Gyűlöltelek. Elloptad az álmaimat. Összetörted a szívemet. Gyászt hoztál az életembe. Felemészted az embereket. Te vagy az oka annak, hogy nem tudtam magamtól teherbe esni. Mély nyomorúságba taszítottad a szívemet, amiért képtelen voltam anyává válni. Úgy éreztem miattad, hogy nem vagyok elég jó. A történetemet te írtad, de nem hagytam, hogy meghatározd az egész életemet. Ma, két évvel később, szétrúgtam a segged. Legyőztelek. Megmutattam neked, hogy van remény kilépni az árnyékodból és életet adni a méhemből.
Meddőség, rengeteg dolgot hoztál magaddal, amikor beléptél az életembe. Nem csak azt, hogy nem lettem terhes. Több könnyet zúdítottál rám, mint amennyit valaha el tudtam képzelni. Miattad feküdtem a fürdőszoba padlóján teljesen üresen a számtalan negatív terhességi teszt és irdatlan mennyiségű injekció és gyógyszer után. Fizikailag, érzelmileg és mentálisan is kimerítő és költséges vagy. Minden egyes alkalommal megszakadt a szívem, amikor valaki elújságolta nekem, hogy terhes. És mégis, mindezek ellenére reményt is adtál.
Bármennyire utáltalak, hálás is vagyok, amiért az életem része voltál. Erőssé tettél. Mielőtt még teherbe estem, már éreztem, hogy sokkal erősebb vagyok, mint régen. Nem azért, mert a sok hormontól Superwomanné váltam, hanem mert érzelmileg sokkal stabilabb lettem. Megtanultam, hogyan legyek bátor és hogyan bízzak Istenben. Megtanultam, hogyan legyek kemény, amikor a férjem beadta két hónapig minden áldott nap a hormoninjekciókat, amik annyira fájtak, hogy elképzelni sem tudod. Megtanítottál arra, hogy nem vagyok egyedül, a legsötétebb napjaimon sem.
Sosem hittem volna, hogy pont én leszek az, aki meddő lesz. Azt sem hittem volna, hogy valaha szükségem lesz ilyen kezelésekre. De most miattad alakult úgy, hogy Charlie, Sawyer és Jax anyukája lehetek. Ez a világ legjobb érzése, és ez nem lenne, ha nem érkezel az életembe, nem tudnám ennyire értékelni, hogy az anyukájuk vagyok.
Megértettem, mit jelent igazából a remény. Már nem utállak többé. Már szépnek látlak. Ha nem okoztál volna ennyi fájdalmat, gyászt, nem mondtál volna ennyi hazugságot, nem ismertem volna meg a remény mélységeit. A remény nem okoz csalódást. A remény hitet ad ahhoz, ami lehetetlennek tűnik. Meddőség, ha átgondolom az utóbbi éveket, csak azt tudom mondani, hogy köszönöm.
Tisztelettel: A remény anyukája
