Az egészséges táplálkozással kapcsolatban általában az van a fejünkben, hogy az eszik jól, akinek minél több zöldség, gyümölcs és minél kevesebb cukor van a napi étrendjében, ám a kutatások szerint egyáltalán nem azok a legegészségesebbek, akikre ezek a kritériumok igazak, hanem azok, akiknek az evéssel kapcsolatos készségei fejlettek. Ha belegondolunk, ez a megközelítés sokkal emberbarátabbá teszi az egészséges táplálkozásra nevelést a gyerekekkel, mint az, hogy állandó harc legyen a tányér felett, mert nem eszi meg a zöldséget a gyerek maradéktalanul.
A válogatós gyerek a szülők rémálma
A zöldségek amúgy is vörös posztóként lebegnek a gyerekek szeme előtt kiskorukban általában, ezzel csatatérré tudják változtatni a családi ebédeket, és felrobbant fejű szülőket hagynak maguk után rendszeresen. Kevés frusztrálóbb érzés van, mint amikor a gondosan, egészséges alapanyagokból összeállított ételt a gyerek fintorogva turkálja, bele sem eszik, vagy ha mégis, akkor úgy tesz, mintha kínpadon tépkednék ki egyenként minden szál haját. Ez a jelenség a leggyakrabban a zöldségek körül fordul elő, szegény brokkolit már akkor utálják a gyerekek, amikor még nincs is a tányérjukon, és egyáltalán nem lehetünk abban biztosak, hogy ha tegnap megették a zöldborsót, akkor ma is szeretni fogják. Természetes reakció a szülők részéről, hogy vállalják a konfliktust és erőltetni próbálják a zöldségeket, hiszen jót akarnak, egészséges táplálkozásra próbálják rávenni a gyerekeket, akik néha úgy tesznek, mintha meg akarnánk mérgezni őket, ha egy darabka sárgarépa feltűnik a tányérjukon.
Anna két kisfiú anyukája és minden nap megküzd velük a válogatósság miatt: „Már nem tudom, mit kéne csinálnom, semmilyen egészséges ételt nem hajlandók megenni a gyerekeim. Ha zöld színű, akkor rögtön elutasítják, úgyhogy az olyan zöldségekkel, mint például a brokkoli vagy zöldborsó már nem is próbálkozom. Nem értem én sem, mi bajuk az ételekkel, de már elfáradtam, hogy minden evésnél ezen menjen a balhé. Próbáltam szép szóval és próbáltam erőltetéssel is beléjük diktálni a zöldséget, de nem megy.
Még azt is megcsináltam – erre nem vagyok büszke -, hogy nem adtam nekik mást enni két napig, csak azt, amit előzőleg lefújoltak, de inkább éhen haltak volna, mint megegyék.
És persze a zsarolás is mindennapos nálunk, már rutinból mondom nekik, hogy »ha nem eszed meg az ebéd felét/ha nem kóstolod meg legalább, akkor nem kapsz édességet.« Pedig amúgy hajlanék arra, hogy megértsem őket, nekem is vannak olyan ételek, amiket nem szeretek, csak hát vannak azért szabályok, az egészséges étkezéshez kapcsolódó elvárások, amiket valamilyen szinten teljesíteni kéne, ha jót akarok a gyerekeimnek.”
Felejtsük el az erőltetést
A jó hír az, hogy nem kell tovább vívni a csatákat az asztal körül, de legalábbis a zöldségek erőltetését nyugodtan elengedhetjük, mert nem ettől függ a gyerekek egészséges táplálkozási szokásainak kialakulása Szabó Orsolya dietetikus szerint. „Erőltetni semmit sem szabad, mert ha egy gyerek megmakacsolja magát, akkor csak egyre több zöldséggel vagy étellel kapcsolatban kezd ilyen hatalmi játszmába – mondta el a szakember. – Ha egy gyerek nem szereti a brokkolit, annak oka van. Bár mi felnőttek tudjuk élvezni, de gyakran a gyerekek, akiknek még új az ízérzékelésük, érezhetnek olyan mellékízeket, amiket mi nem észlelünk. Például a brokkolira legtöbbször az a gyerekek panasza, hogy keserű.
A gyerekeknél még nagyon erős a keserű ízzel szembeni ellenérzés, ami egyébként egy ősi önvédelmi reakció a szervezettől, hogy a keserű ízt gyakran a veszélyes növényekkel köti össze.
A gyerekek ízérzékelése még tanulóban van, és sokkal érzékenyebb a felnőttekénél. A másik, hogy felnőttek között is nagy különbségek lehetnek: az ízeket nem egyformán érezzük. Például a koriandernél közismert, hogy van, aki nem tudja megenni, mert olyan rossz ízűnek érzi, én is undorom tőle, amiben van, nem tudom megenni és nagyon frusztrált lennék, ha anyám kényszerítene.”
fotó: getty images
A dietetikus véleménye szerint azért is hiba a gyerekekre erőltetni az ételeket, mert az ízérzékelésnek a szaglás is része, ha valami rossz szagú, az ízét se fogjuk szeretni. És azt is hozzáteszi, hogy egyáltalán nem muszáj brokkolit enni mindenkinek, ha nem szereti a gyerek, akkor lehet neki zöldborsót párolni külön és nem elvből megtömni, mert mindenki ezt eszi. Sőt, akkor sem dől össze a világ, ha egy-egy étkezésnél nem eszik köretet a gyerek. „Ha már kialakult a hatalmi játszma az étel körül, akkor a szülőnek nehéz dolga lesz, hogy erről mind ő, mind a gyerek leszokjon – folytatja Szabó Orsolya. – Az elején biztos nehéz ráhagyni, hogy ne egyen a répából, ha addig harc volt. Ami egy gyerek etetésénél fontos: mindent kóstoljon meg, és vegyük komolyan az étkezést, ne olyanokat mondjunk, hogy a répától fog tudni fütyülni, hanem mondjuk el, hogy a répában vannak olyan anyagok, amik a jó látáshoz szükségesek. És csak fokozatosan növeljük a nemszeretem dolgokat, mindig csak annyit, amit a gyerek még elfogad.”
A tiltás nem vezet sehova
A megszorítások, szabályok, komplett ételcsoportok megvonása vagy épp erőltetése egyáltalán nem célravezetők, ha az egészéges étkezésre szeretnénk nevelni a gyerekeinket. Antal Emese dietetikus, szociológus Gyermek az asztalnál – táplálkozási útmutató és tanácsok 3-15 éves korig mintaétrendekkel és receptekkel című könyvében is erről olvashatunk:
Minden étel és ital beilleszthető az étrendbe megfelelő mértékben és mennyiségben fogyasztva, azaz nincs egészségtelen élelmiszer, csak nem megfelelően, egészségtelenül összeállított étrend van.
A könyv egyébként erősen ajánlott mindenkinek, nemcsak a gyerekek, hanem a saját étkezésünk egészségesebbé formálása miatt is. Főleg akkor, ha tiltólisták mentén próbálunk eligazodni, például kizárjuk teljesen a cukrot a saját és a gyerek étrendjéből. Erről Antal Emese így ír: „Ha tiltunk valamit, beléphet a »tiltott gyümölcs effektus« és csak azért is azt szeretné a gyerekünk. Másrészt nem szabad étellel sem jutalmazni, sem büntetni, mert megbélyegzünk így ételeket és egy helytelen »nevelési módszert« követünk. Ne felejtsük el, hogy az édes íz szeretete velünk született. Ezért tanítani kell a gyermeket az édességek megfelelő fogyasztására.”
Ugyanis nem annyira az ételeken múlik az egészséges táplálkozás, hanem azon, hogy az evéssel kapcsolatban milyen készségek, milyen hozzáállás alakul ki a gyerekben, mit visz tovább felnőttkorára. Szülőként hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy akkor lesz egészséges a gyerek, ha bizonyos ételekből eszik bizonyos mennyiséget – brokkoliból többet, mint kekszből -, de valójában nem az ételekre kellene koncentrálnunk, hanem arra, hogy milyen a kapcsolatuk általában az evéssel és az ételekkel, és ezen hangolni, ha szükséges.
Az egészséges táplálkozáshoz szükséges készségek
Az Ellyn Satter Institute kutatói dolgozták ki a Satter Eating Competence Modelt (ecSatter), mely szerint az evés két részre osztható: az egyik része az, amit intuitív módon tudunk, míg a másik az, amit megtanulunk az idők során. Például, hogy milyen mennyiséget kell ennünk, azt intuitívan döntjük el, a szervezetünk tudja, mikor elég, erre nem a szülők tanítanak meg – épp ezért felesleges is belemenni olyan harcokba, hogy megegye a gyerek az összes ételt a tányérjáról. Az viszont, hogy az ételhez hogyan használjuk a villát és kést, ne beszéljünk tele szájjal, hogyan készítsünk el egy szendvicset vagy hogy kíváncsian álljunk az új ízekhez, már a szülőktől tanult készség lesz.
Azért olyan fontos kérdés ez, mert a kutatások során kiderült, hogy azok a gyerekek (és felnőttek), akiknek jók az evéssel kapcsolatos készségeik, jobban érzik magukat fizikailag, érzelmileg és a társas kapcsolataik is stabilabbak.
A kutatók többek között azzal magyarázzák ezt, hogy a jól kialakított készségekkel kapcsolatban maradunk a saját éhségünkkel és teltségérzetünkkel, hallgatunk a testünkre és megengedjük neki, hogy szabályozza az étkezésünket. Közben pedig ilyen esetben rugalmassá válunk az ételekkel szemben, nem húzunk olyan szigorú határokat a szeretem és nemszeretem ételek között, pozitív a kapcsolatunk az étellel, emiatt szeretünk is foglalkozni vele, megtervezni alaposan az étkezéseket. A kutatók szerint, ha jó készségeket fejlesztünk ki a gyereknél az evéssel kapcsolatban, megalapozzuk felnőttkorban:
- a jó általános tápanyagellátottságot;
- az örömteli és pozitív étkezéseket;
- a bizalmat önmaga és mások felé;
- a stabil testsúlyt;
- a saját testének könnyebb elfogadását;
- a fizikai aktivitást;
- a jobb és kielégítőbb alvást.
A legjobb persze a szülői minta, ha a gyerekeket az egészséges hozzáállásra, a készségek elsajátítására akarjuk nevelni, úgyhogy a sort magunkon kell kezdeni. A fő cél tehát nem az, hogy több kiló brokkolit egyen meg a gyerek naponta, hanem sokkal inkább arra kell fókuszálni, hogy rugalmasságot tanuljon az ételekkel kapcsolatban, csökkentsük az evéssel szembeni előítéleteit és mutassuk meg neki, hogy az étkezés örömteli dolog, amivel a testünk érdekeit szolgáljuk, úgyhogy megéri az időt, energiát rááldozni, hogy igazán élvezetes és tápláló legyen az, ami a tányérunkra kerül. Ezzel a hozzáállással adhatunk a legtöbbet az egészséges táplálkozással kapcsolatban a gyerekeinknek.
