A Csendes-óceán déli részén, Új-Zélandtól 2000 km-re fekvő Fidzsi-szigeteket, régen Kannibál-szigeteknek is hívták. Bizonyítékok vannak arra vonatkozóan, hogy a kannibalizmus kultúrája több mint 2500 évre visszavezethető a szigeten. Régészeti ásatások során különféle emberi maradványokat tártak fel, amin tetten érhetőek voltak a mészárlás nyomai. Az emberi hús fogyasztásának valószínűleg spirituális okai lehettek.
Úgy gondolják, a Fidzsi-szigeteki törzsek nem csak bosszúból fogyasztottak ellenségeik húsából, így tettek szert a tudásra és erőre, ami bennük lakozott. Az áldozatokat gyakran megkínozták, élve feldarabolták, rituálisan kántáltak, doboltak, miközben speciális villákkal ettek belőlük.
A kannibalizmusnak a keresztény misszionáriusok vetettek véget, akik szemtanúi is voltak a brutalitásnak. Nekik köszönhetően több feljegyzés is készült ezekből az időkből. Az utolsó ismert kannibalizmus 1867-ben történt. Thomas Baker metodista misszionárius tiszteletest hat tanítványával együtt meggyilkolták és megették Viti Levu központjában, a legnagyobb Fidzsi-szigeten.
Úgy gondolják, hogy a gyilkosságukat egy olyan törzsfőnök rendelte el, aki ellenállt a kereszténység terjedésének és a régi fidzsi vallásról való áttérésnek. Baker tiszteletes az egyetlen misszionárius vagy fehér ember, akit valaha is megettek. Baker tiszteletes csizmáinak maradványait a Fidzsi-szigeteki Múzeumban őrzik Suva-ban.
Élt a szigeten egy Ratu Udre Udre nevű törzsfőnök Viti Levu északi részén, a 18. században, akiről úgy tartják 999 embert evett meg. Minden áldozata után eltett egy követ. Ma is több mint 800 kő díszíti síhelyét. 2003-ban nyilvánosan is bocsánatot kértek a helyiek Baker tiszteletes megöléséért, mert úgy tartották, átkozott a sziget őseik tettei miatt.
Fidzsi lakói elfogadták hogy a kannibalizmus immár történelmük része. Szuvenírként kannibál babákat és kannibálvillát is vásárolhatunk az ajándékboltokban, valamint ellátogathatunk a Naihehe-barlanghoz is, ahol az utolsó ismert kannibál törzs élt.
Forrás: via