Mégis ki ne szeretne a lelki társával találkozni, amikor lépten-nyomon azt hallani, ő a tökéletes partner, a lelked másik fele. Már Platón is írt a lélektársról, akivel az ősidőkben még mindenki egy volt. Isten választotta ketté a testet és a lelket, hogy külön-külön fejlődjenek és erősödhessenek. Azóta és ezért keresi mindenki a másik felét, akivel együtt lehetnek teljesek és egészek.
Lelki társaddal láthatatlan zsinór köt össze, amiről sokan úgy gondolják, elszakíthatatlan. Az ősi legendák szerint a lélektársakat Isten a bokájuknál kötötte össze a vörös színű szállal, amely a szenvedélyes szerelmet is szimbolizálja. Bármilyen messze is kerülj így a lelki társadtól, valójában sohasem távolodtok el egymástól. A két lélek ugyanis előbb-utóbb egymásra talál.
Amikor felismered a lélektársadat, biztonságban érzed magad. Mégsem jelenti a vele való találkozás azt, hogy mostantól sínre került az életed. A lelked mélyén pontosan tudod, az iránta érzett szeretet és tisztelet sosem múlik el, történjen bármi is az életedben. Amikor hiszel benne, hogy lelki társaddal az életed során valamikor találkoztok, hited, az érzés erősebbé, kiegyensúlyozottabbá tesz. Lélekpároddal folyamatosan kapcsolatban állsz, még ha erről nem is tudsz. A két lélek érzi egymást.
Elisabeth Gilbert írónő szerint „sokan úgy gondolják, lélektársuk a tökéletes partner, akivel tökéletesen összeillenek egymással. A valódi lélektárs ugyanakkor tükör, aki pontosan megmutatja mindazt, ami visszatart, és mindazt, amin változtatni érdemes”.
Lelki társaddal láthatatlan szál köt össze
(via ewao)
