Gyakran kidobják a kutyát, mert kisbaba érkezik a családba. Teszik ezt azzal az élőlénnyel, akit korábban „gyerekként” kezeltek a gazdái, miközben papának, mamának szólították egymást. Felelős gazda és felelősségteljes szülő ilyet természetesen soha nem tenne, ennek ellenére érdemes pár dolgot figyelembe venni, mielőtt hazahozzuk a kisbabát a kórházból.
Csányi Vilmos etológus írta A kutyák szőrös gyerekek című könyvében, hogy a kutyák ugyan nem falkatagként élnek a családban, de igenis a család részei. Az pedig teljesen egyértelmű mindenki számára, hogy családtagot nem dobunk ki azért, mert bővül a családunk.
Aki addig fontos volt, kolonccá válik
Sugár Péter, a Városi kutyák iskolája kutyakiképzője és tulajdonosa szerint is nagyon szomorú, hogy milyen sok családi kutya kerül az utcára, jobb esetben egy menhelyre az új családtag érkezésekor. Ne gondoljunk itt csak a hatalmas „harci kutyákra”, sokszor az apró ölebeknek is menniük kell. Az állat, aki addig gyakran az ágyban aludt a gazdáival, vagy havonta járt fodrászhoz, egyik pillanatról a másikra nemcsak kegyvesztetté, de feleslegessé is válik. csakhogy a kutya érző lény, akivel nem lehet, nem lehetne ilyet megtenni.
A kutyával akkor is törődni kell majd természetesen, amikor az új családtag megérkezik, ezt a családon belül előre meg is kell beszélni. Tehát ugyanúgy le kell vinni majd sétálni, foglalkozni kell vele. Ha ez elmarad, akkor a kutya elfoglalja magát olyan dolgokkal, amik nem biztos, hogy jók nekünk: felássa a kertet, szétrágja a bútort, széttépi a könyveket.
A kulcs a jól szocializált kutya
A kutyák a gyerekekről ösztönösen tudják, hogy a mi emberkölykeink, ezért úgy is állnak hozzájuk. Alapvetően egy jól szocializált kutya nagyon kedves az embergyerekkel, bár az első pár hónapban általában nem sok a kontaktusuk egymással.
„Amikor a gyerekeink megszülettek, a feleségemmel tudatosan készítettük fel a kutyámat. Engedtük Pindinek, hogy odabújjon a feleségem hasához, és érezze a kisbabát.
Érdekes, mert a kutyák érzik, hogy a női hormonok megváltoztak, és például sokkal bújósabbak lettek ebben az időben.
Amikor megszületett Csili, az első pelenkát hazavittem a kórházból, és megszagoltattam Pindivel, hogy szokja, később Bogyóval is így tettünk, amikor Tündér született, hogy érezze az új jövevény szagát, és ne legyen neki idegen, amikor pár napra rá majd hazahozzuk.
Sugár Péter kislánya, Csili és kutyájuk, Charlie (Fotó: magánarchívum)
Amikor hazajöttünk, rögtön be is mutattuk a gyereket a kutyának. Leültünk az ágyra, és engedtük, hogy a kutya megszagolja, megnézze magának. Óvatosnak kell lenni, és oda kell figyelni, de nálunk azért jól szocializált kutyákról beszélünk.
Ha tudjuk, hogy a kutyánk nem tökéletesen szocializált, vagy bármilyen más magatartásbeli problémája van, akkor pedig el kell menni előre iskolába, rendbe kell tenni a problémát.”
Péterék a kutyát mindig odaengedték a babaágyhoz, sőt akkor is odaülhetett a gyerek mellé, amikor szoptatás volt. Később előfordult, hogy egy ágyon feküdtek egymás mellett, és akkor sem volt semmi probléma.
A gyereknek meg kell tanítani, meddig mehet el a kutyánál
A következő időszak akkor következik, amikor elkezd mozogni a gyerek. Ilyenkor előfordul, hogy a kicsi belemászik a kutya „személyes terébe”.
Ekkor meg kell tanítani a kisgyereknek, hogy meddig mehet el, mikor hagyja békén a kutyát. Fontos, hogy biztosítsunk olyan helyet a kutyának, ahova el tud vonulni, akár a gyerek elől is, és ott senki és semmi nem zavarja. Mi felnőttek is vágyunk ilyenre néha.
„Ez is egy nevelési feladat már, és nem jó kifogás, hogy a gyerek még kicsi ahhoz, hogy megértse.
Érdekes, hogy azt hamar megtanítjuk a gyerekeinknek, hogy ne nyúlkáljanak a konnektorba vagy a tűzbe, de a saját kutyánkkal kapcsolatban az alapokat se adjuk át.
Pedig ez pont ugyanolyan tanítás kell, hogy legyen, mint más.”
Csili és Charlie (Fotó: magánarchívum)
A kiképző szerint nagyon fontos, hogy meg kell még tanítani a gyereket kutyát simogatni is. Játsszunk sokat „simi anyának, simi apának” játékot a kicsivel, aminek része lehet a simi a kutyusnak is, és meg kell mutatni neki azt is, hogy miként kell simogatni. Természetesen azt nem szabad engedni, hogy tépje a kutya szőrét, vagy bárhogy fájdalmat, kellemetlenséget okozzon a kutyának.
Ez nagyon jó alkalom arra is, hogy a kutyának pedig azt tanítsuk meg, hogy többet tűrjön, mint általában. Tehát igenis viselje el, ha a gyerek túl közel van hozzá, vagy ha egy kicsit piszkálja. Ezt megtanítani a kutyának pontosan ugyanolyan nevelés, mint hogy ne egyen fel ételt a földről az utcán, vagy jöjjön hozzánk, ha hívjuk, és a kutyák ezt meg is tudják tanulni.
A kutya védi a babát
Kováts Barbara kislánya novemberben született, ugyanazon a napon, amikor Majka vizslájuk négyéves lett. Azt mondja, az első három hónap extrán fárasztó volt az egész családnak, beleértve a kutyát is, de azóta kezd minden nagyon természetes lenni.
A kisbaba megszületéséig Majka inkább Barbara kutyája volt, mint a férjé. Ő hordta sétálni, iskolába, kutyás programokra. Természetesen a férje is megtette ezeket, de csak abban az esetben, ha máshogy megoldhatatlan volt.
Amikor a kisbaba megszületett, egyértelmű volt, hogy az egész éjszakai szoptatás után Barbara nem tud hajnalban másfél órát labdázni a kutyával, így ez a napi első és egyben legfontosabb séta a friss apuka dolga lett. Kicsit rövidebb is lett kilencven percnél, de a kutya mégis sokkal fáradtabban jött haza utána, a férj ugyanis sokkal messzebbre tudja dobni a labdát. A déli séta megmaradt Barbarának, ilyenkor együtt sétál a babával. Eleinte magára kötötte a kicsit, de pár hete már nem bírja a dereka, így babakocsiban tolja, a vizsla pedig nagyon szépen jön a babakocsi mellett is pórázon.
„Érdekes, hogy azt tanultuk a kutyaiskolában, hogy a kutyának séta közben mindig egy vonalban kell velem lennie. Mióta babakocsit tolok, Majka a babakocsival van egy vonalban. Engem ez egyáltalán nem zavar, sőt! Megfigyeltem, hogy folyamatosan szemmel tartja a kislányomat. Amikor megállunk a zebránál, ugyanúgy leül, mint eddig, ha labdázunk, akkor úgy hozza vissza a labdát, hogy útközben benézhessen a babakocsiba.
Csányi Vilmos könyvében olvastuk, hogy érdemes a kutyának feladatot adni a gyerek körül, így nem lesz féltékeny, hanem érzi, hogy az új családtag neki is új felelősség.
Nálunk ez a feladat a használt pelenka kidobása, és este a fürdetésnél a popsikenőcs kihozása a fürdőszobából a nappaliba. Ezeket a feladatokat mind a kisfiam születése előtt kezdtük tanulni a kutyával, és nagyon vicces volt látni, hogy amikor már élesben csináltuk, szinte látszott a kutyán az aha-élmény, ahogy megértette, hogy mi is az értelme ennek az egésznek.”
Tudatos felkészülésre van szükség
Barbara szerint sokan azért is szabadulnak meg a kutyától kisbaba érkezése esetén, mert azzal sincsenek tisztában, hogy mennyi feladat lesz egy gyerekkel, hát még azzal, hogy egy kutya vállalása is hatalmas felelősség, a kettő együtt pedig megugorhatatlannak tűnik nekik.
Ők tudatosan készültek, mégis alábecsülték a feladatot. Nem akartak kevesebbet foglalkozni a kutyával, mégis vannak olyan napok, amikor bizony a kutya áll a sor végén a figyelem elosztása során, és csak napi három húszperces séta jut neki a régebbi, összesen háromórás mozgás helyett. Hétvégén viszont hatalmas közös kirándulásokat tesznek, így Barbara is kiszabadulhat kicsit a négy fal közül, de az is előfordul néha, hogy a férje marad otthon a babával, ők pedig beülnek az autóba Majkával, és hatalmasat túráznak a Pilisben.
„Ezek az alkalmak egyébként mindenkinek jók. A kutya kicsit újra kettesben lehet velem, aki – hát valljuk be – a kedvence vagyok a családban, a férjem is tud apás játékokat, dögönyözést, csiklandozást, repülőzést játszani a babánkkal anélkül, hogy én szívrohamot kapnék, hogy leejti, és végre én is mozoghatok egy kicsit. A mozgás rettenetesen hiányzik, tervezem, hogy ősszel, ha már kevesebbet szoptatok, elkezdek futni a kutyával.”
Barbara szerint meglepően kevés dolgot kellett Majkának megtanítani, a legtöbbet ösztönösen tudta. Például soha nem ugrott fel a kanapéra, ha ott volt a kisbaba, pedig a megszületéséig ott aludt. Ha hívták, felment, de csak nagyon óvatosan. Mióta a kisbaba mászik, és kifejezetten keresi a kutya társaságát, azóta egy kicsit bátrabb lett, de sokszor látni rajta, hogy engedélyre vár a gazdáitól például arra, hogy felmehessen a babaszőnyegre, ahol a kicsi játszik.
„Volt a kisfiamnak egy sípolós játéka, azt ellopta, és napokig magával hordta. Úgy voltunk vele, hogy megengedjük neki, legyen egy olyan játék, amit ő kiválaszt és megszerez magának. Ezt nem veheti vissza a fiam, de pont egy hete láttunk, hogy Majka odatette elé, hátha eldobja. Máshoz nem nyúlt.
Ha tanácsot kellene adnom más kutyás családoknak, akkor az lenne az, hogy ne akkor kezdjenek el foglalkozni a kutyával, amikor már megszületett a baba, hanem sokkal előbb, így csak pár extra dolgot kell majd megtanítani, különben a kutya mindent tudni fog a baba érkezése előtt is.”
