Itt a levendulaszezon, amikor a gyakorló gasztrofilek – egyébként nagyon helyesen – azon kezdik törni a fejüket, hogy mit is készíthetnének a szép és aromás lila virágokból, ami ehető vagy legalább iható. A kézenfekvő válasz erre természetesen a levendulaszörp. Én is elkészítettem már a magam verzióját, ami pont olyan színtelen lett, mint az összes többi fűszerszörp, majd ezt követően mindig hangosan dohogtam, amikor megláttam a neten gyönyörű fotókat a lila levendulaszörpökről. „Hát ilyen nincs, ezek biztos valami színezéket használtak, vagy a Photoshop csodáját láthatjuk, mit meg nem engednek maguknak az emberek egy jól sikerült fotó kedvéért!”
Paskáné Arany Virág levendulaszörpje. Határozottan lila (Fotó: Belső Olga)
Egészen addig voltam ezen az állásponton, amíg a hétvégén, a piacon meg nem láttam régi ismerősöm, Paskáné Arany Virág gyönyörű, lila levendulaszörpjeit, aki határozottan állította, hogy nem csalás, nem ámítás, hanem technológia kérdése ez a szín. Mivel Virág igen jószívű ember, hajlandó volt megosztani velünk a tudást. Lássuk, hogyan lesz csodálatos lilás-rózsaszín a levendulaszörp!
Hozzávalók
- 2 csokor friss levendula
- 5 citrom
- 2 teáskanál citromsav
- 2 kg cukor
- víz
Elkészítés
- A levendulaszörp nyilvánvalóan levendulából készül, méghozzá nem is kevésből. Ráadásul frissen szedett virágokból, vagyis ami a nagyi szekrényében egy éve függ fejjel lefelé, kiszáradva, az nem alkalmas szörpnek.
- Két csokor levendulára lesz szükségünk, akkorára, amekkora pont elfér a markunkban. A virágok fejét levágjuk, vagy, ha sok időnk van, le is morzsolhatjuk, bele egy 5 literes, kovászos uborkás üvegbe.
- A citromokat karikára vágjuk, szintén belerakjuk az üvegbe. Feltöltjük hideg vízzel, és sötét, hűvös helyre tesszük, ami praktikusan a hűtőszekrény. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy van hideg, sötét kamránk, azt is használhatjuk, de mindenképpen ügyelni kell rá, hogy ne érje túl sok fény a levendulalét, mert akkor a színét veszti – árulta el a titkot Virág. Érdekesség: a profi levendulások a leszedett virágot szintén amilyen gyorsan csak lehet, felviszik a sötét padlásra, mert így megőrzi a gyönyörű, élénk lila színét, és nem fakul ki, nem szürkül, mint amit a napon szárítottak.
- A levendulát 12-24 órán át ázni hagyjuk, utána kezdhetjük a szörpkészítést. Átszűrjük az üveg tartalmát, majd a fennmaradt virágokat és a citromkarikákat a kezünkkel alaposan kinyomkodjuk, hiszen abban van az íz. Ezután hozzáadjuk a léhez a cukrot és a citromsavat, és elkezdjük kevergetni. Eleinte úgy fog tűnni, hogy hidegen soha az életben nem fog feloldódni, de végül mégis, Virág szerint úgy tíz perc alatt meg is történt.
- Ekkor a szörpöt tiszta üvegekbe szűrjük, az üvegeket lezárjuk, majd mehetnek a nedves dunsztba. Ha van befőzőgépünk, akkor nyert ügyünk van: beleállítjuk a szörpös üvegeket, a hőmérsékletet felvesszük 90 fokra, és 30 percen át gőzöljük. Ha nincs befőzőgép (nyugi, nekem sincs, megoldjuk), akkor egy akkora fazékba kell beleállítani az üvegeket, amit úgy fel tudunk tölteni vízzel, hogy a szörpös üveg kétharmadáig érjen. Elkezdjük melegíteni, és enyhe forrástól számított 30 perc múlva el is zárhatjuk. A fazék aljára tegyünk összehajtogatott textilpelenkát, ha nem akarjuk, hogy kocogjanak az üvegek.
- A szörpöket a dunsztban hagyjuk kihűlni. A lassú hűlés vákuumot képez az üvegben, és mire eléri a szobahőmérsékletet, már kész is a vegyszermentes, tartós, gyönyörű, lila levendulaszörp.
Hígítani 1:8 arányban kell, és fájdalom, ezt már nem éli túl a lila szín, de a kamrapolcon gyönyörködhetünk benne, amíg még tart, vagy villoghatunk vele, amikor vendégek jönnek, vagy ajándékba visszük.
