2012-re a családok átlaglétszáma 3,02-re esett vissza, míg az 1950-es években még átlagosan 5,3-an alkottak egy családot. A magyarázat a születések számának jelentős csökkenése, a házasságkötések későbbre halasztása és a migráció.
Az 1970-es évek végén indított kínai családtervezési politika kezdetben csak egy gyermek megszületését engedte a városi lakosság körében, illetve vidéken kettőt, ha az első lány volt. A világszerte vadhajtásairól, az erőszakos sterilizálásokról és a törvényellenes szelektív abortuszokról ismertté vált népességkorlátozó intézkedés kötöttségein azóta többször lazítottak, de máig érvényben van. A kínai demográfusok azt állítják, hogy e korlátozás nélkül 1979 és 2011 között 400 millióval több gyermek született volna Kínában, a Föld népessége pedig 2011 októbere helyett már 2006-ban elérte volna a hétmilliárd főt.
A legutóbbi kutatás szerint azoknak a háztartásoknak a száma, amelyekben már csak egyetlen ember él, 2000 és 2010 között megduplázódott. Az olyanoké pedig, amelyekben ketten laknak, ugyanebben az időszakban 68 százalékkal emelkedett.
Az egyedül élők száma a városokban egy évtized alatt másfélszeresére bővült, vidéken ugyanők 40 százalékkal lettek többen. A 30 év feletti korosztály körében meghaladja a 43 százalékot a nem házasságban élők aránya. A felsőfokú iskolát végzettek körében jellemzővé vált, hogy későbbre halasztják a házasságot, a családalapítást, illetve a házasság intézménye sem olyan vonzó már sokak számára, mint azelőtt, és sokan tudatosan választják a szingli életformát.
