Várjuk a megváltást egy vezértől, hogy mondja meg, mi a jó nekünk, de hiába, most saját kútfőből kell meghoznunk a jó döntéseket a járvánnyal kapcsolatban. Ezért próbáljuk kiokoskodni magunknak, hogy mégis milyen módon csökkenthetjük a fertőzés kockázatát, aminek mostanra teljes káosz lett az eredménye.
Ne találkozz a szeretteiddel, de a mindennapos bolt nem probléma
Mivel nincs központi irány, mindenki számára hiteles és követhető szabályrendszer, amihez tartsuk magunkat, ezért igyekszünk jól dönteni, csak az a baj, hogy ezek a döntések sok esetben épp a józan észt nélkülözik teljesen. Anikó épp a minap veszett össze például az anyjával azon, hogy ki, hova, miért megy ki a lakásból: „Teljesen röhejes az egész, és a legrosszabb, hogy anyám – és mások sem – egyszerűen nem látja, hogy milyen logikátlanul viselkedik. A férjemmel együtt be kell járni a munkahelyemre, megyünk boltba, ha muszáj, de amúgy kerüljük minden más helyzetben a kontaktust a többi emberrel, maszkot hordunk az utcán is, betartjuk azt a kevés szabályt, amit hoztak, és fertőtlenítőben fürdünk már lassan. Ez nekem azt jelenti, hogy ésszerű keretek között megteszünk minden óvintézkedést úgy, hogy azért mellette tudjuk élni valamennyire normálisan az életünket is. Folyamatos egyensúlyozás és mérlegelés megy a fejünkben.
Anyámék sem ülnek egyfolytában otthon, sőt, amióta kevésbé lehetne kimenni, állandóan valami dolguk akad az utcán, vagy épp a boltokban lógnak.
Erre mégis anyám lekapott a múltkor a tíz körmömről, hogy miattam fog meghalni, mert az utolsó adventi hétvégén meglátogatom a keresztlányomat – akivel egyébként kéthetente találkozunk, gyakrabban, mint anyámékkal, úgyhogy ha úgy vesszük, inkább a szüleimtől kéne távol maradnom. Majd közölte, hogy ezek után nem akar együtt karácsonyozni sem, mert veszélyes vagyok rá nézve. Őrjítő, hogy nem tudom neki elmagyarázni, hogy nem én vagyok itt a probléma, és nem azért fogja elkapni a vírust, mert én elmegyek a hároméves keresztlányomhoz, hanem sokkal nagyobb veszélyforrás, hogy egyfolytában boltba mászkál.”
Próbálunk jól dönteni, csak sok esetben a józan ész hiányzik hozzá (Kép: Getty Images)
BKV? Mehet! Barátnő? Felejtsd el!
Barni gimnazista, mesélt ő is hajmeresztő szabályokat, amiket a szülők láthatóan teljesen véletlenszerűen és következetlenül dobálnak a gyerekekre: „A legfurább nekem az a barátom, akit mindenhova elengednek a szülei, nyugodtan mehet a tömött plázába, vonatozhat (Budapest környékén laknak), buszozhat naphosszat, de ha velünk akar találkozni, vagy valamelyik barátja fel akarna menni hozzá, akkor nagyon szigorú kikérdezés előzi meg a szülők részéről. Tudni akarják, hány emberrel találkoztunk, hogy azok környezetében volt-e covidos, és ha nem élünk a négy fal között 0-24-ben, akkor nem mehetünk a haver közelébe.
Dehát miért vagyunk mi, a barátai, osztálytársai – akikkel amúgy az online suli előtt egész nap együtt volt – veszélyesebbek, mint a plázában tömörülő random idegenek és a buszon köhögő, kilógó orrú emberek?
A másik osztálytársamat pedig simán elengedik a szülei bulizni a haverokhoz, de arról szó sem lehet, hogy ott aludjon, mert az már veszélyes a fertőzés miatt, és inkább elmennek érte este tízkor a kertek alatt, hogy hazavigyék kocsival. A fejükben ezek szerint alvás közben fertőz csak a vírus, előtte, öt órán keresztül a közös ivászat során ártalmatlan, vagy mi? Ebben mi a logika?”
Ésszel, emberek!
Barni kérdése jó, mert a fenti szabályokban egyáltalán nincs logika, nincs jelen a józan ész, ami ezekben az időkben segíthetné a helyes döntéseket. Ha már ez a helyzet ilyen káoszt okoz, mi lesz itt jövő héten, amikor a karácsonyi találkozókat valószínűleg ünnepélyesen engedélyezik majd, és egymás nyakába borulhatnak a családok.
Milyen döntéseket hozunk majd akkor, amikor még ez a kevés szabály is megszűnik hirtelen, egyik napról a másikra? Valószínűleg jönnek majd a hibrid házi szabályok: nagyit nem szabad megölelni, de az unokatestvért igen; a nagypapa köré üvegfalat emelünk; az nem baj, hogy busszal jön az unokatestvér, amíg nem ül rá a kanapéra, hanem a sarokban marad a kisszéken.
És vajon hány családban lesz összeveszés abból, hogy az egyik úgy tartaná helyesnek, ha online lenne a karácsony, a másik meg a rokonok aurájába akar mászni?
Érthető a bizonytalanság, hiszen még azt sem tudjuk pontosan, hogyan viselkedik a vírus, a kutatók most vizsgálják, hogy hol és hogyan fertőz, zárt térben, nyílt terepen kísérleteznek a vírusfelhőkkel, és napról napra változó tudományos álláspontokkal kell megküzdenünk a fejünkben. Ez a bizonytalanság szüli a józan észt nélkülöző döntéseket és össze-vissza kapkodásokat.
De azért felhívnánk arra mindenki figyelmét, hogy attól még, hogy esetleg december 21-én kihirdetik, hogy lehet együtt karácsonyozni, még nem muszáj egymás nyakába borulni. Inkább valahonnan mélyről elő kell venni azt a józan ítélőképességet, és szem előtt tartani a döntéskor, hogy a vírus nem törődik vele, hogy milyen szabályokat hoznak a fejünk felett, sőt, a karácsonytól sem hatódik és torpan meg. Idén az ünnepekről ésszel, okosan hozzunk döntéseket!
