Csütörtökön érkezett a hír, hogy a magyar hegymászót, Suhajda Szilárdot láthatták a 4-es tábor fölött. Egy nyolc fős csapat visszafelé tartott, azonban ekkor még nem látták a nyomát. Később egy másik társaság látott egy embert a négyes tábor környékén.
Az őt észlelő csapat elmondása szerint a ruhája alapján egyértelműen beazonosítható volt, és amikor elhaladtak mellette egyértelmű életjeleket mutatott. Fagyási sérülések nyomai és a magashegyi ödéma nyomai látszódtak rajta. Ilyenkor felmerülhet az emberben a kérdés, hogy miért nem segítettek neki, ha látták, hogy milyen állapotban van a hegymászó.
Suhajda Szilárd (Fotó: Facebook)
A hvg.hu munkatársa, Földes András részt vett Erőss Zsolt több expedíciójában újságíróként és mászóként is egyaránt. A mentésben is segédkezett egy Annapurna-expedíción. Földes András elmondta, hogy ha baj van, akkor az alaptáborban egy helyzetértékelés után döntenek arról, hogy kell-e mentés.
Nincs sztenderd megoldás arra, hogy ilyenkor mit kell csinálni, és nem lehet hivatkozni arra sem, hogy másért bezzeg visszamentek, hiszen a hegyen a körülmények határoznak meg mindent
– mondta a lapnak.
Elmondása alapján a mentést sok tényező befolyásolhatja, köztük az adott helyzet, társaság és időjárás is. Ez azt jelenti, hogy ugyanazon a hegyen, ugyanazon a héten lehet döntést hozni a mentésről, a másikon pedig már nem.
Kötelező mentés nincs a hegyen és nem is elvárás, hiszen 8 ezer méter felett már mindenki kénytelen a saját életét menteni.
Az nem egy bulvárkifejezés, hogy 8 ezer méter fölött halálzóna van
Földes András szerint az ember örül, ha saját magát le tudja vinni, de még azoknak a szervezetét is nagyon megviseli, akik a mászáskor használnak oxigénpalackot.
