A szülői lét az esetek kilencven százalékában arról szól, hogy váratlan, sőt időnként döbbenetes helyzetekből kivágjuk magunkat és kimentjük a gyereket is. Azt azonban még mi sem láttuk jönni, hogy a tegnapi bejelentés, miszerint az iskolák alsó tagozatai nyitnak csak ki április 19-től, ekkora zavart eredményez a gyakorlatban, és még azt sem igazán tudjuk, hogy mihez tartsuk magunkat.
Így aztán, szülők lavírozhatnak a járvány veszélyeinek Szküllája, az iskolai hiányzás és lemaradás Karübdisze, meg a munkahelyi elvárásoknak való megfelelés névtelen hősének szobra között úgy, hogy dönteni kell, de nem lehet jó döntést hozni.
Persze, van, aki még így is fellélegezhet, mert vészesen fogy a szabadság, vagy fizetés nélkülire kellett mennie, amíg a kisiskolás gyerekét otthon tanította – nekik az iskolanyitás felér egy megváltással. A járvány miatt meg majd ráérnek akkor aggódni, ha megtörténik a baj.
Egész nap maszkban (Fotó: Getty Images)
Akiben viszont erősen munkál a vírustól való félelem, annak főhet a feje. A legtöbb iskola ugyan már megküldte a tájékoztatást, hogy hogyan lehet mégis távol maradni, amivel elismerték, hogy a probléma valós. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik, sőt, iskolánként egészen változó a hozzáállás.
Az iskolák közt sincs egyetértés
Az egyik legfontosabb kérdés, hogy nem maradnak-e le azok a gyerekek, aki nem jelennek meg az iskolában személyesen. Hát, vagy igen, vagy nem, arra nézve ugyanis jelenleg semmiféle központi direktíva nincs, hogy milyen segítséget kell adni a hiányzóknak. Az egyik alföldi városban például egészen fenyegető hangnemben a következőt írta a szülőknek az igazgató: „Ebben az esetben (már ti. ha otthon tartja a szülő a gyereket – a szerk.) teljesen úgy kell eljárni, mintha betegség miatt hiányoznának, azaz a tananyagban haladás és lemaradás pótlása az Önök felelőssége. Döntésem tehát nem digitális távoktatási munkarend engedélyezését jelenti.”
Ebben az iskolában tehát nagyon nem támogatják, hogy a gyerekek távol maradjanak, a szülők nagy része viszont egyáltalán nem nyugodt, mivel a gyermekorvosuk szerint, ha beindul az iskola, három-négy napon belül „robbanni fog a Covid-bomba”.
Még mindig kérdés persze, hogy mit fognak csinálni az olyan osztályokban (iskolákban), ahol a szülők többsége nem engedi iskolába a gyereket, és ki tud-e kényszeríteni ez a helyzet valami támogatóbb hozzáállást az iskola részéről.
Az egyik agglomerációs város iskolájának igazgatója szintén egyértelművé tette a szülőknek, hogy nem lesz digitális oktatás a távolmaradóknak, itt viszont rendkívül együttműködően azt is hozzátették, hogy a napi feladatokat felteszik a Teams-be és a KRÉTA-ba is, vagyis nem kell a nap végén egyenként összevadászni a feladatokat.
Dórának három gyereke van, egy felsős és két kisiskolás. Eddig értelemszerűen otthonról dolgozott, közben tanította a kicsiket, de ez a felemás intézkedés elég furcsa helyzetbe hozta a családot. Napi 250-300 halálos áldozat mellett legszívesebben most sem küldené vissza az iskolába egyik gyerekét sem (habár az otthon tanítástól már égnek állt a haja), a főnöke viszont jelezte, hogy fogytán a türelme. Eddig megértette, hogy ha nincs iskola, nincs más választása, mint otthon maradni, a jövő héttől kezdve azonban legyen szíves minden reggel befáradni a munkahelyére, miután elhelyezte a gyerekeit az iskolában. Dóra családja még nem kapott oltást a vírus ellen, ezért nem is egészen nyugodtak, de próbálnak optimisták lenni.
Tanárnak lenni sem egyszerű most
Nem sokkal könnyebb a helyzete Ildikónak sem, aki angoltanárként alsósokat és felsősöket is tanít egy általános iskolában. Ő mostantól úgy lesz, mint a mesebeli okos lány: be is jár dolgozni meg nem is: az alsósoknak megtartja az órákat, a felsőseinek meg folytatja a digitális oktatást.
Hasonló helyzet a tanév elején a hat- és nyolcosztályos gimnáziumokban is kialakult, mármint, hogy az 5-8. évfolyam bejárt a suliba, a nagyok viszont nem, és a tanároknak kétféleképpen kellett oktatniuk, de ezt annak idején a legtöbb iskolában úgy oldották meg, hogy másik órarendet készítettek, tömbösítették az órákat, így a tanároknak naponta változott, hogy személyesen vagy digitálisan kell-e tanítaniuk, nem pedig óránként.
Most azonban nem túl valószínű, hogy ezért a három hétért, ami a május 10-i nyitásig hátra van, új órarendet készítenének az érintett tanárok kedvéért.
Habár, még az is bőven lehetséges, hogy ez az egész okfejtés pár napon belül érvénytelen lesz, vasárnap estig ugyanis még könnyen bejelenthetik, hogy inkább mégsem mennek iskolába az alsósok sem hétfőtől, és ez nem is lepne meg senkit.
