Több órás késések, saját, mindenhova magával hurcolt chef, ételkóstoló, fodrász, manikűrös, sminkes, külön interjú-felügyelő stáb, rengeteg testőr és az ebből következtethető megközelíthetetlenség és nárcizmus. Ez a pletyka járta Lauryn Hillről népszerűsége csúcsán 1999-ben. Ezzel szemben Simon Witter a Rock’s Backpages-nek készült interjúja egy teljesen más képet festett a szupersztárról, aki szerinte “annyira szerény, hogy miközben beszélgetnek, legszívesebben karon fogná és úgy sétálgatnának együtt”. Az énekesnő renoméja azonban 1999-től már – pletyka ide, vagy oda – lejtmenetet vett, mára pedig rajongói közül is (valóban furcsa viselkedése miatt) sokan el is felejtették.
A sokszoros Grammy-díjas Hillről az elmúlt négy évben szinte semmit nem tudni. Pedig volt idő, amikor a márkák egymást taposták, hogy az arcuk legyen, a szólóalbuma pedig számos eladási rekordot megdöntött.
A ma 45 éves Lauryn Noelle Hill a New Jersey-i Newarkban született. Édesanyja angoltanár, édesapja pedig informatikai tanácsadó volt. Bár nem éppen művészi területek, Lauryn kiskorától fogva a zenében élt. Édesanyja zongorázott, apja énekelt otthon, fel is lépett néhány helyi éjszakai bárban és esküvőkön. A kis Lauryn imádta Aretha Franklint és Marvin Gaye-et, utóbbit olyannyira, hogy volt, hogy éjszakákon át a What’s Going On-ra aludt el.
Hill a középiskolában már énekelt, egyszer ki is fütyülte a közönség, de ő végignyomta a dalt és elmondása szerint csak utána sírt. De akkor napokig. Versenyeken is részt vett, nem túl nagy sikerrel. A suliban (ahol a színész Zach Braff volt az osztálytársa) népszerű volt, sőt jól tanult, és sokat sportolt.
Még itt, a Columbia High középiskolában történt, hogy egy iskolatársa, bizonyos Prakazrel “Pras” Michel megkereste, hogy mit szólna egy közös bandához? Így történt, hogy Pras, unokatestvére, Wyclef Jean és Lauryn megalapította a Translator Crew-t. A banda tehetségkutatókon lépett fel és Lauryn az éneklés mellett rappelni is kezdett. Társai meglepetésére azonban nem a női előadókat követte, inkább Ice Cube volt a példaképe, és őt hallgatva alakította ki saját, egyedi stílusát.
Lauryn közben színi órákat is vett Manhattanben, és még a középiskola alatt, 1993-ban Whoopi Goldberggel játszott az Apáca show 2-ben. A film rendezője, Bill Duke egy interjúban elmondta, az egyik legtöbbet dicsért rapbetétet Lauryn improvizálta.
Szerelmi sokszögből lett a The Fugees bukása
Hill a filmes sikerek és a zenei próbálkozások ellenére nem költözött Hollywoodba. Felvételt nyert a Columbia Universityre és egy évig tanult, mígnem a már The Fugees-re keresztelt formációjuk sikere nem hagyott rá időt. Jean, Pras és Lauryn lemezszerződést kötöttek a Columbia/Ruffhouse Records-szal és hamar ismertté váltak a reggae-t, rockot és soult vegyítő stílusukkal.
Első albumuk, a Blunted on Reality azonban főként negatív kritikát és siralmas eladást hozott. Új producerük, Salaam Remi mixelése és a menedzsment biztatása, hogy vegyenek fel egy kis gengszterrappes attitűdöt, elhozta a sikert. Főleg Laurynnak. A The Score című második, 1996-ban kiadott albumukat hatalmas ováció fogadta, a Killing me Softly a slágerlisták élére került, az emberek beleszerettek Lauryn mélyről jövő, érzelmekkel teli, különleges hangjába. Az album 17 millió példányban kelt el, ezzel a The Fugees minden idők legtöbb albumot eladó rapformációja lett, és két Grammy-díjat is bezsebelt.
Karrierje csúcsán a csupán 21 éves Lauryn még mindig otthon élt a szüleivel. 1996-ban megalapította a Refugee Projectet, ami a szegénysorban élő, utcán kallódó gyerekeknek nyújtott időtöltési és fejlődési lehetőséget. Az énekesnő pénzt gyűjtött a haiti menekülteknek, támogatta a kenyai és ugandai tisztavíz-projekteket, és koncerttel biztatott a Harlemben, hogy mindenki regisztrálja magát szavazni.
A The Fugees közös sikere azonban nem sokáig tartott. Jean és Lauryn ugyanis összejöttek, ám Jean még a se veled, se nélküled kapcsolatuk alatt egyszer csak fogta magát, és elvett egy másik nőt feleségül. 1996 nyara volt, amikor Lauryn megismerte Bob Marley fiát, Rohan Marley-t és összejött vele, szintén az idő alatt, amikor még Jeannal nem zárták le a kapcsolatukat.
Ez a szerelmi sokszög vezetett végül a felbomláshoz, Lauryn pedig 1997-ben életet adott első gyermekének, Zion Davidnek, akinek minden bizonnyal Marley az apja, ám az énekesnő ezt soha nem erősítette meg – ahogy magánélete egyetlen részletéről sem beszélt. Később egy interjúban elmondta, szakmabeliek arra biztatták, vetesse el a babát, azonban neki ez eszébe sem jutott. „Arra is jó volt ez az időszak, hogy rájöjjek, nekem mi fontos. És melyek azok a kapcsolataim amik jót tesznek nekem, és kik azok, akik csak kihasználnak” – mondta.
Lauryn a banda feloszlása után engedett azoknak a hangoknak, akik saját szólókarrierje biztatták. Fia születése után, 1997-1998 között Jamaicán rögzítette a The Miseducation of Lauryn Hillt, ami elképesztő sikert aratott és 19 millió példányban kelt el. Öt Grammy-díjat, három American Music Awardot, egy Billboard Awardot, és MTV Music Awardot is hozott az énekesnek. A Doo Wop (That Thing) a Billboard top 100 első helyén landolt. A kritikusok nemcsak a zenét, de a dalszövegeket is nagyra értékelték.
Lauryn azonban a szólósikerét sem élvezhette sokáig. Az albumán dolgozó zenészek, a New Ark beperelte, amiért szerintük alulreprezentálta őket az album sikerekor, és állították, nemcsak hangszereltek, de két dalt ők írtak, amit az énekesnő nem tüntetett fel. A csúnya ügyet végül bíróságon kívül rendezték, Lauryn 5 millió dollárt fizetett nekik, de sosem ismerte el, hogy valóban nagyobb hangsúlyt kellett volna kapjanak, szerinte az album az ő vízióját tükrözi.
Laurynnak 1998 végén megszületett második gyereke, Selah Louise, illetve az anyaságot és a karriert balanszírozva még egy dalt is készített Carlos Santana Supernatural című albumára, amiért osztozhatott a Grammy-díjában. Számos filmszerepet ajánlottak neki, többek között a Charlie Angyalaiban, a Bourne-trilógiában, és a Mátrixban is szerepelhetett volna, de mindet visszautasította. 2000-ben, egyik pillanatról a másikra eltűnt a nyilvánosság elől.
Extrém külső, allűrök, bibliaórák és börtön
Lauryn állítólag nem bírta a rá nehezedő nyomást, és hogy nem tudott olyan egyszerű dolgokat csinálni, mint például vásárolni anélkül, hogy megrohamozták volna a rajongók, vagy ítélkeztek volna felette. Heti ötször Biblia órákra járt, 1999 után már nem adott interjút sem. Állítólag két évig tévét sem nézett, rossz nyelvek szerint zenét sem hallgatott, mindezt egy Brother Anthony nevű szektaalapító tanácsára. Sokan úgy vélik, Lauryn későbbi, kissé elviselhetetlen personája szintén Brother Anthony tanításaiból fakadt, akit Marley-n keresztül ismert meg.
Harmadik gyerekével volt várandós, amikor 2001-ben igent mondott egy MTV Unplugged fellépésre. A koncertből album is lett, Unplugged No. 2.0 címmel, ami túlnyomórészt negatív kritikákat kapott, sokan azt mondták, Lauryn úgy viselkedett, mintha a világ nyomorát a vállán kellene hordania – mesterkéltnek bélyegezték. A Rolling Stone magazin egyenesen „nyilvános idegösszeroppanásnak” titulálta az albumot.
Mindenesetre az egyik szám, a Mystery of Iniquity Grammy-jelölést is kapott, és Kanye West is feldolgozta a Laurynnel közösen írt All Falls Down című számában.
A The Fugees a 2000-es évek közepén újjáéledt, de nem sokáig. Lauryn és a csapat többi tagja közötti feszültségek újra előjöttek, így új albumot már nem vettek fel közösen, pár koncert után újra elváltak útjaik. Lauryn szólóban turnézott tovább, de nem nagy sikerrel. Extravagáns külseje, allűrjei (volt, hogy két órát késett egy koncertről) már nem tették szerethetővé. Volt, hogy a rajongók kifütyülték és korábban leléptek a koncertről.
Laurynnek öt gyereke született Marley-tól, akivel nem éltek együtt, az énekesnő édesanyjával élt a gyerekekkel. Sokan egyébként a reggae legenda fiának tulajdonítják Lauryn pálfordulását és azt is, hogy eltávolodott a zenétől, noha ezt mindketten tagadták. 2009-ben egy tízállomásos új turnéra indult második szólóalbumával, de idő előtt, egészségi gondokra hivatkozva a menedzsmentje lemondta a koncerteket.
2011-ben többször fellépett, még a Coachellán is játszott. Ekkor született meg hatodik gyermeke, akinek már nem Marley volt az apja. 2012-ben adócsalással vádolta meg az ügyészség 2005 és 2007 közötti bevételeivel kapcsolatban. Lauryn ekkor egy tweetben fakadt ki, a popközeget ellenségesnek, beképzeltnek, manipulatívnak, rasszistának és szexistának nevezve. Először csak 50 ezer dollárt fizetett a közel félmilliós tartozásából, többet nem volt hajlandó. A bíró meg is jegyezte, hogy nem egy szegény, nélkülöző ember áll előtte, hanem egy bűnöző, aki egyszerűen nem hajlandó adót fizetni. Végül 3 hónap letöltendő börtönbüntetésre ítélték, be is vonult, de pár nappal korábban, jó magaviseletért szabadulhatott. Végül a bíró arra is kényszerítette, hogy teljes tartozását rendezze és a bírságot is fizesse ki – ez közel másfélmillió dollárjába járt.
Hírnevét tovább sújtotta, hogy 2013-ban megjelent Neurotic Society című single-jének dalszövege többek szerint a társadalmi romlást az LMBT mozgalmakhoz kötötte.
Az utóbbi években nem hallani róla, hiába ad egy-két koncertet, azoknak minimális a visszhangjuk. Az viszont biztos, hogy számos mai sztár, úgy, mint Beyoncé, Kanye West, Drake, Alicia Keys és Ariana Grande is inspirációként említi az egykor szebb hírnevet látott énekesnő munkásságát.
(Kiemelt kép:Paul Hawthorne/Getty Images)
