Mindig voltak súlyproblémáid vagy csak felnőttként?
Soha nem voltam kövér, bögyös voltam, ez igaz, de nem voltam túlsúlyos kislány. Saját magamnak köszönhetem ezt a pluszsúlyt. Egy multicégnél dolgozom, eleinte álló munkát végeztem, utána pedig mozgó munkát kaptam. Itt le is ment pár kiló, de idővel megszokta a szervezetem ezt a rendszeres mozgásformát is, én pedig ugyanannyit ettem. Körülbelül 5 év alatt sikerült eljutni 100 kilóig. A vége felé már éreztem, hogy nagyon nagy súlyt cipelek. De aztán 100 kilóval lettem terhes is, megszoktam ezt a súlyt. A terhesség alatt elkezdtem csinálni a terhestornát, és addig, amíg volt mit csinálni, nem is gyarapodtam. De a terhesség végére 115 kiló lettem.
Az orvosok, védőnő nem mondott semmit?
Dehogynem! Mindig javasolták, hogy kezdjek el diétázni. Igazából a terhességem utolsó szakaszában jöttek fel rám a kilók, de olyan mértékben, hogy levegőt vettem, és máris híztam fél kilót. Visszeres is vagyok, erre is kellett figyelnem, még vizsgálatokra is elküldtek, hogy nincs-e mélyvénás trombózis gyanúm. Kompressziós harisnyát is hordtam, a végére pedig már vérnyomásproblémáim voltak, napi 3×2 tabletta mellett is 140-150-es vérnyomásom volt.
Ezek csak a terhesség tünetei voltak, a súlyod miatt semmilyen egészségi problémád nem volt?
Nem, mert ezzel a 100 kilóval mindig 120 körüli vérnyomásom volt, nem volt semmi bajom még. Most, hogy leadtam ezeket a pluszokat, 108/60-as vérnyomásom van, tehát látszik a különbség, de akkor nem éreztem, hogy a súlyom miatt lenne.
A szülés után beindult a fogyás azonnal?
2015-ben megszületett a kislányom, egyből utána nem ment le túl sok, 106 kiló voltam sokáig. Küzdöttem az anyatejjel, másfél hét volt, mire beindult. A kórházban nem akarták nekem elhinni, hogy 3 napig nincs se széklete, se vizelete a lányomnak, csak azért cserélem ki a pelenkát alatta, hogy gyakoroljak. Már néha azon aggódtam, hogy ki fog száradni. De végül beindult a tejem is.
Ekkor még nem született meg az elhatározás, hogy változtass?
A kisbaba mellett nem is annyira foglalkoztatott ez a dolog, ettem ugyanúgy, kevesebbet mozogtunk, és valahogy fotók se igazán készültek rólam, hogy szembesüljek a súlyommal. Sosem szerettem, ha fotóznak. Amikor már 1 éves volt a lányom, nem voltak meg azok az impulzusok, amik előtte. Havonta hiába mentem el a barátnőkkel kiengedni, beszélgetni, éreztem, hogy kezdek besokallni. A férjemnek mondtam, hogy nem találom a helyem, keresnem kell valamit, ami leköt, motivál. Egy barátnős szülinapozáson készült egy fotó rólam, amire azt mondtam, bár ne készült volna.
A terhesség tovább növelte Diána kilóit és az otthon töltött egy év után úgy érezte, „ki kell szabadulnia”.
Mégis ez a fotó indított el az úton.
Igen, beléptem egy székesfehérvári baba-mama csoportba, ahol rengeteg programot szerveztek és egyszer jött egy lehetőség, hogy spinningre lehetne járni heti egyszer. A minimális létszám soha nem jött össze, ezért mondta az edző, hogy menjek el egy sima órára, nem kell nekem a kismamákra várnom. A húgomat, akinek van edzői vizsgája is, megkérdeztem, mit gondol az ötletről, mire elkerekedtek a szemei, hogy „de hát a spinning nagyon nehéz”. Úgy voltam vele, kipróbálom, ha nem tetszik, majd abbahagyom. Eleinte eléggé frusztrált voltam, ezért meg is kértem a húgomat, hogy kísérjen el az órára, aki szívesen velem tartott. De az edző is folyamatosan támogatott, biztatott, hogy sokan indulnak nagy súllyal, csak pozitív gondolatokat kaptam tőle.
Emlékszel az első órára?
Ó, hogyne, borzasztóan nehéz volt. Magamnak csalódás volt, hogy ott vannak mellettem rengetegen, az edző mondja, hogy álljunk ki a nyeregből, ők ki tudnak állni, engem pedig nem bír el a lábam. Végig ülve kellett tekernem, de ettől függetlenül jól elfáradtam. Ez után már az dühített, hogy nem tudom megcsinálni, amit a többiek, ezért elhatároztam, hogy addig küzdök, ameddig nem megy. Tetszett, hogy emberek között, társaságban vagyok, elhatároztam magam az óra mellett. Ennek már egy éve, azóta intenzíven járok, nagyon szeretem, megtaláltam benne magam.
Heti hányszor jártál?
Eleinte heti egyszer jártam ezekre az 50 perces órákra. Tavaly februárban kezdtem el, és április környékén kialakult már egy minimális állóképességem, elkezdtem heti kétszer járni. Most már úgy van, hogy klubtag is vagyok, heti 2-3 a minimum, de előfordult már, hogy többször voltam egy-egy héten.
Sokat számít heti egy spinningóra is, ha előtte nem csinált az ember semmit, de az étkezés is nagyon fontos. Mire kellett figyelned? Hogy vágtál bele?
A legelején úgy voltam vele, hogy jó lesz ez a mozgás, de valamiért nem gondoltam, hogy ennyit számít az étkezés. Persze, tudtam valahol tudat alatt, de inkább csak nem akartam elfogadni. Azt reméltem, elég lesz ez a heti 1-2 spinning, de rá kellett jönnöm, hogy nem így van. Áprilisban kezdtem neki az életmódváltásnak is. Eleinte csak a lisztet és cukrot iktattam ki, laikusként utána olvasgattam, mit lehet enni. Sosem voltam nagy kenyérfüggő, a cukrot, édességet eleinte teljesen elhagytam, utána próbáltam ki az édesítőszereket.
Nem volt nehéz vagy kellemetlen átállni?
Eleinte elég fura volt, de hozzászoktam és ma már ez a természetes. Eleinte csak az édesítőt cseréltem le, aztán már liszteket is rendelgetni kezdtem. A páromnak és a kislányomnak sima lisztből is készítek ételt, de ma már a gyros pitáját és süteményeket mindig a speciális lisztből csinálom. Még a legelején volt egy speckó kókuszgolyó, amit csináltam és borzasztóan rossz volt, a párom pedig két pofára tömte, hogy milyen finom. Ízlések és pofonok… meg kell találni a számunkra legjobbat.
A spinningben, ha küzdelmesen is, de megtalálta önmagát és 30 kilónál is többet fogyott.
Emlékszel, hogyan alakult a súlyod?
A nagy mérföldköveket feljegyeztem. Áprilistól kezdve július 3-ára lettem 100 kiló alatt, november 3-ára pedig 89,7 lettem. Most még mindig tartom a 82 kilót, bár most a mozgás egy pár hétig kimaradt, mert a párom vállalkozó, és nagyon sokat dolgozott, egyszerűen minden rám maradt, nem volt időm edzésre menni, de majd ez az időszak is rendeződik.
Meddig szeretnél eljutni? Van a fejedben egy szám, amit a mérlegen szeretnél látni?
Én azért fogytam, mert szeretnénk kistesót. Sokan persze azt mondogatták, hogy minek fogyókúrázom, hiszen ha terhes leszek, úgyis visszajön. Na igen, de egyáltalán nem mindegy, hogy honnan indulok, hogyan és mi jön vissza, és milyen állapotban leszek a terhesség alatt. Nem az alakom miatt fogyókúrázom, hanem azért, hogy minél fittebben, kisebb súllyal kezdjem el a következő babaprojektet. Majd utána lehet, hogy lesz más célom is.
A mindennapokban miben segített ez a fogyás?
Nekem visszeres a lábam, állandóan kenegetnem kellett, mert annyira fájt, bedagadt és zsibbadt estére. Amióta rendszeresen mozgok, a krémet is elhagytam. Könnyebb a kislányom után is rohangálni, gyorsabban tudok elindulni, régen az is probléma volt, hogy felálljak a székből, most pedig minden gond nélkül utána tudok futni, nem fulladok ki két lépés után. Kipakoltam a régi ruháimat a nyáriak előkeresése miatt, és kíváncsiságból megpróbáltam egy-egy ősrégi darabot, és meglepődve láttam, hogy minden jó rám, ami régen fel sem jött, vagy nagyon feszült.
A családod, párod hogyan állt a változtatáshoz?
A szüleim és a húgom is nagyon támogatott végig, a mai napig mondogatják nekem, hogy mennyire ügyes vagyok. A párom is nagyon örült, amikor belevágtam, mondta, hogy büszke rám. Ő soha nem mondta, hogy minek járkálok edzőterembe, vagy rendelek speciális lisztkeverékeket. Amikor megfogalmazódott bennem, hogy változtatnék, azt mondta, hogy persze, mellettem áll, a családnak se jó, ha nem találom a helyem.
És a tágabb ismerősi kör, akik nem látnak napi szinten, mit szólnak ehhez az átalakuláshoz?
Amikor meglátnak, mindig meglepődnek, aztán jönnek a bókok, hogy milyen csinos vagyok, milyen jól nézek ki. Persze van, amikor már aggódnak, hogy „de hova fogysz még?”, „el fogsz fogyni” és hasonlók, de azért ezeknek nincs alapja egyelőre. Sokan kérnek tanácsot ismerősök és ismeretlenek is, de sokszor hiába írom le nekik, mit és hogyan kellene csinálni, mire figyeljenek, csak üres frázisokként hatnak. Jönnek a kifogások, hogy miért nem lehet, miért nem tudja. Ilyenkor csak bambán nézek, hogy akkor miért keresett meg.
