A sóhoz egy sor babona kapcsolódik, ezek közül is a legismertebb, miszerint ha kiborul a só, az szerencsétlenséget és veszekedést jelez. A sót érintő babonák minden bizonnyal oda vezethetők vissza, hogy az ókori társadalmakban értékes árucikknek számított. A beszerzési nehézségek és a magas ár miatt a só egyfajta valutaként is szolgált. Az angol salary (fizetés) szó is a latin sal szóból ered, valószínűleg azért, mert a római katonák a fizetésük egy részét sóban kapták.
A kiömlött sóval kapcsolatos babona Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményén is megjelenik: Júdás jobb karjánál egy felborult sótartó látható, mely a becstelenséget és az árulást jelképezi.
Részlet Leonardo da Vinci Az utolsó vacsora című festményéről
A babonának országonként eltérő verziói vannak. A norvégoknál úgy tartják, annyi könnyet ejtünk majd, a kiborult só feloldásához szükséges. Egy régi angol hiedelem szerint pedig minden egyes kiömlött sószem egy-egy jövőbeli könnycseppnek felel meg. A németek szerint a kiborult sóval magát az ördögöt hívjuk meg magunkhoz.
Persze van megoldás is arra az esetre, ha már megvan a baj: ha ugyanis a kiömlött sóból egy csipetet átdobunk a vállunk felett, az a babona szerint az ott várakozó ördög szemébe hullik, melyet így megvakítunk és egyrészt nem tud ártani nekünk, másrészt sírva fakad és a könnyeivel helyettünk ő oldja fel a sót.
