sztem azt kell eldontened elsosorban, hogy a jelenlegi baratoddal akarsz-e maradni, mert nem vki jobb lehetosegert kell elhagyni a jelenlegi tarsat ha elvagysz tole, hanem magadert es a jelenlegi tarsad iranti tizteletbol.
Sztem az igazi szerelem nem mulik el soha, de van akinek adodik tobb is az eleteben, es van akinek egyse, ez is igaz. De az is lehet, hogy mindenki mast ert a szerelem alatt, tehat lehet ugyanugy elted meg Te is a szerelmeidet mint a topicindito, csak szamodra ha egy resze elmult, akkor elmultnak minosited, a topicindito pedig osszessegeben allitja, hogy ha a nagyja megmarad az erzesnek, akkor nem mulik el. Lehet, hogy ez a kulonbseg pusztan.
Ami a kemiai resze a dolognak, az bizony hullamzik, tehat hul es fellangol, mas kerdes, hogy ugyazon szemely irant is fel-fellangolhat egy eleten keresztul es ilyen ertelemben lehet folytonos es orokketarto egy szerelem.
Van olyan ember is, aki egész élete során nem élte meg, hogy örökké szerelmes legyen. Lehet, hogy én is közéjük tartozom? Nem biztos, még sokminden érhet az életben.
De ha mégis... Hát a fene bánja... Igen, ha nem tudnék szeretni és szeretve lenni, azt hiszem, az lenne a legrosszabb.
A szerelem számomra mulandó, de a szeretet örökké tart.
Szerintem mindenre vanna jó és rossz példák is.
Nyilván az ember maga alakítja az életét...én szerencsére megtaláltam a Párom, aki hamarosan a férjem lesz
...igen, szerencsés is vagyok.. 
Az ilyen érzés hasonló az "igazihoz"...de éppen azért nem az igazi mert múlandó.Tudom,én is átéltem már...de csak akkor tudsz különbséget tenni,ha megtalálod majd azt,ami már nem múlandó...ha megtalálod...hidd el azt egyből megérzed.
De azért addig is élvezd ki minden percét...mert az ilyen érzésektől szép az életünk.
Kedves Brillant!
Tudod az ilyen levelek mint a tiéd,bizonyítják számomra azt hogy igenis van ilyen,megcáfolva mindazokat a kis gonoszkodókat akik esélyt sem adnak az ilyennek...és hogy 8 éve már..húúúúúúúú...elhiszem hogy igazán szereted,hisz 8 év leteltével még mindég így beszélsz róla....
További ilyen csodálatos életet kívánok nektek!!!
Én nagyon szeretem a párom, nekem ő az Igazi (nagy betűvel!) és igen, nagyon szerelmes is vagyok belé, pedig idén lesz 8 éve hogy együtt vagyunk...
Szóval igazán szeretem...
Szerintem nem gond, ha más a véleményünk, ami persze változhat is, gondolom ezért vagyunk mi itt. Én pl nem tudtam, hogy valaha megváltozik a véleményem a szerelemről, mert sokkal kiegyensúlyozottabb voltam szerelem nélkül, mindig vidám, laza. Csak a gond akkor kezdődött, mikor rájöttem, nem tudom elkötelezni magam, gyereket vállalni, férjhez menni, mert éreztem, anélkül nem megy. De erre csak most jöttem rá!
Várom a privit!
"Azt mondják,ha többször vagy szerelmes,akkor nem voltál egyszer sem."
Na hát akkor én még nem voltam egyszer sem!
Bár a másik oldal meg közli, hogy az ember sorozatos monogámiára született. Azaz tud többször is szerelmes lenni.
Igen, éreztem már ahhoz hasonlót, amit írtál. Igaz, nem az első találkozásnál és nem is tartott örökké, de igen, éreztem. És csodálatos érzés. Pont azért, mert mulandó. /Érdekes, mi?/
Gondolom neked megvan... egy életen át.
"Hogy mi hiányzik a kapcsolatomból?"
"Csak a szerelem és szenvedély hiányzik."
Akkor, már megbocsáss, mi a fenének vagy egyáltalán vele?
Semennyire sem érzed úgy, hogy jól kicsesztél magaddal (és egyébként vele is)?
A női logikát tényleg nehéz megérteni, márcsak azért is, mert a szívben nem sok logika van. Már kezdtem tényleg elgondolkodni, hogy szakítanom kell a barátommal, mikor is írt sms-t egy régi kollégám, akibe 2 éve szerelmes vagyok, hogy találkozzunk. Hát azonnal megfagyott bennem a levegő, rögtön belegondoltam, hogy ő látni akar, és lehet, hogy mégis tetszem neki, és azonnal megijedtem attól, hogy akkor mi lesz a párommal. Persze ez még nem jelent semmit, mert miért nem találkozhatnék egy régi baráttal, de mindig, ha találkozunk, vibrál a levegő. És ha egymás karjaiban kötünk ki, akkor lehet, hogy tényleg erőt kell vennem magamon. Tényleg félek szakítani. Nem tudom, akarom e. Sokat veszthetek, de ha nem teszem meg, mindig vágyni fogok másra. Szívem szerelemre, szenvedélyre vágyik, eszem pedig visszaszaladna a biztonságos meleg kuckóba, ahol szeretik.
Hogy mi hiányzik a kapcsolatomból? Tényleg semmi, és ennél csak rosszabb kapcsolatom lehet. Csak a szerelem és szenvedély hiányzik.
És minden pontosan úgy jó neki, ahogy van........és ami neki jó/kényelmes/biztonságos, az nyilván a másiknak is.
Tudnék mesélni sajnos
Milyen meglepő!
Sajnos sok ilyen pasi van....
Úgy érzi, hogy benne van a tutiban, és akkor lehet lazítani.
Azt mondja hogy jobban...de én ezt azért nem hiszem,mert nálam jobban nem lehet.Hidd el érzem minden pillanatban,mert bizonyítja léptem-nyomon,ezt nem lehet hazudni,hisz ragyog a szeme...és minden másodpercben érezteti...soha nem szerettek így...
Örülök,hogy ha csak rövid ideig is...de érezhetted,és lehet talán mégsem volt az igazi,hiszen nem sokáig tartott,de ha eljön..azt hidd el tudni fogod...
Kívánok neked gyönyörű,önzetlen,örökké tartó igaz szerelmet!
könnyű dolgom volt, nagyon jókat írtál a topiknyitóban, és hát a kedvesemen is nagyon sok múlott, hogy ilyen legyek ;-)
és én is elkövettem azt a hibát, hogy nem vállaltam, nem mondtam ki, de aztán megtört a jég, és így már a teljes a boldogságunk ;-)
és igen, szeretném életem végéig ;-)
Én régen csak a szex-et ismertem...ma már tudom,milyen szeretkezni.És óriási a különbség!És a gátlások????Mi az???Egy ilyen kapcsolatban nincs szükség rájuk,mert valami finom hűs szellő úgy elfújta,mintha nem is lett volna...és igen...ez az ami szerelem nélkül nem működik.
Köszönöm!
Nagyon csodálkoztam rajta,hogy férfi vagy,és így írsz a szerelmedről,mert hidd el,ez nagyon ritka,nem is tudom miért,talán mert a férfiak nem merik vállalni az érzéseiket,vagy talán csak nem merik kiadni magukat ennyire,lehet ez némelyiküknél a gyengeség jele...nem tudom,de mindég nagyon nagy örömmel tölt el,amikor ilyeneket olvasok,és hogy férfitól,ez külön öröm számomra..és hogy idősebb vagy..(mondjuk mint én...)ez csak azt jelenti hogy ilyenkor már komoly kiforrott érzésekre vagyunk képesek(ami nem azt jelenti hogy a fiatalok nem...hiszen mi is voltunk azok,és talán jó esetben éreztünk szerelmet)de ez más...és akit ilyen korban ér utol ez az érzés,az most pontosan tudja hogy miről beszélek.
Örülök hogy átéled ezt az érzést,és kívánom hogy életed végéig tartson...és tudom...hogy ez így is lessz...mert tudom miről beszélsz...
"AKI ÉPPEN JUTOTT"??? Nem kötelező beérni vele... szerintem...
Azok érik be azzal, "aki éppen jutott", akik képtelenek független döntésekre, kapcsolatfüggők, rettegnek attól, hogy megálljanak a saját lábukon. Pedig néha a helyzet megkívánja, hogy egy ideig egyedül legyünk magunkkal. Mint ahogy a csendttől is sokan félnek, mert esetleg meghallják a saját gondolataikat, és világgá mennének...
Akivel együtt vagyok már 8 éve, nem álompasi...
Azt sem állítom, hogy MINDIG ILYENRE VÁGYTAM... Csak azt, hogy nem cserélném el SENKIÉRT! 
Mióta Ő van nekem, azóta tudom, hogy nem kell más... 
El nem hagynám másért, mert TUDOM, hogy jobbat úgysem találnék. Mindez túl az 50-en történt velünk. 
Tehát sohasem késő...
De ehhez le kellett számolni az illúzióinkkal, el kellett fogadnunk egymást, minden hibánkkal, erényünkkel, hogy ne csak szeressük, hanem tiszteljük, becsüljük is egymást.