Esther Wojcicki, a How To Raise Successful People című könyv szerzője tudja, miről beszél, amikor gyereknevelésről van szó, hiszen mindhárom lánya sikeres ember lett felnőttkorában. Az egyik lány, Susan a Youtube vezérigazgatója, a másik, Anne egy sikeres cég igazgatója, míg a harmadik, Janet professzor a Kaliforniai Egyetemen. Mit csinált az anya, hogy ilyen sikeresek lettek a gyerekei? Megtanította nekik, hogy a kockázatvállalás és a kudarc jó dolog. Úgy tette ezt, hogy gyerekkorukban is felnőttként kezelte, és önállóságra nevelte őket.
Esther útmutatója a gyerekneveléshez
1. A gyerekek igazodnak az elvárásokhoz
Esther mindig úgy tekintett a gyerekeire, mint tükrökre, akikben önmagát látja viszont. Szerinte az első és legfontosabb lépés, hogy sosem szabad azt közvetíteni a gyerek felé, hogy képtelen elvégezni egy feladatot.
Ha azt gondolod a gyerekedről, hogy nem képes megoldani egy feladatot, akkor tényleg nem lesz képes rá. Egyszerűen csak igazodik az elvárásaidhoz.
Amikor pedig nem sikerül megcsinálnia, amit kitűzött maga elé, akkor nem kell belőle nagy ügyet csinálni. A kudarcoknak fontos szerepük van a felnőtté válásban, meg kell látni bennük a lehetőséget a fejlődésre, és ezt kell megtanítani a gyerekeknek, hogy aztán kitartóan próbálkozzanak a céljaik elérésével.
Képünk illusztráció (Forrás: iStock)
2. A kicsik többet tudnak, mint gondolnád
A közfelfogással ellentétben, a gyerekek sokkal többre képesek, mint amennyit a felnőttek kinéznek belőlük. Esther szerint döntéshelyzetek elé kell állítani a gyerekeket, adni a kezükbe az életkoruknak megfelelő hatalmat, hogy beleszólhassanak a saját életük alakulásába. Képesek ellátni már ötévesen is olyan feladatokat, melyekkel önállóságra lehet nevelni őket. Ha nem akarod mindentől megvédeni, nem oldod meg helyette a problémáit, akkor tulajdonképpen bizalmat szavazol neki, és ezt azzal hálálja meg, hogy okos, rátermett felnőtt lesz belőle.
3. Együttműködés a cél
A gyereknevelést Esther szerint a többség félreérti, és azt hiszi, hogy meg kell mondani a gyereknek, mit csináljon, és mit ne tegyen. Ezzel szemben ő arra törekedett mindig, hogy együttműködjön a gyerekeivel úgy, hogy az mindenkinek jó legyen.
Az együttműködés azt jelenti, hogy tiszteled a gyerekeidet, és bízol bennük, amiért cserébe ők is tisztelni fognak téged. Például ahelyett, hogy felsorolnád, mit kell csinálniuk, vond be őket a beszélgetésbe, és találjátok ki együtt. Olyan kérdésekkel, mint „Milyen gyümölcsöt szeretnétek jövő héten?” vagy „Szerintetek hány órakor lenne jó lefeküdni aludni?” Bár furcsán hangozhat, mégis jól működik, ha bevonod őket a döntéshozásba azokban a kérdésekben, melyek az ő életükről szólnak. Így sokkal önállóbbá válnak, mire felnőnek, és egy nagy halom stressz is lekerül a válladról, úgyhogy mindenki csak nyerhet ezzel a hozzáállással.
