Első perc: Az újszülött elájul a pihenőszékében, ezért úgy döntesz, ez a tökéletes pillanat arra, hogy lezuhanyozz. Elmész a fürdőszobába, és levetkőzöl.
Második perc: Azon idegeskedsz, hogy baba valahogy rájön, hogyan kötheti ki az ötpontos biztonsági övet a pihenőszékben, és kiszabadul, azaz leesik, összetöri magát, vége lesz a világnak. A tény, hogy nem tud még bonyolult mozdulatokat végezni, nemhogy egy ötpontos biztonsági övet kikötni, kicsit sem zavar. Kirohansz a fürdőből – teljesen meztelenül természetesen –, és sikeresen átcsempészed a babát a kiságyába.
Harmadik perc: Beállsz a zuhany alá. Hagyod, hogy csak folyjon rád a meleg, tisztító víz.
Negyedik perc: A baba sírni kezd. Vagyis várj. Tényleg sír? Nem vagy benne biztos. Intenzíven hallgatózol. Lehet, hogy csak képzelted. Mindenesetre gyorsan besamponozod a hajad, biztos ami biztos. Fénysebességgel lecsutakolod magad. A baba egyre hangosabban sír. Igen, határozottan hallod most már a sírást. Mi lesz a hajbalzsammal? Van időd a balzsamra? Olyan gyorsan ki kell szállnod a zuhany alól, amilyen gyorsan csak lehet. Várjunk csak. Már samponoztál egyáltalán? Nem emlékszel.
Ötödik perc: A baba sírása kibírhatatlan hangerőre vált. Jesszusom, biztos azt gondolja, hogy elhagytad, ez a tízperces zuhanyzás tönkreteszi az életét, életre szóló lelki sérüléseket okoz neki!
Hatodik perc: Elzárod a vizet. Tökéletes csend van. Vajon a baba abbahagyta a sírást vagy egyáltalán nem is sírt? Mindegy. Itt az idő, balzsamozol. Újra megereszted a vizet.
Hetedik perc: Miért van olyan csendben a baba??? Valami baj van. Kikiabálsz a zuhany alól: “KISBABÁM! MINDEN OKÉ?” A baba nem válaszol. Te jó ég, valami történt a babámmal!!!
Nyolcadik perc: A baba újra sírni kezd. Köszönöm, Istenem!
Kilencedik perc: Kipattansz a zuhany alól, vizesen és meztelenül szaladsz a babához, majdnem hanyatt vágódsz nagy igyekezetedben a fürdő kövén. Felkapod a babát a karjaidba: “Drágaságom! Ne haragudj! Soha többé nem zuhanyzom!!!”
Tizedik perc: A francba. Még mindig balzsam van a hajamban?
