“Csak nyűg a farsang, mert nekünk kell bajlódni a farsangi jelmezekkel. Ezért ha van kéznél olyan, ami használható, akkor a gyerek abban megy és kész” – mondja Andi, Dani (5) és Linda (9) anyukája.
“Kaptunk egy űrdongójelmezt a rokonságból, szuper cucc, de Dani már variál, hogy nem akar űrdongó lenni, inkább Darth Vadernek szeretne beköltözni. Próbálom lebeszélni azzal, hogy azt biztosan sokan választják, de igazából engem nem ez zavar, hanem hogy túl drága egy ilyen jelmez, tízezret nem adunk érte. Linda vámpír lesz, neki varrtam szoknyát, leplet, de ők csoportosan is fellépnek, és kellett pöttyös, pörgős szoknyát is varrni. Nem tudom, az a szülő mihez kezd ilyenkor, akinek nincs varrógépe.”
“Nem vagyok hajlandó stresszelni a jelmez miatt”
“A gyerekeim hetekkel előre kitalálják, minek akarnak beöltözni, így nincs ebből gond. Ha kell, elmegyek, és megveszem, vagy megrendelem a neten – vallja be Tünde (35), akinek egy kisiskolás fia és egy óvodás kislánya van. – Nem mondom, hogy olcsó, általában tízezernél többet fizetek, de nem vagyok hajlandó stresszelni ezen, nekem így a legegyszerűbb, sem ügyes, sem kreatív nem vagyok sajnos, hogy magam készítsek jelmezt. Lassan kölcsönzőt nyithatnék, annyi jelmezünk van: ördög, pókember, focista, kalóz, katona, jégvarázsos Elza, varázsló, eper. Nekem ez utóbbi a kedvencem, és próbálom rábeszélni a kislányomat, mert jövőre már biztos kinövi, de annyira nem rajong érte. A gyerekek nem értenek hozzá, ez van.”
“Idén először készítjük együtt a fiam jelmezét, aki most lett elsős. Remélem, megleszünk vele, mert Martin nagyon izgatott miatta. Kicsit aggódik, hogy esetleg más is legófigurának öltözik, de ilyenkor megnyugtatom, hogy szerencsére nagyon sokféle legófigura van – mondja Kata, két kisfiú anyukája. – Már ősszel kitalálta, hogy Cluch Powers lesz. Neki ez most nagyon fontos, hiszen ez az első nagy, iskolás fellépése. Egyébként az oviban is mindig Martin döntött, hogy mibe öltözik, de könnyű dolgom is volt, mert vannak kész jelmezeink, amiket itthon is elővesz néha.”
Nem jó, ha erőltetjük
“Vannak gyerekek, akik a hátuk közepére se kívánják az egészet. Sem a jelmez, sem a hangzavar nem tetszik nekik – avat be Mike-Varga Csilla pedagógus. – Számukra kész átok egy ilyen nap, kivéve, ha a szüleik elfogadják, hogy ők ilyenek, és nem erőltetnek semmit a gyermekre. Esetleg egy kis fejdíszt, kendőt, jelzés értékű szalagot a fejére, és kész. Lehet, hogy napközben meggondolják magukat, és ilyenkor, ha nincs is jelmez, egy kreatív óvó néni biztosan meg tudja oldani a problémát az óvodában lévő kellékek segítségével.” A pedagógus szerint a kellemetlen helyzetek egy része valószínűleg elkerülhető lenne, ha szülőként szánnánk egy kis időt a farsangi készülődésre, beszélgetnénk a gyerekünkkel a farsangi szokásokról, és együtt tervezgetnénk a jelmezét.
A mi gyerekkorunkban a szüleink kénytelenek voltak alkotni, de valahogy jó szívvel csinálták, kreatívan, pedig nem volt ennyi alapanyag meg kellék. Most meg, amikor bármilyen barkácseszköz beszerezhető, inkább készet akarnak, azonnal, instant megoldást. És így aztán vannak Elzák, Annák, pókemberek, Darth Vaderek.
Forrás: Oh happy Day
Igazából mindegy, hogy a jelmez saját alkotás vagy készen vesszük, egy a fontos, a gyermek is és mi is jól érezzük magunkat. Praktikus, ha a gyerek egyedül is tudja kezelni a jelmezt, mert ugye öltözni kell, WC-re menni, asztalhoz ülni. Persze azért mindig vannak, akik bármilyen kényelmetlenséget kibírnak, csak átváltozhassanak az áhított hőssé.
Sokan kétségbeesnek, ha véletlenül éppen farsangra betegszik meg a gyerkőc. Ha így járunk, adjuk rá otthon a jelmezt, vagy következő héten vigyük el őt az iskolai farsangra a nagytesóval. Lehetőleg ne vigyük be az oviba betegen, mondván, csak egy félórára leszünk ott.
A versenyeztetés csalódást okoz
Sokan emlegetik az iskolai jelmezversenyeket, ami inkább régen volt divat, de általában mindenki utálta, mert a legtöbb gyereknek óriási csalódás volt, hogy nem ő nyert. “Igazságtalanságnak tartottuk, ami érthető, hiszen a legtöbben hetekig készültek. Nálunk most nincs is értékelés vagy verseny, és így sokkal jobb, hiszen mindenkinek a saját jelmeze a legszebb – teszi hozzá Montz Ferencé óvónő. – Rivalizálás nélkül, a beöltözés, átváltozás örömére, egymásra rácsodálkozva ünnepelünk a gyerekekkel az óvodában. Az igaz, hogy a mai gyerekeknek már nem jelent annyit a farsang, mint húsz-harminc éve, amikor még sokkal kevesebb program volt. Ünnep volt ez az egész családnak, együtt készültünk, ötleteltünk, és emlékszem, akkor még milyen nagy szám volt a kölcsönzött ruha. Most meg fordítva, arra csodálkoznak rá, ha valakinek saját készítésű a jelmeze.”
“A szülők megmérettetése van a verseny mögött”
“Sajnos a farsangi ünneplésben, a jelmezkészítésben manapság a gyerek életkori sajátosságához igazodó valódi szükségleteit hajlamosak vagyunk elfelejteni – véli Lénárt Réka Virpi, pszichológus. – A jelmezesdi, a szerepjáték a gyerekek elképesztően fontos tevékenysége, dramatikus tere. Zsuzsikának nem is kell más kellék, csak egy pálca, és máris ő lett Tündérország Világszépe.
A szerepjáték a fantázia csodás terepe, tulajdonképpen nem is kell hozzá túl sok külső elem, mert a gyerek mindent megalkot, amire szüksége van a játékhoz. Ráadásul minél kevesebb a díszlet, jelmez, eszköz, annál inkább a fantáziára fog támaszkodni a spontán szerepjáték. Ehhez képest, amikor mi, felnőttek beöltöztetjük őket, ez már sokszor olyasmiről szól, hogy mi milyen kreatívak vagyunk (amit persze ki is posztolunk), vagy milyen ügyesek, hogy az utolsó pillanatban még sikerült egy jó jelmezt venni vagy kölcsönözni.
Sajnos azt tapasztalom, hogy sokszor a szülők megmérettetése van minden mögött, hogy az adott közösség mércéjével mérve jól teljesítettek-e.
Ezért érzek mesterkéltséget a jelmezverseny mögött is. Mert tulajdonképpen elég érthetetlen, hogy kit és mit versenyeztetünk: Zsuzsika anyukájának kreativitását és azt, hogy éjszakákon át varrta azt a ruhát, ami a lánya álma volt? Vagy épp Pistike anyukájának áldozatkészségét értékeljük, hogy egy méregdrága Disney-jelmezt rendelt a tengerentúlról? Mert Pistike anyukájának az is fontos, hogy a fia ne teszkós pókember legyen, mert legalább hárman lesznek azok az óvodai csoportban. Pistike azért mégiscsak más.
Óvodáskorban inkább a valódi szükségletekre koncentrálnék anyaként, mondjuk arra, hogy farsangon beöltözik az egész család, és néhány órán keresztül mi vagyunk a Karib-tenger kalózai. Igen, apa meg anya is. Ez néhány óra bohóckodás, de a legfontosabb emberek benne vannak és garantáltan felejthetetlen.”
Ugyanakkor vannak nagyon jó kezdeményezések is: a mi óvodánkban a szülők és az óvónők egyetértettek abban, hogy a gyerekek érdekeit szem előtt tartva a farsang egy héten keresztül tart, a gyerekek több napon keresztül az adott jelmezben jöhetnek be a csoportba, ahol napokig eljátszhatják azt, akinek a bőrébe bújtak. Mindez nem kötelező, de lehetőség azoknak, akik megmutatnák jelmezüket a többieknek. Ez ott róluk szól, és a felesleges elvárásoktól és külsőségektől mentesen zajlik az egész hét.
A pszichológus szerint az is probléma, hogy nem úgy tekintünk ezekre az alkalmakra, ahogy tényleg kellene, ünnepként. “A régi hagyományokat, amiről a farsang tényleg szól, elfelejtjük. Sokfelé farsangozunk, sokfelé karácsonyozunk, sokfelé húsvétozunk. A szétaprózódás rengeteg időt vesz igénybe, amiből pedig mintha egyre kevesebbel rendelkeznénk, pedig egyházi ünnepeink és népi hagyományaink közös pontja a megpihenés és a megállás. A reflexió saját életünkre, a családunkra, önmagunkra. Ha pedig nincs időnk megállni, akkor félő, hogy az ünnepünkből a legfontosabb mozzanat marad ki.”
