Mielőtt kitört volna a világjárvány, az egyik legfontosabb, megkerülhetetlen probléma a globális klímaváltozás volt. És azok közül, akik még eddig nem tették meg, egyre többen gondolkoztak el azon, hogy érdemes lenne egy kicsit fenntarthatóbban, zöldebben élni, hogy a következő generációknak is legyen mit örökül adni. Úgy tűnhet, hogy a pandémia miatt kicsit háttérbe szorultak az ilyen próbálkozások, de szerencsére nem teljesen ez a helyzet, például idén is meghirdették a műanyagmentes júliust, a zero waste életmód pedig továbbra is létező hívószó.
Fotó: Sejribizli
Világszinten évente kétmilliárd tonna szemetet termelünk, és ez a szám egyes előrejelzések szerint 2050-re még 70 százalékkal növekszik. Ennek egy részét pedig az étel házhoz szállításával keletkező hulladék adja, vagyis a műanyag evőeszközök és dobozok. Hogy mennyire nagy a probléma? Hongkongban például a tengerben úszó szemétfajták toplistáján bizony ezek is előkelő helyen szerepelnek. Tény, hogy Kínában és általában Távol-Keleten az ételrendelés nagyon népszerű, talán népszerűbb is mint bárhol máshol a világban, de azért mi magyarok is szívesen veszünk igénybe ilyen szolgáltatásokat, és a kijárási korlátozások idején még jobban felpörgött a házhoz szállítás.
De van egy jó hírünk, úgy is lehet ételt rendelni, hogy azzal nem növeljük tovább a szeméthegyeket, itthon is több érdekes hazai kezdeményezés indult mostanában:
- Ott van például a Munch.hu, amin keresztül éttermek, pékségek, boltok és szállodák kedvezményesen értékesítik az el nem adott, de jó minőségű ételeket, vagyis nemcsak hogy spórolhatunk, de az élelmiszerpazarlás ellen is tehetünk.
- Októberben és novemberben fut a Felelős Gasztrohős Alapítvány által létrehozott Rakun dobozközösség tesztidőszaka, a kezdeményezés célja, hogy az éttermek kiválthassák a kiszállításhoz használt egyszer használatos műanyag dobozokat.
Szeptemberben pedig megnyitott a Sejribizli kávézó-bisztró a Falk Miksa utcában, ahova nem csak beülni lehet, hanem heti menüt is lehet rendelni tőlük, az ételeket pedig bringával szállítják el nekünk, ráadásul náluk sem kell aggódni a műanyag szemét miatt, hiszen az ételt üvegedényekben szállítják ki.
Különös hangsúlyt fektetünk a fenntarthatóbb, környezettudatosabb vendéglátás kialakítására. Mind az étel- és italkínálatot színesítik és inspirálják azok a külföldi és belföldi utazások, aminek éveken keresztül voltunk szerelmesei. Arra törekszünk, hogy egy olyan modern, fúziós és nemzetközi konyhát alakítsunk ki, ahol javarészt zöldségalapú ételek szerepelnek a kínálatban
– áll a bemutatkozó szövegben.
A Sejribizli Fábri István és Kincses Bálint, két kamaszkori jó barát, illetve családjaik közös vállalkozása. A vendéglátás és a fenntartható életmód sem ismeretlen terep számukra: Kincses Bálint és édesanyja, Pavlova Anna a Liszt Ferenc tér közelében található Café Zsivágót viszi, Mohácsi Nusi, Bálint felesége egy fenntartható márka, a Shamo bags alapítója, illetve a hulladékmentes hétköznapokat segítő előadásokat és workshopokat is szokott tartani, Fábri Istvánnak és Tarr Borinak pedig a zero waste házhoz szállítás terén vannak tapasztalatai.
Apropó zero waste házhozszállítás: a névválasztáshoz is köze van egy kerékpárnak, mégpedig Tarr Bori piros biciklijének, Ursulának. Ugyan a kerékpár most kicsit rozoga állapotban pihen egy padláson, de nélküle, és persze a sokak által ismert Piros bicikli című mulatós nóta nélkül nem lenne Sejribizli.
Lehet, hogy hihetetlen, de egy éve még nem is gondoltak arra a régi barátok, hogy közösen nyitnak majd egy bisztrót, 2020 tavaszán azonban összeértek a szálak. „Két éve majdnem nyitottunk egy helyet a Hunyadi téren, de aztán nem jött össze. Idén tavasszal azonban felgyorsultak az események. Istvánék már egy ideje kerestek egy konyhát, és miután rábukkantunk erre a helyre, úgy gondoltuk, össze is állhatnánk. Gyorsan kellett dönteni, mert sok volt az érdeklődő. Szerencsére a tulajdonosnak nagyon tetszett az ötletünk. A júniust, júliust, augusztust végigdolgoztuk, és olyan távolinak tűnt, hogy egyszer megnyitunk” – nyilatkozta Bálint.
„Nagyon kellett egy ilyen hely ide. A lakók is mindig kérdezték, hogy mikor lesz már valami, mert annyira várják. Ezen a környéken nincs sok minden, de ha átmegy az ember a körút másik oldalára, a Jászai Mari tér környékén egymást érik a különböző bisztrók és éttermek. Az is a tervünk, hogy a 13. kerületet kicsit átcsábítsuk, hiszen csak pár perc sétára vagyunk” – teszi hozzá István.
Az öt alapítón kívül még négy ember része a csapatnak, nemrég csatlakozott hozzájuk egy futár, és hárman vannak pultosok. A napot Tarr Bori indítja, hiszen ő viszi a konyhát. „Ő az, aki korán, szinte fájdalmasan korán bejön. Hogy pontosan hányra, az attól függ, hogy hány rendelés futott be és hogy mennyire bonyolult elkészíteni az aznapi ételeket. A következő heti menüt mindig csütörtökön, pénteken töltjük fel a Facebookra, így előre lehet tervezni. Miután beért, Bori először lefőzi a megrendelt adagokat, majd gondoskodik arról, hogy helyben is legyen étel. Kilenckor nyitunk, tízkor pedig én vagy Máté elindul a kiszállító körútra a biciklivel.”
Fotó: Sejribizli
A legtöbb címük egyelőre Budán van, és a hegymenet miatt bizony jól jön, hogy elektromos meghajtás is van a teherbiciklin. István elmondja, hogy amikor megérkezik egy címre, akkor nemcsak úgy odaadja a kaját, többnyire leáll beszélgetni, úgy véli, ez is fontos része a közösségépítésnek. „Kicsit olyan, mintha újra a pultban állnék” – summázza.
Éhezik a kuka
A szállításhoz használt üvegedényeket az első rendelésnél meg kell venni, ez 1290 forintot jelent, de utána már nem számolnak fel érte pénzt. Egyelőre majdnem egyenlő arányban vannak húsos, illetve vegetariánus, vegán ételek, de idővel ez lehet, hogy az utóbbi irányba tolódik el, az egyik novemberi étlapon például szinte csak vegán finomságok szerepelnek. A kínálatban egyszerre köszönnek vissza az otthon, a gyermekkor ismert ételei (az egyik heti menüben például volt kolbászos lecsós tarhonya), illetve más népek konyhájának ízei. Szállítási területet egyelőre nem határoztak meg, kapacitásfüggő, hova tudnak eljutni. A forgalom felét a helyben fogyasztás adja, a másikat pedig a házhoszállítás. Hogy éppen mikor fogy el az ebéd, változó, van, amikor délután egykor sajnos már sajnos menüzni már nem lehet, de persze nem feltétlenül marad éhen, Boriék mindennap készülnek friss quiche-sel is, ez egy biztos pont. Persze aki mindenképpen menüzni szeretne, azt megteheti, hogy időben odaszól, és félretetet egy adagot. Ami biztos, ételt nem dobnak ki, ha marad is valami a nap végére, azt elosztogatják, és a tervek szerint hamarosan ők is csatlakoznak majd a Munchhoz.
Gyere, quiche-lány, gyere
Hogy mi lesz a következő heti menü, az csütörtök, péntek magasságában dől el. Előfordul, hogy Tarr Bori egy receptből merít ihletet, és saját ízlése szerint kicsit átformálja, és persze az is fontos szempont, hogy éppen mit kínálnak a beszállítók, milyen szezonálisan elérhető alapanyagok vannak. Bár nem állnak rosszul, szeretnék tovább bővíteni a beszállítók körét, és bizony kell majd idő, amire teljesen fenntartható módon működnek majd, de a szándék mindenképpen megvan. A tervek szerint komposztálót is felállítanak majd a kertben, de ehhez természetesen szükség van a lakók beleegyezésére is.
Nagyon sok lemondással jár, ha valaki így akar vinni egy vendéglátóhelyet. Hogy mondjak egy példát: ugyan a vendégek nagyon szeretik a kólát, de nálunk nem lehet kapni. Szerencsére kezdenek hozzászokni, hogy más italok vannak a menün.
És természetesen ezek is hazai termelőktől származnak, a gyógyteákat például A Manóba Gyógynövény Műhelytől veszik, de Lélekmelegítő teájuk pedig hagyományos családi recept alapján készül Nusi nagymamájának kertjében szüretelt és szárított almából és csipkebogyóból, és mindezt a váci Mamszi Műhely kerámiacsészéiből ihatják a vendégek. A kávé nyilván nem hazai termesztés, viszont a bisztrótól nem messze található a pörkölőműhely.
Fotó: Sejribizli
A fenntarthatóság és természetesség jegyében a berendezés is újrahasznosított, vannak tárgyak, amiket egy-egy családtagtól örököltek, és van, amiért utazni kellett: sok bútort szereztek például Bonyhádról, a bárszékek Eger mellől vannak, az emeleti részen a parkettát pedig egy székesfehérvári padlásról hozták le, a korlát pedig egy 90 éves bontott gerendából készült. A csapat nemcsak a bútorok felújítását végezte saját kezűleg, ők vállalták magukra például a burkolást is.
Kicsit talán lassabban haladtunk, mintha mesteremberekre bíztuk volna ezt a munkát, de egyrészt így spórolhatunk pénzt, másrészt nehéz most jó szakembert találni, harmadrészt mi is sokat tanultunk belőle, és jól jön majd az így szerzett tudás később, hiszen mindkét család építkezni szeretne. Miközben dolgoztunk, sokan voltak, akik bejöttek, és megkérdezték, nem vállalunk-e felújítási munkálatokat.
Fotó: Sejribizli
Hogy mit hoz a jövő, az bizony sok mindentől függ: a jelenlegi helyzetben, amikor a vendéglátóhelyeket csak maszkban lehet látogatni, és benne van a pakliban, hogy egy hirtelen rendelet miatt csak a házhoz szállítás marad a bevételi forrás, amúgy is nehéz nagyon előre tervezni. „A legtöbb vendéglátós úgy van, hogy csak tavaszig bírjuk ki, és bizony azok is bajban vannak, akik nem támaszkodnak a turistákra.”
Egyelőre úgy tűnik, a Sejribizli szerencsés helyzetben van: egyre többen térnek be hozzájuk, és sokan vannak, akik már a reggeli kávéjukat is itt fogyasztják el. Folytatódnak a programok is: volt már borkóstoló Kiss Ferenccel, amikor ott voltunk, akkor éppen Kávé Dávid készülődött a gitárestjére, november 11-én pedig lesz Márton-napi vacsora. Idővel szeretnének majd workshopokat is tartani, de a járványhelyzet miatt egyelőre ezzel még várnak. És ugyan egyelőre nincs erre idejük, ha szilveszterkor nyitva lehetnek, könnyen lehet, hogy István és Bálint is beáll a pultba, ugyanis az egyik legfőbb szívfájdalmuk az, hogy erre most nincs idejük. Tavasszal pedig talán fel lehet avatni a saját kézzel felújított kültéri bútorokat is.
