Nem akarsz a Club 27 tagja lenni – van összefüggés Amy Winehouse és Janis Joplin halála közt?

Live fast, die young. Vagyis: Élj gyorsan, halj meg fiatalon!

Humphrey Bogart 1949-ben forgatott Knock On Any Door című filmjében hangzott el az azóta mottóként szolgáló mondat, amit előszeretettel használ a köznyelv és a média az önpusztító életet élő művészek, elsősorban blues- és rockzenészek habitusára. Az a fajta alkotói, előadói lét, amit Jimi Hendrix, Jim Morrison vagy Kurt Cobain megélt, valóban kiszipolyozza az embert, főleg akkor, ha a folytonos izzást drog és alkohol segít felszínen tartani. Az említett zenészek az azóta legendává érett Club 27 oszlopos tagjai, ám nem ők voltak az elsők, akik vitathatatlan és megkerülhetetlen értékeket hagyva maguk mögött éppen 27 évesen távoztak az élők sorából. Robert Johnsont tartják ezen a téren „úttörőnek”, ő 1938. augusztus 16-án halt meg, huszonhét évesen, de így is a delta blues legendás, világhírű alakjává vált, aki olyan későbbi nagyokat inspirált a zenéjével, mint Bob Dylan, Eric Clapton (külön lemezt szentelt Jones emlékének), a Led Zeppelin és a The Rolling Stones. Johnson születési éve egyébként vita tárgyát képezi, azaz nem biztos, hogy 27 évesen halt meg, mindenesetre őt tekintik a misztikus klub alapítójának.

Johnsonnak a születési éve tisztázatlan, a Club 27 tagjainak viszont jellemzően a haláluk az. Rendszerint nem teljesen egyértelmű körülmények között távoztak az életből, hanem rejtélyes, vitatott, de legalábbis találgatásokra és összeesküvés-elméletekre okot adó módon. Hendrix a saját hányásába fulladt bele egy átivott éjszaka után, de mivel egyedül volt, sokat vitatkoznak ma is azon, mi történt vele valójában. Morrison a fürdőkádjába fulladt, állítólag szívelégtelenség végzett vele, ám olyan sietve, boncolás és orvosi jegyzőkönyv nélkül temették el Párizsban, hogy az legalábbis gyanús. Cobain öngyilkossága szintén vita tárgya, mostanában is hallani olyan összeesküvés-elméleteket, amikben rendre felbukkan az özvegy, Courtney Love neve.

Brian Jones – Fotó: Getty Images

A Club 27 tagja Brian Jones, a Rolling Stones alapítója is, akit drogfüggősége és riasztó mértékű neurotikussága miatt már 1969-ben kirakott saját bandájából a többi tag. Jones még ugyanabban az évben belefulladt a saját medencéjébe – a hivatalos verzió szerint végzetes baleset történt, azonban sokan szinte rögtön gyilkosságról kezdtek beszélni. 1993-ban aztán egy Frank Thorogood nevű építési vállalkozó a halálos ágyán állítólag be is vallotta a Stones sofőrjének, Tom Keylocknak, hogy ő ölette meg a zenészt, mert nem fizette ki neki a háza átalakítását. Más kérdés persze, hogy ezt ki hiszi el, bizonyíték ugyanis nincs rá, sőt egy idő után Keylock vissza is vonta a vallomásról szóló történetét.

Joplin, a hippik ősanyja

A szabadság csak egy másik szó arra, amikor nincs vesztenivalód.

Az időről időre világhírű vagy kevésbé ismert zenészekkel és színészekkel bővülő huszonhetes klub „eredeti” tagjai között Janis Joplin képviselte a nő előadókat. A hippikorszak csúcsán alkotó amerikai énekest és dalszövegírót nem véletlenül tartják a mai napig a rock and roll és a pszichedelikus soul koronázatlan királynőjének, zenéjével tömegeket és generációkat vont hatása alá egy olyan időszakban, amikor a társadalmi, politikai áthallások jellemzőek voltak a művészek megnyilvánulásaira.

Janis Joplint egészen kamaszkora végéig nem érdekelte a zene, csak akkor ébredt fel benne a kíváncsiság, amikor elkezdte tanulmányait a Texasi Egyetemen, Austinban. Barátaival kezdett folkot és bluest énekelni, és a környezete számára rögtön kiderült, hogy igen jól csinálja. Biztatták, maga is egyre jobban megtalálta a saját kifejezőerejét az éneklésben, így csakhamar San Francisco Haight-Ashbury negyedébe költözött, ami akkoriban a hippikultúra fellegvára volt. Ahogy oly sokan akkoriban és arrafelé, Joplin is meglehetősen szabados életmódot folytatott – bár sosem használta magára a biszexuális jelzőt, férfiakkal és nőkkel egyaránt tartott fent viszonyt, az ital- és a drogfogyasztás hétköznapi rutinná vált nála.

Joplin maga is tudatában volt önpusztításának, harcolt, többször próbált lejönni a szerekről, de rendre kudarcot vallott. Egészsége egészen fiatal korában megromlott, halálának évében, 1970-ben már olyan állapotban volt, hogy egyik koncertjén csak két számot volt képes előadni. Zenekarával ugyan még stúdióba vonult, hogy új albumukat rögzítsék, egyik nap azonban már nem érkezett meg a munkába. Menedzsere találta meg a hotelszobájában október 4-én, a hivatalos közlemény szerint heroin-túladagolás okozta a halálát, ezért nem indult hatósági vizsgálat a körülmények pontos megállapítására – annak ellenére sem, hogy dealerének több kuncsaftja is meghalt azon a héten.

Janis Joplin – Fotó: Getty Images

Winehouse, az áldozat

Az élet rövid. Bármi megtörténhet, és általában meg is történik, szóval nincs értelme ülni és hagyni, hogy a sok »ha«, »és« és »de« körül forogjanak a gondolataid.

2011. július 23-a fekete napja volt a soul, a jazz és a rhythm and blues rajongóinak, ekkor csatlakozott ugyanis a huszonhetesek klubjához az angolok hatszoros Grammy-díjas énekes-dalszerzője, Amy Winehouse. Úgy tűnhet, a kivételes tehetségű művész gazdag életművet hagyott maga után, hiszen szinte minden megnyilvánulása világsikert hozott, ezzel szemben mindössze két stúdióalbumot, egy koncertlemezt és két válogatásalbumot tudott kiadni.

Amy egészen korán masszív barátságba került az alkohollal, 2007 óta ivott rendszeresen, a kemény drogokra azonban férje, Blake szoktatta rá. Winehouse is küzdött a jól felfogott önpusztítás ellen, kétszer is elvonókúrára vonult, de alulmaradt, többször is megszökött az önkéntes terápiákról. Zaklatott életvitele odáig fajult, hogy előadásain nem egyszer elfelejtette a szöveget, koncertjein részegen verekedett, sőt egy ízben a színpadról is leesett egy ittasan előadni kívánt figura során.

A tarthatatlan életvitelben csak a szülei álltak mellette, akik bár tudták jól, hogy nagy a baj, nem segíthettek rajta. A halálát megelőző hónapban Amy Winehouse az orvosai elmondása alapján egy kortyot sem ivott, éppen újabb leszokási kísérletben vett részt. Július 23-án valamiért mégis vodkázni kezdett, legalábbis a hivatalos látlelet szerint 4,16 ezrelékes véralkoholszintet állapítottak meg nála, így halála okaként az alkoholmérgezést jegyezték fel. Később azonban, bár ezt semmi nem bizonyítja, felmerült, hogy valójában alig volt a szervezetében alkohol, így halála egyeseknek ugyancsak rejtélyesnek tűnt, és ahogy az már bevett szokás a Club 27 tagjainak esetén, sok találgatásra, összeesküvés-elméletre adott lehetőséget.

Az viszont tény, hogy hónapokkal a halála előtt Amy Winehouse arról nyilatkozott, hogy szeretne a huszonhetesek klubjába tartozni, és bármilyen körülmények között is halt meg, sikerült neki. Ő a 45. zenész, aki belépett a társulatba.

Amy Winehouse – Fotó: Getty Images

Haláli statisztika

A Club 27 tagjainak több esetben is tisztázatlan halálát természetesen megannyi önjelölt és hivatalos szakértő vizsgálta, és vizsgálja ma is. Bizonyos Eric Segalstad hosszú kutatómunka után jelentette meg könyvét The 27s: The Greatest Myth of Rock & Roll címmel. „Ez egy érdekes életkor, a legtöbb ember ilyenkor hagyja maga mögött a gondtalan fiatalságot, és kezd éretten, felnőtt fejjel gondolkodni” – nyilatkozott Segalstad a könyve kapcsán, aminek lényege tulajdonképpen annyi, hogy a fiatalon elhunyt zenészeket bedarálta a szórakoztatóipar, a felfokozott életritmus, a rendszeres éjszakázás, a mértéktelenül fogyasztott drog és alkohol. A 27-esre mint misztikus számra nem találunk érdemi fejtegetést a műben.

Ennél sokkal érdekesebb az a tudományos munka, amiben ausztrál statisztikusok vizsgálják és elemzik a helyzetet. Éppen Amy Winehouse halálakor elégelték meg, hogy misztikus legendák keringenek a rettegett életkor körül, és szakmájuk alapvetéseit felhasználva bebizonyították, hogy nem halnak meg többen ebben a korban, mint máskor, igazából egy hatvanas, hetvenes vagy éppen negyvenes klubot is könnyedén össze lehetne állítani, a 27 talán csak a fiatalság okán tett szert kiemelt figyelemre és hírnévre. A kutatás vezetője, Adrian Barnett, az ausztrál Queenslandi Műszaki Egyetem professzora a The British Medical Journal orvosi folyóiratban publikálta a munkatársaival készített értekezést, amely szerint az 1956 és 2007 között az Egyesült Királyságban listavezető albumot készítő 1046 zenész közül 71-en hunytak el, és a pontos matematikai elemzés nem mutat kiugró értéket a 27 éves korban bekövetkezett haláleseteknél. Ugyanakkor a kutatók szerint a statisztikai elemzések arra engednek következtetni, hogy a húszas-harmincas éveikben nagyobb valószínűséggel halnak meg a rocksztárok, mint a hétköznapi emberek.

Érdekes az is, hogy a hetvenes évek végén és a nyolcvanasok elején nagyobb volt a 20 és 40 éves koruk közt meghalt zenészek aránya. A nyolcvanas évtized második felére azonban visszaesett ez a mutató, amit a szakértők a rock’n’roll háttérbe szorulásával és a herointúladagolás jobb kezelhetőségével indokolnak.

Kurt Cobain – fotó: Getty Images

A szólóelőadók korábban halnak

Nehogy azt higgyük, hogy csak az ausztrál kutatókat foglalkoztatta a huszonhetesek klubja. Liverpoolban a John Moores Egyetem szakemberei vették a fáradságot, hogy utánamenjenek néhány ezzel kapcsolatos dolognak. Ők 1489 sikeres zenész életrajzát vizsgálták, akik közül 137-en már nem élnek. Összevetették a 137 haláleset körülményeit, és arra a megállapításra jutottak, hogy a szólóénekesek kétszer akkora eséllyel halnak meg korábban, mint az együttesek tagjai – függetlenül attól, hogy Európában vagy Észak-Amerikában élnek. A tanulmányozott zenészek között volt Jimi Hendrix, Elvis Presley, Michael Jackson, Whitney Houston és Amy Winehouse is, akárcsak Kurt Cobain vagy Sid Vicious a Sex Pistolsból.

„Azt mondta, egyszer rákacsintott a Kurt Cobain-posztere” – A Nirvana 25 éve elhunyt frontemberére emlékezünk

A kutatásuk eredményét természetesen elméletekkel is alátámasztották a liverpooliak, szerintük az együttesek tagjai baráti segítséget és támogatást kapnak egymástól, ami jobban védi őket az önpusztító életmódtól, mint szólókarrierben utazó bajtársaikat.

Európa veszélyesebb

A ki tudja, mennyire komolyan vehető, idevágó kutatások azt is kimutatták, hogy az európai zenészek jellemzően fiatalabb korban halnak, mint az amerikaiak: előbbieknél 39, utóbbiaknál 45 éves kor az átlag. Ugyanakkor Amy Winehouse európai idol volt, Janis Joplin meg amerikai, és mindketten magasról tettek arra, hogy bármiféle statisztikának megfeleljenek. Zenéjükkel olyan magasságokba értek és vitték rajongóikat is, hogy belegondolni is szívfájdító, milyen életművet élvezhetnénk tőlük ma, ha nem pusztítják el önmagukat 27 évesen. Vagy lehet, hogy nem is önmagukat pusztították el? Amíg világ a világ, és létezik könnyűzene, a Club 27 legendája és a köré épített rejtélyek, találgatások, összeesküvések is megmaradnak, és izgatják a rajongók fantáziáját. Ilyen ez a show-biznisz.

Mitch Lucker – Fotó: Getty Images

Amy Winehouse 2011-ben bekövetkezett halála óta egyébként két kevésbé széles körben ismert taggal bővült a huszonhetesek klubja. Mitchell Adam „Mitch” Lucker, az amerikai Suicide Silence nevű deathcore banda énekese motorbalesetet szenvedett 2012. november elsején, amikor éppen egy Halloween-buliba tartott. Őt Kim Dzsonghjon, a koreai, ott igen népszerű SHINee együttes énekese követte 2017. december 18-án az égi elitklubba. Az ő halála nem tartogat rejtélyeket: szén-monoxid-mérgezés végzett vele.