Ha egész évben nem is, karácsonykor majdnem biztos, hogy készül töltött káposzta, ez így volt és így is lesz még jó sokáig. Ha pedig egy szokás ilyen időtálló, akkor annak biztos nagyon praktikus oka van. Én személy szerint élek-halok a valóban jól működő praktikus tippekért, ha valamivel, a praktikummal aztán le lehet venni a lábamról. Az ugyanis azt jelenti, hogy valamibe csak annyi energiát kell beletenni, amennyi bőven megtérül, sőt marad még másra is.
Nem is kell hozzá sok fantázia, hogy megfejtsük, miért olyan magától értetődő dolog karácsonykor töltött káposztát főzni. Először is azért, mert ilyenkor szeretjük büntetni magunkat és olyan dolgokat is megcsinálunk, amire egész évben senki sem képes rávenni. Na jó, csak vicceltem. Szóval, szeretjük megadni az ünnep módját, márpedig egy nagy fazék töltött káposzta, az jó sok melóval jár. Viszont megéri.
Nem karácsonyi étel, de nélküle nincs karácsony
Ha ugyanis van egy nagy fazék töltött káposztánk, akkor van étel napokig, nem is akármilyen! Ez karácsonykor különösen fontos szempont, mivel az ünnepek alatt már nem nagyon szeretnénk a konyhában tüsténkedni, pont elég volt előtte napokig a flúgos futamból. Az meg ugyebár közhely, hogy a töltött káposzta melegítve jó, vagyis az idő nem árt neki, sőt éppenhogy jobb lesz tőle. A hűtéssel sincs probléma, mivel ilyentájt az egész külvilág egy nagy hűtőszekrény.
A végét meg, amikor már mindenkinek a könyökén jön ki a töltött káposzta, le lehet fagyasztani. Hogy fogunk neki örülni egy futkorászós márciusi szerdán, amikor csak előkapjuk, és van mit enni!
Igazából, némi gyakorlattal nem is tart olyan sokáig elkészíteni a töltött káposztát, csak elsőre tűnik rémisztőnek az a sok hús meg káposzta. Tavaly például, éppen az egyik barátnőnket vártuk, hogy megérkezzen a szokásos év végi flódni sütésünkre (hárman sütjük, egy tepsi flódni három családnak bőven elég.) És akkor megcsörrent a telefon, és Timi, a maga nyugodt, mély és búgó hangján közölte, hogy 20 perc és itt van, csak előbb megcsinálja a töltött káposztát. Mi vihogtunk egyet és csapra vertük a boros flaskát, hogy vidámabban teljen a várakozás mintegy két órája, amennyire ezek után taksáltuk a késést, de Timi tényleg megérkezett 20 perc múlva. Gyakorlat teszi a mestert.
Egyik kézben a káposzta, másikban a hús. (Fotó: Imgorthand, Getty Images)
A töltött káposzta hozzávalóinak beszerzését érdemes a hentesnél intézni. A hentesek ugyanis okosok, tartanak hozzá ilyenkor mindent, így egyszerre tudjuk megvásárolni a húst, a káposzta leveleket és a szálas savanyú káposztát, meg akár még a fűszereket is. Egyúttal rögtön szembesülünk is vele, hogy mennyibe fog kerülni az étel úgy, hogy a saját munkánkat meg a rezsit nem is számoljuk hozzá. Hát nem olcsó, de mi az manapság?
Ha van megbízható hentesünk, bízzuk rá a hús ügyet!
Fontos, hogy ne pont most akarjuk megvalósítani a Schwab Richard-i ideát, hanem jó kis szaftos, zsíros húst vegyünk, mondjuk lapockát! Daráltassunk hozzá füstölt húst is, mert az külön bukét ad neki. Egy teljes fej savanyú káposztára biztosan nem lesz szükség, mégis kénytelenek leszünk megvenni, mert nem valószínű, hogy szétszedik nekünk. Nem baj, a maradékot felaprítjuk, mehet bele a fazékba.
Végül pedig fontos tanács, hogy felhasználás előtt mindenképpen kóstoljuk meg a káposztákat, és ha túl sósnak vagy savanyúnak találjuk, öblítsük le!
Ami pedig a rizst illeti, a világon semmi szükség a mindenféle flancos (és egyébként nagyon finom) jázmin meg basmati rizsre. A legjobb eredményt a kerek szemű, tejberizsnek és rizottónak való rizzsel érhetjük el, mert az jól szétfő. A sima, lenézett B rizs is tökéletesen megfelel mindenféle töltelékbe, ugyanis itt kimondott cél, hogy ne maradjon egyben.
Most pedig vegyük elő a legnagyobb fazekunkat és kezdődhet a munka!
Finom, finom töltött káposzta (Fotó: Marko Veskovic, Getty Images)
Töltött káposzta recept
Hozzávalók:
- 1 kg jó szaftos darált sertéshús, dagadó vagy lapocka
- 20 dkg füstölt hús, szintén ledarálva
- 1 fej (vagy ha zacskóban árulják, 1 zacskó) savanyú káposzta
- 1 kg apró savanyú káposzta
- 1 bögre kerek szemű (vagy B) rizs
- fél bögre víz
- 1 nagy fej hagyma
- 1 teáskanál őrölt bors
- 1 teáskanál őrölt köménymag
- 1 gerezd zúzott fokhagyma
- 2 evőkanál fűszerpaprika
- 2 teáskanál só
- 2 db babérlevél
Elkészítése:
- Először összeállítjuk a tölteléket. A kétféle húst, az apróra vágott hagymát, a fűszereket (kivéve a babérlevelet), a rizst és a vizet a kezünkkel jól összekeverjük egy tálban.
- Most eldöntjük, hogy nagy, vagy apró, szabolcsi töltött káposztákat szeretnénk-e. Ha nagyot, akkor egy töltelékhez egy egész levél kell, ha aprót, akkor a leveleket félbe vágjuk. A torzsát mindenképpen kivágjuk. Megkóstoljuk, ha kell, leöblítjük, hogy ne legyen túl sós vagy savanyú a végeredmény.
- A legnagyobb fazekunk aljára leteszünk egy réteg apró savanyúkáposztát (ezt is megkóstoltuk, szükség esetén átöblítettük). Elkezdjük a töltést. A káposzta levelet a tenyerünkre fektetjük, a másik kezünkkel beleteszünk egy gombócnyi húst, majd először alulról, majd kétoldalt ráhajtjuk a levelet, végül összegöngyöljük. Mehet a fazékba, egyik a másik után, szépen, egymás mellé.
- Amikor megvan egy sor, a tetejére teszünk egy réteg aprókáposztát, ide kerülhet a babérlevél, majd jöhet a következő sor.
- A tetejére aprókáposzta kerül. Ha akarunk, szórhatunk még rá a fűszerekből, majd öntünk rá annyi vizet, hogy majdnem teljesen ellepje és feltesszük főni. Minimum két és fél órát számoljunk neki, de hármat, négyet is lehet. Túlfőni biztosan nem fog.
Végül kitesszük a teraszra, hogy kihűljön és ott is tartjuk, mert a hűtőbe úgysem fér be. Mindig csak annyi tölteléket szedjünk ki belőle és melegítsünk meg, amennyit meg szeretnénk enni. Tegyünk rá a tányéron jó sok tejfölt is, a szaftját pedig fehér kenyérrel tunkoljuk ki. Nincs is ennél jobb eledel!
