Nem fogok úgy tenni, mintha a céklaevés valami magától értetődő dolog lenne, okkal hiszem ugyanis, hogy emberéletek telnek el anélkül, hogy valaki egyszer is a szájához emelne olyan ételt, ami ebből a gyanúsan bíborvörös gumóból készült. Ennek a tudatállapotnak a kialakulásában pedig oroszlánrészük van az iskolai menzáknak, amelyek egyféleképpen tudták elképzelni a céklát: bizarr színű, enyhén földízű, ecetes salátaként.
Akinek ez az ízvilág nem vált be, még ma is azt hiszi, hogy a cékla egy földízű, ecetes dolog, holott hát a valóság, mint általában, ennél azért sokkal árnyaltabb. Oké, a bizarr színnel nem tudok vitatkozni.
Tehát, a céklaevés, mindenféle változatos formában, a gasztronómiai forradalommal szivárgott be (vissza) a 21. századi urbánus ember szokásai közé. De minek? – sóhajtanak fel most jó páran, akiket én most mégis megpróbálok meggyőzni arról, hogy a cékla finom, ráadásul egy csomó, még annál is finomabb ételt lehet készíteni belőle. Annyira ugyanis mégsem tudott trendivé válni a cékla, hogy akkor is megpróbálják megszeretni, ha ez magától nem történt meg, mint a szusit, az avokádót meg a chiamagot. Hiába, a saját hazájában még senki sem lett próféta.
Kivéve Horvátországban, ahol Hajni szerint egész évben eszik a céklát. Adódik viszont a kérdés, hogy akkor Magyarországon miért nem? A válaszom rövid: mert nyáron nem lehet kapni. Legalábbis nálunk, a ceglédi piacon, ami az én fejemben a szezonalitás csimborasszója, nincs. Vagy ha igen, aranyáron, és csak azoknál, akik nyáron is a nagybaniról hozzák az árut.
Első, és igen fontos tudnivaló, hogy a céklát egyáltalán nem muszáj megfőzni. Lehet például nyersen és sütve is enni.
Sőt, meg is lehet inni. A nyers céklalé finom és egészséges. (Fotó: Pixabay)
Nyersen például készülhet belőle almás céklasaláta.
Meghámozzuk a céklát. Lemérjük, és ugyanannyi almát is megtisztítunk. Lereszeljük, vagy még inkább robotgéppel felaprítjuk mind a kettőt, majd összekeverjük annyi majonéz és tejföl keverékével, hogy mindenhová jusson. Ennyi a recept, a produktum pedig egy nagyon finom, az almától édes, a majonéztől pedig savanykás, élénk rózsaszín saláta lesz. Én akkor szoktam készíteni, amikor (szerintem) hótt unalmas husi–krumpli kerül az asztalra, a maradékát pedig simán elfogyasztjuk később, szendvicsekhez vagy pirítóssal.
A céklával való tevékenykedésnek egyébként van még egy nagy előnye: remekül szemlélteti, hogy főzés közben mindenhová fröccsennek a dolgok. Ne legyenek illúzióink, a répáról meg a húsról is fröcsög a lé, csak azt nem látjuk, mert rejtőszíne van, ellentétben a cékla vörös levével, ami viszont mindenen meglátszik. Kemény lecke ez azoknak, akik csak a látható koszt szeretik eltakarítani a konyhájukban! (Higiéniai félpercünket olvasták…)
Sült cékla saláta
A legtöbb zöldségnek legalább olyan jót tesz a sütőben sütés, mint egy átlagos szépségű nőnek, amikor fodrászhoz megy, és szépen kisminkeli magát a munkahelyi bálra, a kollégák meg csak pislognak, hogy nem vették eddig észre ezt a benne rejlő csodát. A cékla is ilyen, csak azt sminkelés helyett megsütjük. Az eljárás a következő: a céklát alaposan megmossuk (nem túlzás körömkefével megsúrolni), nagyobb darabokra vágjuk, majd beszórjuk egy tepsibe. Tehetünk mellé fokhagymagerezdeket is, el nem rontja. Meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk, szórunk rá apróra vágott rozmaringot vagy kakukkfüvet, betoljuk a forró sütőbe, és megsütjük. A cékla cukortartalma karamellizálódik, amitől finom édes-ropogós lesz a sült cékla.
Tepsiben sült cékla
Ha akarod, persze meg is hámozhatod előtte, de igazán nincs rá semmi szükség, főleg, ha a steakburgonyával sincs különösebb problémád. Ebből következik, hogy ez így egy köret.
A főtt cékla sem egy rossz kiindulópont ugyanakkor, habár, értem én, erősen erodálódott ez az elkészítési mód. Most viszont nem állunk meg itt, hanem tovább fejlesztjük csokitortává, vagy ha nem vagy ennyire bevállalós, akkor Váncsa mester diós céklasalátájává.
Nigel Slater céklás csokitortája
Ehhez 25 deka főtt, pürésített céklára lesz szükség. A céklát megmosva, egészben tesszük fel főni annyi vízben, amennyi ellepi. A főtt cékla hámozása rendkívül jópofa dolog: ha jól megnyomjuk, kicsusszan a héjából, mint a rajzfilmekben a banán. Ha nem csusszan ki, akkor is könnyen lehúzható, nem kell tőle megijedni. Elsőre ugyan rémisztő, amilyen nyomot hagy a kézen, de könnyű lemosni, szóval ez sem jó kifogás. A süti viszont finom.
Céklás csokitorta
Felmelegítjük a sütőt 180 fokra. 20 dkg jó minőségű étcsokit mikróban vagy gőz fölött összeolvasztunk 20 dkg vajjal, jól összekeverjük. Hozzáöntünk 4 evőkanál kávét (vagy erős fekete tea is megteszi, csak attól nyilván más íze lesz). Szétválasztunk 5 tojást, a sárgákat hozzákeverjük, végül a céklapürét is hozzáadjuk.
Most jöhetnek a szárazak: 14 dkg lisztet, 3 evőkanál cukrozatlan kakaóport és fél csomag sütőport összekeverünk. Elegyítjük a folyadékkal.
Végül habbá verjük a tojásfehérjéket 15 dkg cukorral. Ha nagyon édesszájúak vagyunk, egy kicsivel több cukrot is tehetünk bele, én nem szoktam. Óvatosan belekeverjük a habot a masszánkba. Beletöltjük egy tortaformába, vagy ha nincs, egy tepsi is megteszi, és 40 percig sütjük. 5 perc után visszavesszük a hőmérsékletet 160 fokra. Tűpróbáig sütjük, 30 perc után már kezdjünk nagyon figyelmesen szimatolni, mert a szemünkre nem hagyatkozhatunk, csak az orrunkra.
Cékla hagymával és dióval, Váncsa mester receptje alapján
Szükségünk lesz 12 apró céklára, ami nagyjából egy kilónak felel meg. Gyanítom, ha nem 12 apróból jön ki egy kiló, hanem 3 nagyból, az is jó lesz. Kelleni fog még egy fej vöröshagyma nyolc milliméteres szeletekre vágva, két evőkanál olívaolaj, plusz olaj a tepsi kikenéséhez, három evőkanál finomra vagdalt dióbél, néhány szál finomra vágott friss zöldpetrezselyem, egy evőkanál citromlé, só, bors.
„Olajjal kikenünk egy tepsit, leterítjük benne a hagymaszeleteket, forró sütőben 20 percig sütjük. Nem baj, ha megfeketedik a szélük, sőt, ez a koncepció lényegéhez tartozik. Ha kész, tálra szedjük. A céklát hajában megfőzzük, olyan szeletekre vágjuk, mint a hagymát, szétrakjuk a hagyma tetején. Megszórjuk dióval és zöldpetrezselyemmel. Összekeverjük az olívaolajat, a citromlét, sózzuk és borsozzuk, meglocsoljuk vele a készítményt. Előételként, szobahőmérsékleten tálaljuk, de nagy darab disznósültek köreteként is helytáll” – szól Váncsa István receptje.
Jól mutat az asztalon. (Fotó: Pixabay)
A személyes kedvencem pedig a céklás marharagu.
Fél kiló céklát megpucolunk, pörkölt méretű kockákra vágjuk, és kevés vízben, kis sóval majdnem puhára pároljuk.
Egy másik edényben olajon (póré)hagymát dinsztelünk, és rádobunk 70 deka, apró kockákra vágott marhalábszárat, kicsit kevergetjük, majd felöntjük 2 liter zöldség alaplével. Lefedve majdnem puhára főzzük.
Ha ez megvan, hozzáadjuk a céklát és ízesítjük: fél hüvelykujjnyi gyömbért, 1 bő késhegynyi kardamomot, 1 teáskanál őrölt koriandert, 1,5 teáskanál római köményt, 1 dl paradicsomot, 1 evőkanál mézet adunk még hozzá. Ha kell, sózzuk, és fedő alatt teljesen puhára főzzük.
Én kurkumával sárgára festett rizzsel tálalom, mert viccesnek találom a színkombinációt. Pláne, ha előtte brokkolikrémleves volt.
