Megbízható bébiszittert keresek

Mert megfogalmazni se tudjuk, hogy pontosan kire is vágyunk. Pótnagyira? Inkább egy fiatalra, aki játszópajtása a gyereknek? Olyasvalakire, aki maga is anya? Vagy legyen inkább szakképzett, mondjuk óvónő? Védőnő, ápolónő? Nő? Vagy inkább férfi… A legfontosabb kérdésekre magunknak kell választ adnunk.

Miért van szükségünk bébiszitterre?

 




• Hogy pár órára elszabaduljak

Kevés országban van arra lehetőség, hogy három évig otthon lehessünk a gyerekkel. Nem sok pénzért, de ezt talán még mindig jobb, mint ha egy év, fél év, hat hét után már kötelezően meg kellene jelennünk a munkahelyünkön. Három év alatt viszont – legyen az bármennyire pelenkaillatú és gügyögős – sokszor elegünk lesz. És vágyunk egy kávéra – gyerek nélkül, egy belvárosi sétára – gyerek nélkül, mozira, színházra, fitneszre, akármire – gyerek nélkül. Nagyszülő híján a legkézenfekvőbb megoldás a bébiszitter. Rugalmas időbeosztásban, néhány órára.

• Visszamennék dolgozni

A bölcsőde telítve, a nagymama még nem nyugdíjas, nekünk viszont most adott a lehetőség, hogy újra munkába álljunk. Ha rugalmas munkaidőben dolgozunk, anyagilag valószínűleg jobban megéri bébiszitterre bízni a gyereket, minthogy magánbölcsit vagy magánovit keresni. Az igazán kicsiknek pedig jobb, ha nem kell a többi gyerekkel még harcolniuk, hanem megkapják a felnőtt kizárólagos figyelmét.

• Az óvoda mellé kell a segítség

Jó dolog, hogy reggel együtt megy a család „dolgozni”, a gond csak ott kezdődik, hogy míg a gyerek munkaideje négykor véget ér, a szülők hatig, néha hétig is dolgoznak. Ilyenkor szükség van valakire, aki elhozza az oviból a kicsit, és ha kitör a „bárányhimlő, skarlát, influenza… járvány, akkor is segít.

Kire van szükségünk?

Egy kis segítség a keresésben: • Bébiszitter szolgálat » • Kereső oldal » • Bébiszitter lap » Szólj hozzá a fórumokhoz! • Bébiszitter ajánló » • Bébiszitter hogyan? » • Bébiszitter képzés hol? » • Bébiszitter ár? »

• Ha csak pár órára kell a segítség, akkor vagyunk a legkönnyebb helyzetben. A gyereknek is, nekünk is rövid időt kell külön töltenünk, ezalatt pedig se nevelni nem kell, se pedig etetéseket, altatásokat végigvezényelni. Tulajdonképpen bárki szóba jöhet, ha megnyeri a bizalmunkat.

• Ha teljes műszakban dolgozik a bébiszitter, már sokkal inkább azon legyen a hangsúly, hogy mennyire tud minket helyettesíteni. Afféle pótmamát, pótnagymamát keressünk, ilyen esetben különösen fontos, hogy legyen már tapasztalata.

• Nagyobbacska gyerekek mellé egy megbízható segítség jön a legjobban, aki pontosan elvégzi azt, amire kérjük. Már nem kell pelenkázni, a gyerek gügyögését megérteni, legjobb megoldás lehet, ha az óvodából találunk valakit (óvónőt, ismerős gyerek anyukáját, dadust) aki elvállalja ezt a kiegészítő munkát.

Amit tisztázni kell magunkban

Ha megbirkóztunk a gondolattal, hogy nem tudjuk saját magunk klónját előállítani, akkor tartsunk önvizsgálatot, és rangsoroljuk a keresés szempontjait.

• Legyen tapasztalt anyuka. Csak úgy vagyok nyugodt, ha tudom, hogy neki is vannak gyerekei, és már átverekedte magát a kisgyerekes problémákon.
• Legyen referenciája. Ha nem is kérek önéletrajzot, de számomra fontos, hogy kapjak másoktól is visszajelzést.
• Legyen régi ismerős. Képtelen volnék megbízni egy vadidegenben.
• Legyen olcsó!
• Ne legyen túl csinos. Igen sok történetet hallottam már csinibaba bébiszitterekről, akik elcsábították mások férjét…
• Legyen fiatal: mert rugalmas, modern, mozgékony stb.
• Legyen idős: mert megfontolt, türelmes, bölcs stb.

Indulhat a keresés!

Könnyűnek tűnik, aztán sokszor megoldhatatlanul nehéz feladatként tornyosul előttünk. Az ismerősöknek éppen nincs ajánlatuk. Az óvodában senki nem ér rá. A hirdetések pedig… teljesen megbízhatatlanok. Pedig nincs más, neki kell állnunk a dolognak, és akár éjjel-nappal az internetet, az újságot bújni. Próbáljunk a belső hangra hallgatni (természetesen a szempontjainkkal szinkronban), és első körben kiválasztani négy-öt szimpatikus hirdetést. Először telefonon vegyük fel a kapcsolatot, első szűrőnek ez kiváló. Ha egy rettenetes hang hallózik bele, nyugodtan vágjuk rá, hogy téves, és folytassuk tovább a keresést. A következő lépés a személyes találkozás, de még gyerek nélkül. (A kicsiket csak akkor mutassuk be a bébiszitternek, ha mi magunk már áldásunkat adnánk a kapcsolatra.)

Ha magunk adunk fel hirdetést, ne hagyjuk ki a következőket:

– a gyermek/gyermekek neme és kora
– mikor és mennyi időre van szükség bébiszitterre
– hol lakunk (város, városrész)
– szükséges-e jogosítvány
– állatok, ha vannak
– kell-e kisebb házimunkát is végezni
– mennyi gyakorlattal rendelkezzen
– kérünk-e referenciát (lehetőleg legyen)
– elérhetőségek

Egyre több helyen olvasni a bébiszitter irodákról, akik gondozókat közvetítenek. Nem árt, ha utánajárunk, milyen irodával kerülünk kapcsolatba. Sok helyen a regisztrációs (igen borsos árú) összeg befizetésével a jelentkezőre szinte rátukmálják az okleveles bébiszitter feliratú diplomát, ami mögött egy egynapos gyorstalpaló áll. Legyen egy plusz pont, ha okleveles bébiszitter jelentkezik, de ettől még ugyanúgy kérdezzük ki, ismerjük meg, mintha egy ismeretlennel állnánk szembe.

Az első találkozás

Az interjúra lehetőleg otthon kerüljön sor, hogy a bébiszitter is lássa, milyen családdal is akadt dolga. Nagyon fontos az első benyomás, ezért mi is készüljünk a látogatásra (ne egy kinyúlt pólóban és melegítőben fogadjuk). Ez természetesen fordítottan is igaz, nagyon sokat elárul a jelentkező ruházata, frizurája, igényessége. Próbáljuk kötetlenül beszélgetni, ne faggassuk, interjúztassuk, legjobb, ha a párbeszédünk közé csempészünk be egy-két kérdést. Pl. Mit tenne, ha a kicsi váratlanul belázasodna? Mit csinálna, ha a gyerek az utcán leveti magát a földre?

Árak Városonként, akár kerületenként is változhatnak az árak. 4-500 Ft-tól kezdve 1500 Ft-ig. A fővárosban átlagosan 800 és 1000 Ft jellemző óránként. Ha hosszabb időre fogadunk felvigyázót, természetesen csökkennek az árak.

Ha az első beszélgetés alapján szimpatikusnak találjuk a bébiszittert (és ő is minket), jöhet a második lépcső: a gyerek. Sokan hajlamosak egy legyintéssel elodázni ezt a dolgot, pedig már a nagyon kicsik is ki tudják fejezni szimpátiájukat vagy az ellenszenvüket. Figyeljünk ezekre és értsük meg a jelzéseket! Ha úgy látjuk, tovább léphetünk, rátérhetünk az anyagiakra. Fontos, hogy kérdezzünk meg közeli anyukákat, hogy ők mennyit fizetnek a bébiszitterért.

Erna története: Egyiknek üvöltött, másiknak kacagott

Nem volt könnyű, míg eljutottunk a két bébiszitterig. Többen ajánlották, hogy eleve kettőhöz szoktassam a gyereket, mert a gondozónők folyton betegek, nem érnek rá, a gyerekük beteg… ilyenkor nagyon jó, ha van egy másik telefonszám, amit felhívhatok. Marcsi, az első jelölt, óvónő volt. Szerintem remek csaj. Csilingelő hangon énekelt, minden szóra egy új mondókát tudott… áldottam is a sorom, hogy találkoztunk. Gabi gyesen lévő anyuka, kicsit szótlan, kicsit bizonytalan. Benne nem voltam biztos, de megtartottam tartalékban. A lányomat viszont nem értettem. Ha jött Marcsi, már egyből üvöltött. Marcsi erősködött, hát igen, ilyenek a gyerekek az első napokban, de nyugodtan menjek el, nem egy beszoktatós gyereken van már túl. Ezek után eleve úgy készültem, hogy majd Gabinak is nagyon fog üvölteni a lányom. De nem! Gabit elfogadta. Pedig nem énekelt népdalokat, nem mondókázott, nem bizonyított… azaz, hogy pontos legyek, nem nekem bizonyított. A gyereknek. Ők ketten szimpatikusak lettek egymásnak. Marcsival nem. Nekem is rá kellett jönnöm, hogy nem a saját magamnak, hanem a gyereknek keresek bébiszittert.

Ismerkedés, szoktatás

Még mindig csak néhány grádicson vagyunk túl, most kezdődik a neheze. A gyerek és a bébiszitter kapcsolatának egyengetése. Bármennyire is égető a dolog, hagyjunk időt a kicsinek, hogy megszokja új gondozóját. Első szakaszban közösen legyünk, játsszunk együtt, végezzük együtt a napi dolgokat a bébiszitterrel. Néha adjuk át neki a stafétát, de ne legyenek nagy elvárásaink. Ha mi is ott vagyunk, természetes, hogy a gyerek csak velünk akar lenni, játszani, enni. Csak akkor hagyjuk őket egyedül, amikor ezt nyugodtan meg merjük tenni. Ne hallgassunk azokra a huhogókra, akik szerint nincs szükség beszoktatásra, kényeztetésre, ha az anyának menni kell, akkor induljon azonnal. Aztán majd megszokja a gyerek. Ha úgy látjuk jónak, maradjunk akár hónapokig. Az is előfordulhat, hogy néhány alkalom elég lesz, és a gyerek elfogadja a bébiszittert.
Az viszont természetes, hogy az indulás mindig nehéz lesz. Amint a gyerek rájön, hogy az a játék menete, hogy a bébiszitter megjön, anya elmegy, valószínűleg mindent megtesz, hogy ez ne így történjen. Magunk is részesei vagyunk ennek a játszmának, ezért próbáljuk természetesen viselkedni. Búcsúzzunk el kedvesen, mondjuk meg, hogy mikor jövünk vissza, és utána lépjünk ki tényleg az ajtón. Ne kukkantsunk folyton vissza, és ne telefonálgassunk percenként. Ha bizalmat szavaztunk, adjuk is ezt meg.