Novák Katalin olyan videót mutatott a világnak, hogy a fülünk kettéállt tőle. Legalábbis a nők nagy része felkapta rá a fejét, mert dédanyáink korát idéző irányokról beszélt benne a politikus, párkapcsolati, életvezetési, gyerekvállalási és úgy általában a nők céljait megfogalmazó témákban. Minden szavát nem akarjuk elemezni, de a főbb pontokat azért megcáfolnánk, nehogy valaki félreértse, és azt gondolja nőként, hogy bármiben is Novák Katalinra kellene hallgatnia (aki amúgy miért politizál, ha a nőnek szülni kell és a konyhában főzni az urának, vagy rá nem vonatkoznak a saját tanácsai?)
Már meg sem rezzenünk, hogy a méhünkben turkálnak
A videó azon részein, melyekben Novák szülésre buzdít, már fenn sem akadunk. Annyi politikus akarja már megmondani nekünk, magyar nőknek, mikor és hány darab magyar babát kéne világra hoznunk, hogy meg sem rezzenünk, amikor a szülésről nyilatkoznak ilyen lealacsonyító módon. Ez van, az évek alatt megszoktuk, hogy szülőgépnek nézik az ivarérett nőket, aki pedig nem szül halomra gyereket, az értéktelenebb állampolgár a szemükben. Ilyen ez a lassú vízben felforralt békaság: bele lehet ebbe is fásulni, már csak legyintünk, amikor olyan emberek turkálnak a méhünkben, és akarják megmondani, hogy milyen életre szóló felelősséget (és hányat) vállaljunk, akiknek a világon semmi közük nincs hozzánk, az életünkhöz vagy a döntéseinkhez.
Mindenesetre azért meg kell cáfolnunk az állítást, amit Novák Katalin videója sugalmaz: nem leszel sikeres nő attól, hogy sok gyereket szülsz. A gyerekszülésnek, gyerekvállalásnak semmi köze a sikerhez és a teljes élethez. Lehet, hogy friss hír ez a politikusoknak, de a boldogság nem a gyerekek számán múlik – ez már bebizonyosodott az évezredek alatt.
Nem „rosszul értelmezett emancipációs küzdelem” az, hogy nem akarunk függeni egy pasitól
A kedvenc részem a videóban az, amikor a milliós fizetést bezsebelő politikus asszony közli, hogy egy nőnek nem kell annyit keresnie, mint a férfinek, és elégedjünk meg a kevés pénzzel nő létünkre, mert nekünk nem a karrierben és a munkahelyen kell kiteljesedni. Kevés hiteltelenebb embert lehetett volna erre a feladatra találni, hogy magyarázzon nekünk, földi halandóknak arról, hogyan örüljünk a kevés fizetésnek, mert az egy „rosszul értelmezett emancipációs küzdelem”, hogy ugyanazért a munkáért ugyanannyit pénzt szeretnénk kapni. Sajnálom, hogy le kell rombolnom ezt a téveszmét, mert úgy tűnik, a mesekönyvek ellen is harcoló Novák Katalin nagyon örül a videóban, hogy rátalált erre a „rosszul értelmezett emancipációs küzdelem” kifejezésre, de az a helyzet, hogy nem értelmezünk semmit rosszul, amikor azt mondjuk, hogy a munka után járó fizetség nem kéne, hogy azon múljon, hogy mi lóg vagy nem lóg a lábunk között.
Sőt, ha már a gyerekvállalást és karriert ilyen szinten összemossa a politikus, akkor azt is meg kéne említenie, hogy bizony a gyerek pénzzel jár, sok-sok pénzzel, amit valakinek meg kell keresni, és sajnos nem mindenki lehet vezető politikus, hogy milliós bevétele legyen havonta. Vannak anyák, akiknek rendes munkája van, teljesen érthető és jogos, ha szeretnének a munkájukért pont annyi pénzt kapni, mint egy férfi. Már csak azért is, hogy a gyerekeknek rendes életet tudjanak biztosítani, ami jellemzően manapság nem megy egy bevételből, még akkor sem, ha egy férfi béréről van szó.
Meg úgy általában a nőknek nem igazán az az életcélja, hogy anyagilag kiszolgáltatottan éljenek és függjenek egy pasitól. Ugye mindenki érzi, hogy mennyire problémás ezt sugallni a nőknek, mint a siker titkát?
Olyan világot élünk, amiben nem elég, ha anya otthon van a tűzhely mellett és terelgeti a gyerekeket, miközben masszírozza az ura lábát. Két kereset is sokszor kevés ahhoz, hogy meleg étel kerüljön az asztalra. Dehát a szegénységről és a mindennapok nehézségeiről nehéz tudomást venni egy politikus buborékjában, úgy tűnik.
És a célokkal mi lesz?
Ha pedig hagyjuk is azt, hogy hány gyereket mennyi pénzből akarunk eltartani, és megnézzük ezt a munkakérdést egy spirituálisabb szempontból, akkor nem szabad azt sem elfelejteni, hogy nem feltétlenül csak a pénz miatt építünk karriert. Sőt, a legtöbb esetben szeretnénk úgy választani magunknak munkát – mint minden emberi lény –, hogy attól kiteljesedjen az életünk, megvalósuljanak a céljaink, és úgy érezzük, van értelme az életünknek. A munka nem csak arra való, hogy rabszolgaként termeljünk, kibekkeljük a nyolc órát naponta, majd bezsebeljünk annyi pénzt, amiből tudunk venni kenyeret. Sokkal inkább szeretnénk, egy ideális világban, önkifejezésre használni, arra, hogy a lelkünkben érezzük, hogy hasznos tagjai vagyunk a társadalomnak, és hogy olykor munka közben – neadjisten – átéljük a flowélményt.
Elhiszem, hogy egy politikusnak ezek nehezen értelmezhető dolgok, mert úgy képzelem, hogy abban a munkában nincs sok kiteljesedés, hanem állandó agyalásból meg tojáshéjon járkálásból áll az egész, de nekünk, normális embereknek a munkánk fontos része annak, hogy milyen módon definiáljuk a saját énünket. Erre nem lehet legyinteni és azt mondani, hogy a nőnek nem kell törődni munkával, fizetéssel, csak szüljön sok gyereket.
Ez barbár megtiprása a női léleknek. Nem az emancipációhoz van köze, hanem egyszerűen nem veszi emberszámba a nőket.
Arról nem is beszélve, hogy nehogy már egy politikus akarjon kitűzni életcélokat globálisan az egész női nemnek, amikor pont ezek az életcélok minden egyes embernél mások, és mástól lesz boldog Novák Katalin, mint Gizike a harmadikon. Ennyi konyhapszichológiát talán azért mindenki képes felfogni.
Bocs, de nem akarunk teherhordó, málhás szamarak lenni egész életünkben
Nem mehetünk el szó nélkül a videó azon része mellett sem, melyben Novák Katalin szerint nem kell félnünk a gyerekszüléstől, mert a nők rengeteg terhet elbírnak, ami tény és való, csak sajnos nem feltétlenül akarunk egész életünkben terheket hordani, mint egy málhás szamár. Abból, hogy elbírjuk a sok terhet, nem következik az, hogy akarjuk is mindet a nyakunkba. Mintha ezekkel a kijelentésekkel már egyenesen a nők szabad akaratának kérdését feszegetné Novák Katalin, ami elég csúnya dolog, tekintve, hogy ezt a szabad akaratot attól az Istentől kaptuk, akivel a politikusok előszeretettel takaróznak.
Hadd döntsük már el, mire akarjuk áldozni az életünket, hogy milyen terheket vállalunk. A gyereknevelés nem könnyű, ellenben marha nehéz, és soha nincs vége – a feladat és felelősség nagyságához mérten kell döntést hoznia egy nőnek.
Nem arról, hogy elbírja-e ezt a terhet, hanem hogy akarja-e vinni a hátán egész életében. Nagy a különbség.
Hogy egy egyszerű példával éljek: lehet, hogy meglenne a fizikai erőm ahhoz, hogy egész életemben egy szénbányában dolgozzak, de eszem ágában sincs megtenni. Ugyanígy éreznek sokan a gyerekvállalás, gyereknevelés témakörben is, és semmi értelme rájuk erőltetni egy ilyen hatalmas döntést, mert annak csak az lesz a vége, hogy a gyerek és az anya is totálisan boldogtalan lesz. Az lenne a szabad akarat utolsó halálugrása, ha eljutnánk oda, hogy kötelezővé válna a szülés, nem kívánok ilyet magunknak, magyar nőknek.
A fenti gondolatokat a Bjuti megfogalmazta tömören és velősen, minden szavával egyetértünk: