
„Szeretjük feldíszíteni a kórházat”
Bethesda Utcai Gyermekkórház
Rideg Gyula kórházlelkész
„Szentestére nálunk a kórház rendszerint kiürül, mert azon vagyunk, hogy mindenkit hazaengedjünk az ünnepekre, aki már csak egy kicsit is jól van. Akinek mindenképp maradnia kell, az vagy lélegeztetőgépen van, vagy baleset utáni kómából lábadozik, esetleg befolyásolhatatlanul rohamozó epilepsziás, aki az állapota miatt amúgy sem vesz tudomást az ünnepről. Családjuk rendszerint ott van mellettük, és az ügyeletes orvos meg a nővérek gondoskodnak arról, hogy amennyire lehet, meghitt legyen számukra az együttlét. Az istentiszteleteinket még az ünnepek előtt megtartjuk, amelyre természetesen szívesen látunk minden családot, nemcsak a munkatársakat.
„Tenniük kell magukért”
Thalassa Ház Pszichoterápiás és Pszichiátriai Rehabilitációs Intézet
Végh Anikó ápoló
„Hozzánk pszichiátriai érintettségű emberek és szenvedélybetegek kerülhetnek be. A bentlakók az általános szabály szerint hat hónapot tölthetnek nálunk, és gyakran előfordul, hogy ebbe az időszakba az ünnepek is belekerülnek, és olyasmit sosem érzékeltünk, hogy karácsonyhoz közeledvén többen hagynák abba a terápiát. Aki bejön hozzánk »fekvőbetegnek«, az háromhetes izolációt is vállal a kezelése elején, ami azt jelenti, hogy hétköznap és hétvégén is bent marad, de azt támogatjuk, hogy akinek van családja, és szívesen megy haza hozzájuk, ezt megtehesse az ünnepeken. Aki marad, annak próbáljuk a körülményeket meghitté és családiassá tenni. Mivel nálunk a terápiás egység a közösség – persze úgy, hogy mindenkinek van egyéni kezelője, akihez fordulhat –, ezért közösségi szellemben gondolkodunk, és ez az ünnepekre is igaz. Nálunk a páciensek nem úgy fekszenek, mint egy kórházban, és nincs hagyományos értelemben vett kiszolgálószemélyzet, ezért a lakóinknak tenniük kell magukért – ezzel próbáljuk a társadalmi normák felé irányítani őket. Karácsonykor például közösen sütünk süteményt, és összeállítunk egy közös műsort, ahol mindenki megmutathatja, hogy miben ügyes. Gyertyát gyújtunk, ünnepelünk, sütit eszünk, tapsolunk, közösségben vagyunk. Kifejezett ajándékozási rendszer nem működik nálunk, de nyilván ha valaki szeretne a másiknak ajándékot adni, akkor ad. Ünnepi menüsort készítünk, hogy mi legyen ez, azt mindig közösen beszéljük meg. Együtt készítjük a díszeket, az adventi koszorút és az adventi naptárat is, és magát a házat is együtt dekoráljuk.”
„Van, aki saját magának állít fát”
Az Oltalom Karitatív Egyesület Női Átmeneti Szállója
Kissné Erdélyi Erzsébet intézményvezető
Az ünnepségre, aki akarja, hozzátartozóját, gyerekét meghívhatja, s így számukra bensőségesebbé válhat az ünnep, de sajnos el kell hogy mondjam: erre nagyon ritkán kerítenek sort az itt élők. Nagyon magányosak, akiknek van külső kapcsolatuk, esetleg a családjukkal, gyerekeikkel még nem romlott meg véglegesen a viszony, azok többsége az ünnepre kimenőt kér, és csak utána jön vissza. Elszomorító tény, hogy évről évre egyre kevesebben mennek el az ünnepekre a szállóról. Ott töltik magányosan, a szálló falai között a szeretet ünnepét.
A karácsonyi ünnepséget december 20-án tartjuk, és azért aznap, hogy aki elutazik vagy kimenőt kér az ünnepekre, az is részt vehessen az ünnepségen. A dolgozók, mint a szülők sürgölődnek-forgolódnak, díszítik a szállót, a fát, készítik elő a vacsorát. A műsort a szálló dolgozói és lakói adják, lesz közös éneklés, zene, vers és novella. Ezután egy tányér kocsonyát varázsolunk ünnepivé, feldíszítjük a tányért, és lesz diós és mákos bejgli is. A teát „felturbózzuk” naranccsal, almával, fahéjjal, szegfűszeggel. Az idén két különböző kisebb vallási közösségtől kaptunk segítséget ahhoz, hogy ajándékot tudjunk adni a lakóinknak. Sajnos arra nincs lehetőségünk, hogy személyre szabott ajándékot adjunk, de arra törekszünk, hogy olyan dolgok kerüljenek a csomagba, amikre ők kevesebbet, vagy egyáltalán nem költenek.”
Nincs kedved kimenni a hidegbe? Játssz a Nők Lapja Café téli játékaival!
A Harvardig jutott a hajléktalan tinilány
Nővérek táncolnak a rákos gyerekekért