Újra zárul a világ a koronavírus-járvány miatt. A miniszterelnök hétfőn szigorú járványügyi szabályokról számolt be: kijárási tilalom este nyolc után, zárnak az éttermek, színházak, mozik stb. Nemhogy nem látjuk az alagút végét, még csak most indulunk újra befelé, igaz, van már tapasztalat a hátunk mögött. A járvány elképesztő hatással van mindennapi életünkre, szokásainkra, terveinkre, gondolkodásmódunkra. Annyira hozzászoktunk a szabályokhoz, hogy automatikusan felhördülünk, ha egy filmben nem tartják a másfél méteres távolságot, az pedig nem kérdés, hogy rohanunk kezet mosni a bevásárlás után. A koronavírus ellen kialakított védekezési módszereink gyakorlatilag a vérünkké váltak.
Egy fiú átöleli apját egy brazil klinikán, amely idős emberek számára hozta létre a Tunel do Abraco (ölelés alagút) nevű megoldását, miután a járvány miatt a rokonok több mint 70 napig nem ölelhették meg egymást. Az alagút vastag műanyag függönyből készült, amely garantálja a családok biztonságát, és minden használat után egy klinikai szakember tisztítja meg a fóliát. (Fotó: Lucas Uebel / Getty Images)
Sokan kezdjük megszokni a változásokat, az új világrendet, mégis jó eljátszani a gondolattal, mi lesz, ha a dolgok visszatérnek majd a normális kerékvágásba, vagy legalábbis valamilyen hasonlóba, hiszen a vírus drasztikusan megváltoztatta a világot és annak korábbi működését. De vajon tényleg ugyanott folytathatjuk a járvány után, ahol abbahagytuk?
Vajon mi az, ami már nem lehet ugyanolyan, amilyen előtte volt?
Egy Reddit felhasználó, u/Cuis feltette a kérdést, amire 17 ezer válasz érkezett. Ezek közül idézünk néhány elgondolkodtató választ:
A házasságom
„A feleségem és én együtt dolgoztunk otthonról márciustól szeptemberig, amikor vissza kellett mennie az irodába. Én még mindig otthon dolgozom. Ez idő alatt egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Annyi történetet hallottam arról, hogy a Covid házassági problémákat okozott. Nekem szó szerint hiányzik a feleségem minden nap, amikor dolgozni kell mennie. Már az ajtóban várom, mint egy kiskutya. Azt mondják, hogy a hiánytól erősödik a szeretet, de néha a kényszerű közelségtől is.”
A munkám
„Remélhetőleg a főnökünk végül beismeri, hogy minden hülye meetinget valójában e-mailekkel is lehet pótolni.”
A gyerekeimmel töltött idő
„A pandémiát megelőzően heti öt napon át 6:15-kor hagytam el a házat, hogy beérjek az irodába, általában azelőtt, hogy bárki más felébredt volna. És pont akkor értem haza, amikor már a lefekvéshez készülődtek. Ehhez soha többet nem térek vissza a karantén után. Az elmúlt nyolc hónapban, láttam, ahogy a fiaim a szemem előtt nőttek fel, és mindennap rengeteg minőségi időt töltök velük, akár az otthoni munka közben is. Most már tudom, mi hiányzott.”
Ölelések
„Többé nem veszek természetesnek egyetlen ölelést sem.”
Az elengedhetetlen maszk
„Bármikor, amikor beteg vagy, viselj maszkot. Ma már csodálkozom, hogy korábban úgy repültem náthásan, hogy nem viseltem maszkot.”
Az irodai élet
„A cégem bejelentette, hogy ha visszatérünk, hetente csak egyszer vagy kétszer megyünk be az irodába. Sokan rájöttek, hogy az otthoni munkavégzés mennyire kivitelezhető.”
A szociális védőháló (talán)
„Remélem, hogy ez majd tömegeket győz meg arról, hogy az egészségügy emberi jog, és nem szabad a foglalkoztatáshoz kötni. A járvány megmutatta, hogy rengeteg ember saját erőfeszítései ellenére, önhibáján kívül veszíti el a munkáját, és ez nem kényszerítheti őket arra, hogy egészségügyi ellátás nélkül maradjanak, vagy adósságokat halmozzanak fel, amikor elveszítik fedezetüket.”
A távolságtartás
„Ápolási asszisztensként már mindig hezitálni fogok szemvédő és maszk nélkül közel kerülni valakihez (különösen az idősekhez, akik szeretnek közvetlenül rád köhögni.)”
A kézmosás
„Remélhetőleg a gyakori kézmosás válik szokássá. A kézfertőtlenítők az üzletekben, éttermekben és a nyilvános helyiségekben.”
Ahogy az életre gondolunk
„Temetkezési vállalkozóként számos járvány okozta halálesettel találkoztam. Első kézből tanúsíthatom azt a szomorú tényt, hogy a Covid-19-ben elhunytak családjai és barátai már soha nem lesznek ugyanazok.”
Mindaz, amiben biztosak voltunk
„Bosszantó, hogy (látszólag) milyen gyorsan váltott át az életem abból, hogy hol akarok venni egy házat, abba, hogy egy időre visszaköltöztem a szüleimhez. RIP élő zenei karrier, hiányozni fogsz.”
A filmek
„A mozi kifejezetten. Biztos vagyok benne, hogy sok produkciós vállalat óriási veszteségeket fog elszenvedni, vagy esetleg csődöt jelent, mivel senki sem fizet többet azért, hogy filmeket nézzen. Az más kérdés, hogy jelenleg senki sem tud igazán filmeket készíteni az utazási tilalmak, a logisztikai kérdések, a szereplők, akik nem tudnak egymás közvetlen közelében lenni, az összes utómunkálat miatt, amit többnyire nem lehet otthon elvégezni. A kreatív művészeti munkákhoz a világ minden tájáról kevés támogatást nyújtanak. A művészeket arra ösztönözték, hogy képezzék át magukat más szektorok számára.”
A szerelmi életünket
„A társkeresés még inkább az online alkalmazásokhoz fog kapcsolódni, ami a legtöbbek számára nem jó. Különösen, ha az emberek többet dolgoznak otthonról, és nem mennek szórakozni.”
A személyiségünket
„Azt gondolom, hogy az emberek megmutatták a bennük élő legrosszabbat, és ennek hosszú távú következményei lesznek.”
És te mit nem csinálsz majd másképp, ahogy eddig?
