Hogyan kerül össze az elméleti biológus és a babák alvása? Miért vágtál bele a Mint a bunda című könyv írásába?
Fedor Anna: A kislányom alvásproblémái miatt kezdtem el beleásni magam a babák alvásának témájába. Eleinte átlagosan alvó kisbaba volt, újszülött korában háromóránként ébredt magától, majd ahogy a nagykönyvben meg van írva, később egyre ritkábban. De nyolc-kilenc hónapos korában felborult az alvása, és a kezdeti fejlődés teljesen visszafordult, egyre gyakrabban ébredt, sőt, minden éjjel órákat ébren volt. Úgy reagáltunk, ahogy a legtöbb szülő tette volna, vagyis mindent megpróbáltunk, hogy ilyenkor visszaaltassuk. Ringattuk, énekeltünk neki, sétáltunk vele, megpróbáltunk együtt aludni, de egy idő után már semmi sem működött, és hiába tettünk meg mindent, nem hogy visszaaludt volna, de már megnyugtatni sem tudtuk és csak sírt és sírt. Egy idő után már az esti altatás sem ment, pedig korábban mindig könnyen elaludt szoptatás közben. Láthatóan fáradt és nyűgös volt, de küzdött az elalvás ellen, mintha félt volna elaludni.
Nem értettem, mi okozhatja ezt, hiszen a kötődő nevelés elvei szerint mindent jól csináltunk: hordoztuk, igény szerint szoptattam, a jelzéseire, igényeire azonnal reagáltunk. Az élet egyéb területein ez jól is működött, mert kiegyensúlyozott, magabiztos, jól evő kisbaba volt. Megpróbáltam utánanézni az interneten, hogy mik okozhatják az alvásproblémákat és mit lehet tenni ellenük, de azzal találkoztam, mint a legtöbb szülő, aki hasonló cipőben jár: ellentmondásokkal, szélsőséges elvekkel, egy kaptafára szabott tuti tippekkel, amiknek minden babánál egyformán kellett volna működniük.
Volt egy mélypont, mikor észrevettük, hogy a kislányunk elkezdett fogyni. Továbbra is jól evett, igény szerint szoptattam, de valószínűleg rengeteg energiát elvett belőle az, hogy éjszakánként alvás helyett órákat sírt.
Ez nagyon megijesztett engem is, és a férjemet is, és beláttuk, hogy muszáj csinálnunk valamit, mert amivel eddig próbálkoztunk, az láthatóan nem működött. Ekkor úgy döntöttem, hogy mivel az egyszerű internetes kereséssel nem mentem semmire, módszeres kutatásba kezdek. Kutatásmódszertant tanítottam is az egyetemen a PhD-s éveim alatt, és mint gyakorló kutatónak, nem volt gond a tudományos cikkek kikeresése, olvasása, értelmezése. Különböző alvásszakértők könyveit is megrendeltem, és lassan kezdett körvonalazódni egy kép.
Dr. Fedor Anna
A tudományos szakirodalomban nem olyan élesek az ellentétek a különböző nevelési elveket valló szakértők között. Nem jellemző a mindent, vagy semmit, fekete-fehér hozzáállás. A legtöbben egyetértenek abban, hogy mi az a néhány dolog, ami befolyásolja azt, hogy egy ember (akár kisbaba, akár felnőtt) mennyire alszik jól. A hangsúlyokat talán máshová teszik, de a lényeg ugyanaz. Ekkor még csak egy homályos képem volt erről, de már ez is elég volt ahhoz, hogy megoldjuk a lányunk alvásproblémáit.
Egyéves korára végre átaludta az éjszakát! Elképesztő volt látni, hogy mekkorát változott az egész család élete. Korábban csak túlélni próbáltunk, de ezután már élvezni is tudtuk a hétköznapokat.
Az alváskérdés továbbra is ott motoszkált a fejemben, néha hozzátettem egy-egy dolgot a jegyzeteimhez, de félretettem a témát, az élet ment tovább. Négy évvel később, a fiunk születése után vettem fel a fonalat újra. Vele már mindent tudatosan úgy csináltunk, ahogyan az optimális az alvás szempontjából, nem is voltak gondok. Biztos az is hozzájárult ehhez, hogy más a temperamentuma, talán eleve jobb alvó, de azért neki is voltak nehezebb időszakai ilyen szempontból. Mi viszont már tudtuk, hogy ilyenkor mit kell tenni.
A pandémia kezdete miatt volt egy kis szabadidőm az egyéb munkáimban és ekkor írtam meg a könyv első verzióját, először angolul, amit a honlapomon lehetett megvásárolni pdf formátumban. Azt gondoltam, hogy ha angol nyelven írom, több emberhez juthat el. Jó visszajelzéseket kaptam az olvasóktól, és a javaslataik alapján folyamatosan javítottam is a kéziratot, ezért nagyon praktikus volt, hogy nem volt még kinyomtatva a könyv, mert a pdf-et könnyen tudtam frissíteni. Ezt a kéziratot találta meg később Vonnák Diána, aki akkoriban a Park Kiadónál dolgozott. A kiadó vállalta a fordítást, majd rendesen át is dolgoztuk a kéziratot, hogy könnyebben követhető legyen. Így született meg a PEACE módszer.
Pályát is váltottál az alváskutatás során…
Talán hatodikos voltam, mikor eldöntöttem, hogy biológus akarok lenni. Az ELTE-n végeztem biológus szakon, evolúcióbiológia, ökológia, szisztematika szakirányon, kiegészítésképpen pedig megcsináltam a pedagógusképzést is, és az angol szakfordító szakot. Ugyanitt szereztem PhD diplomát is evolúcióbiológiából és elméleti biológiából. 30 éves koromig diákigazolvánnyal jártam. Ezután először az MTA-ELTE Ökológiai Kutatócsoportban, később Londonban, a Birkbeck College-ban a pszichológia tanszéken, majd Münchenben a Parmenides Stiftungban kaptam posztdoktori kutatói állást.
Az elméleti biológiában az a jó, hogy szinte minden tudományterülethez tud kapcsolódni, így sokféle témával foglalkozhattam: tárgyállandóság gibbonoknál; az emberi nyelv evolúciója; mesterséges nyelvek; gyermekek beszédzavarainak terápiás intervenciói; belátásos problémamegoldás; táplálékhálózatok; a tudomány megbízhatósága. Csináltam kognitív kísérleteket emberekkel és főemlősökkel – személyesen és online –, programoztam neurális hálókat, foglalkoztam darwini neurodinamikával. Mindegyik témát nagyon megszerettem, ugyanakkor egyiket sem éreztem igazán magaménak. A kisfiam születése után már csak félállásban mentem vissza dolgozni, végül idén áprilisban hagytam ott a kutatást. Alváskonzultációkat csinálok, és egy applikáció fejlesztésébe is belefogtunk, aminek szintén az a célja, hogy támogassa a szülőket a gyermekeik alvásproblémáinak megoldásában.
A könyvben bemutatott PEACE alváscoaching-módszer valami egészen más, új oldalról közelít a babák altatásához? Milyen lépésekből áll?
A Mint a bunda könyv a békés nevelés és a családközpontú hozzáállás alapelveit követi. A békés nevelés lényege, hogy magas, de az életkornak és az egyéni fejlettségi szintnek megfelelő elvárásokat támaszt a gyerek felé, amihez magas fokú érzelmi támogatás, szülői segítség jár. A családközpontú annyit tesz, hogy nem a szülőközpontú-gyermekközpontú nevelés szélsőséges pólusain helyezkedik el, hanem mindig mérlegeli, hogy mi a legjobb az egész családnak.
Gyakorlati példára lefordítva, nem várhatjuk egy néhány hónapos csecsemőtől, hogy átaludja az éjszakát, de ha az egyéves gyermek éjszakai szoptatása az anya jóllétét veszélyezteti, akkor a könyvből megtanulhatja, hogy milyen módszereket érdemes bevetnie, hogy éjszakára leválaszthassa a babát.
Tudomásul kell venni, ha valódi konfliktus van szülő és gyerek között, és akár azt is, ha nem optimális a babának az éjszakai leválasztás, de a mérleg másik serpenyőjében az van, hogy mekkora terhet jelent ez az anyának. Mivel jár jobban az egész család? Tudom, hogy vannak, akiknek ez a fajta mérlegelés nem fér bele, mert mindent a gyerekért, de szerintem a megfelelő ismeretek birtokában a legtöbb szülő jó döntéseket hoz.
A PEACE módszer a legújabb tudományos eredményeken és az alvásszakértők tapasztalatain alapul. A PEACE egy betűszó, ami a módszer öt lépésének kezdőbetűiből tevődik össze. Ez az öt lépés összefoglalja azokat a fő tényezőket, amik befolyásolják, hogy a gyerekünk jól fog-e aludni:
- Problémák és célok: Ez a lépés arról szól, hogy felmérjük a problémákat és megfelelő célokat tűzzünk ki. Mi az, ami életkor alapján elvárható? Van-e a gyermekünknek olyan egyéni sajátossága, ami alapján módosítani kell ezen? Milyen erőforrásaink vannak? Mennyi éjszakai ébredést, etetést, hány óra altatást tudunk jó szívvel vállalni?
- Elég jó napirend: A napirend az egyik legfontosabb tényező az alvás szempontjából. Mennyit kell a gyereknek aludnia ahhoz, hogy megfelelően fejlődjön? Milyen napirendek vannak? Mennyire érdemes szigorú napirendet betartatni? Mi az, ami kivitelezhető a család többi tagját is figyelembe véve?
- Alvásra hangoló esti rutin: A lefekvés előtti időszak meghatározhatja, hogy a baba milyen hangulatban fekszik le, milyen könnyen alszik el, sőt azt is, hogy milyen lesz az alvásának a minősége. Hogyan csináljuk a fektetést úgy, hogy az mindenkinek kellemes legyen? Mi az, amit érdemes kihagyni a tevékenységek közül, mert gátolja az alvást?
- Csend és sötétség: Hogyan alakítsunk ki olyan alvókörnyezetet, hogy az támogassa az alvást? Amiben szívesen elalszik a baba, és nem ébred fel feleslegesen sokszor? Ahol reggel tovább tud aludni?
- Elfogadható alvási asszociációk: Az alvási asszociációk azok a körülmények, amiket az alvással kötünk össze. Ha ezek megváltoznak az éjszaka folyamán, akkor a baba sírva ébredhet, hogy segítséget kérjen a szülőktől. Milyen alvási asszociációi vannak a babánknak? Tudunk-e úgy változtatni az alvási szokásainkon, hogy ezek egész éjszaka rendelkezésére álljanak (például együtt alvással)? Ha ez nem kivitelezhető, hogyan tudjuk megtanítani, hogy ezek nélkül aludjon el? Milyen alvástréning módszerek vannak, és melyek azok, amik megfelelnek a mi nevelési elveinknek?
Egyébként mi bajuk a babáknak az alvással? Hol csúszik félre az altatás a családokban?
A legtöbbször ott csúszik félre a dolog, hogy a szülők elvárásai a gyerek felé nem nőnek párhuzamosan a gyerek fejlődésével. Az újszülött sírására azonnal reagálnak a szülők, segítenek neki elaludni ringatással, szoptatással, minden kellemetlenségtől óvják, és mindezt nagyon jól teszik. Ugyanakkor minden szülő szeretne néhány év múlva már a saját ágyában aludni a párjával, szeretné, ha a meseolvasás és jóéjtpuszi után a gyerek önállóan elaludna, és csak reggel ébresztené őket.
Nevelési elvektől függetlenül mindenki így van ezzel, a különbség annyi, hogy mikor jelentkeznek ezek az elvárások, egyéves, hároméves, esetleg iskoláskorban.
A legtöbb szülő azt reméli, hogy ez a változás majd valahogy magától megtörténik a gyerek érésének következtében, miközben a saját viselkedésén és elvárásain nem kell változtatnia. Ez néha tényleg így van, de olyan 13 évesről is hallottam már, aki még mindig csak a szüleivel tudott elaludni!
Kirajzolódott előtted, hogy milyen általános problémák vannak a babák altatása (és a gyereknevelés) körül a magyar családokban?
Azokról a családokról tudok beszélni, akikkel a konzultációkon, vagy különböző alvással kapcsolatos online csoportokban találkozom. Nem tudom, hogy az ő problémáik mennyire általánosak Magyarországon. Náluk azt látom, hogy a legtöbb problémát az okozza, hogy a gyerekeiket túlontúl törékenynek és sérülékenynek látják, nem mernek elvárásokat támasztani feléjük, mert félnek, hogy sérül a lelkük, vagy a kapcsolat.
Szerintem a kötődő nevelés félreértelmezése miatt érzik úgy a szülők, hogy ha a legkisebb stressznek is kiteszik a gyereküket, azzal örökre elronthatják. Nem tudunk különbséget tenni az egészséges elvárásokból fakadó építő jellegű stressz és a trauma között. Olyan szélsőséges esetekhez vezet ez a téveszme, mint amikor az anyuka egész nap nem tud elmenni WC-re, mert nem meri betenni a kiságyba a babát, hiszen akkor sírni fog, így meg kell várnia, amíg a férje este hazaér. Vagy amikor a hároméves gyereket fogát összeszorítva szoptatja az anya, aki már réges-régen abba szerette volna hagyni a szoptatást, de nem meri.
Az alvási, altatási helyzet pedig kiélesíti az általános nevelési nehézségeket, vagyis a legtöbb probléma ilyenkor hatványozottan jelentkezik.
A fenti példában a 13 éves fiú szülei nem akarták felvállalni azt a konfliktust, hogy megkérjék a nagyfiukat, hogy aludjon a saját ágyában. Talán azért, mert nem okozott nekik nagy problémát az együtt alvás, de talán azért, mert féltették őt, és nem akarták kitenni annak a stressznek, hogy egyedül aludjon. Végül ők megúszták, mert jött egy iskolai tábor, ami elég motiváció volt a fiúnak, hogy saját maga vállalja ezt a kihívást. Sokan nem tudnak egy ilyen szerencsés helyzetet kivárni, és bár egy ideig erejükön felül teljesítenek, egy ponton úgy érzik, hogy nem bírják tovább.
Hány gyereket tanítottál már meg aludni? Milyen visszajelzéseket kapsz a családoktól?
Fedor Anna – Mint a bunda
Tartottam már több mint száz fős online kurzust a PEACE módszer alapján, a könyv angol verzióját is sokan olvasták. A magyar nyelvű konzultációkat csak idén kezdtem, de nagyon sokat tanultam a magyar anyukáktól és apukáktól is, amit be tudtam építeni a könyv magyar verziójába. Most készülünk a Dreamsense nevű applikációnkkal, amivel reméljük, még több családhoz tudunk eljutni.
A szülők általában értékelik az ítélkezésmentes hozzáállásomat, azt, hogy segítek nekik kibogozni a nehéz helyzeteket, de alapvetően rájuk bízom a döntést és nem akarom őket rábeszélni semmilyen alvástréning módszerre. Először mindig megnézzük, hogy mit lehet elérni alvástréning nélkül. Ha egyszerű a probléma, például egy elhibázott napirend, vagy egy rosszul felszerelt gyerekszoba okozza a gondot, akkor már az első éjszakán megoldódnak a problémák. Legtöbbször azonban az alvási asszociációkkal is gond van, ezért szükség lesz arra, hogy megtanítsák a gyereket másképp elaludni. Hogy ez mennyire megy gyorsan, az nagy részben a szülőn múlik. Van, aki rögtön belevág, van, aki hónapokig érleli a döntést, de ha a PEACE módszer minden lépésén végigmennek, elégedettek szoktak lenni az eredménnyel.
