Most, hogy ismét bezártak az iskolák, amivel a jeges frászt hozták a szülőkre, érdemes átgondolni és fejben felkészülni, hogy mivel fog járni ez a következő pár hét. A megváltozott körülményekkel kapcsolatos tennivalókat három kategóriába sorolhatjuk: az első az iskolai feladatok, a második az etetés, a harmadik pedig az egyebek. Mert ne legyenek illúzióink, innentől kezdve az élet az első kettő körül fog forogni és minden más az egyéb kategóriába esik.
Realisztikus kép arról, ahogy home office és iskolazárás alatt ebédeltet az ember. Mondjuk a mosollyal vitatkoznék (Fotó: Getty Images)
Ami az iskolát illeti, nem tudunk semmit, de hát ráérünk, van még három teljes napunk hétfőig. Addig legalább reménykedhetünk, hogy a tavaly tavaszi tapasztalatokra alapozva, profin kidolgozták az online oktatás mikéntjét. Vagy ha nem, hát maximum a szülők meg a tanárok megint elviszik a balhét, a végén meg ad magának az oktatási kormányzat egy négyest. Vagy ötöst, hogy érezzük a fejlődést. Fontos teendő mindazonáltal, hogy kikapcsoljuk a telefonon az ébresztőt, különben hétfőn reggel hatkor idegesek leszünk, ha felver minket a semmiért.
Foglalkozzunk inkább az etetéssel! Nos, azt könnyen beláthatjuk, hogy amit tavaly ilyenkor műveltünk az első nagy megrökönyödésünkben, az nem járható út. Az egyszerűség kedvéért pontokba szedem, hogy milyen hibákat ne kövessünk el újra.
Nyugi, nem fogunk éhen halni
Tegnap elmentem vásárolni (bringával, csak italt akartam venni a nagy ijedségre) és mit láttam? Már megint kifosztották az üzletet, a lisztes polcok üresen tátongtak, na jó, élesztő még volt. Valakik iszonyú sok palacsintát fognak enni, alighanem.
Komolyra fordítva: a világon semmi sem indokolja, hogy felvásároljuk az üzletek teljes élelmiszer-tartalékát. Ezt most már tudjuk, megtapasztaltuk, lesz mit enni holnap is meg egy hét múlva is, a boltok nyitva lesznek, az élelmiszer-ellátás folyamatos, ezért teljesen fölösleges otthoni lisztkészleteket felhalmozni.
A karantén hizlal
Attól, hogy bezártak az iskolák és a szolgáltatók, nem lesz szüksége a szervezetünknek automatikusan több kalóriára. Vagyis ha az unalmas óráinkat evésbe fojtjuk, megint meg fogunk hízni. A házi kovászos kenyér is hizlal, mert sajnos túl finom ahhoz, hogy időben abba tudjuk hagyni. Jobb bele se kezdeni a kovásznevelésbe, mivel – szürpríz – a pékségek is nyitva maradnak. Az unalmunkban szakmányban sütött sütemények is hizlalnak. Nekem személy szerint fél évig tartott leadni a tavaly tavasszal felszedett pluszkilókat és nem volt kellemes, szóval nem érdemes még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát.
A félkész és készételek nem az ördög művei
Most, hogy otthon vannak a gyerekek és nincs menza, nekünk kell etetni. Ez hatalmas kihívás, ha jó evők a gyerekek, azért, ha meg válogatósak, akkor meg azért. Bármennyit is szidjuk, valójában titkon mindannyian naponta hálát rebegünk a menzáért, ami meleg étellel látja el a gyerekeket (meg minket is). Mármint látta el azelőtt, mert már nem. Ereszd el az elvárásaidat, és használd nyugodtan a korszerű élelmiszeripar remekeit! Nem bűn fagyasztott rántott húst tolni a sütőbe, hozzá leveskockával ízesített kuszkuszt tálalni. Mármint normál körülmények között nyilván senkit sem biztatnék ilyesmire, de a józan eszünk megőrzése érdekében azt hiszem, itt az idő kijelenteni, hogy nem most kell szuperszakácsanyuként villognunk. Jók azok az üveges szószok és zacskós tortellinik, tényleg. Főleg, ha két értekezlet meg egy matek beadandó közé kell beékelni az ebéddé konvertálásukat.
Érdemes mederbe terelni az evést
Az otthonlét nem valami ingergazdag dolog, a gyerekeknek meg még kevésbé. Ennek megfelelően onnan pótolják a hiányzó impulzusokat, ahonnan tudják, ez pedig a hűtőszekrény, amit nyilvánvalóan nekünk kell mindig utántöltenünk.
A hűtőszekrény random fosztogatása nem biztos, hogy jó ötlet karantén alatt (Fotó: Getty Image)
Éppen ezért érdemes bizonyos rendszert és ezzel együtt szabályokat beiktatni, különben magunkkal tolunk ki. Nekem például nagyon tetszik kolléganőnk rendszere, aki mindig két napra főz, és szabály, hogy főtt ételt naponta egyszer lehet enni, nálunk meg egy hétre egy üveg nutella jut, osszák be, nem veszek többet. Ezeket a szabályokat persze mindenki alakítsa úgy, ahogy a család életébe leginkább belepasszol, lényeg, hogy maradandó sérülések nélkül át tudjuk vészelni mindannyian ezt a kicsit sem könnyű időszakot.
Végül pedig vigasztaljon a tudat, hogy tavaly tavasszal ellentétben, most legalább látjuk már a lezárás végét. Nem azért, mert megjósolták a dátumot, hanem mert itt az oltás, ami reméljük, pontot tesz az ügy végére és pár hónap múlva már boldogan és szabadon nevetgélünk az újranyitott éttermek teraszain.
