Silvia Bottini neve talán elsőre nem cseng ismerősen, de ha azt mondjuk, a nő, aki a First World Problems mémen sír, valószínűleg máris tudsz arcot társítani az olaszos csengésű névhez. Bottini stockfotójából 2011-ben lett az egyik legismertebb mém, és bár azóta okozott jó pár álmatlan éjszakát a színésznőként dolgozó Silviának, végül – ha nem is elfogadta –, de legalábbis tudomásul vette, hogy ezt a foltot nem törölheti sem a múltjából, sem az internetről.
„Újra van állásom. Megint kelhetek korán.”
Színpadról a stockfotókig
Bottini a karrierjét színésznőként kezdte, ahogyan ő mondta, mindig is ezzel szeretett volna foglalkozni. 13 éves volt, amikor csatlakozott egy színjátszó csoporthoz, és annyira elbűvölte a szakma, hogy nem volt kérdés, ezt az utat választja magának. Elsősorban a színpadon játszott, szabadidejében pedig modellkedést is vállalt, ha úgy hozta a helyzet, akkori párját is – aki fotográfusként dolgozott – így ismerte meg, a férfi stockfotókat készített különböző képügynökségeknek.
A kapcsolatukról sokat elmond, hogy a férfi folyton azt várta tőle, legyen kamerakész, viseljen sminket, világos ruhákat, a haja is mindig legyen beállítva, ennek ellenére Bottini örömmel állt neki modellt, teljesen ingyen – hát igen, mit tesz a szerelem?! Végül a pár 2008-ban Shanghajba utazott, azzal a céllal, hogy a férfi a kínai stockpiacot is felfedezze magának. Bár a karrierje (akkor és ott) nem indult be, Silvia ennek az útnak köszönheti, hogy végül az egyik leghíresebb mém lett belőle. Amikor egy buddhista templomot fedeztek fel, a partnere kitalálta, hogy játsszon el különböző karaktereket és érzéseket, miközben lőtte a képeket róla. Meditálnia, turistáskodnia és végül egy snitt erejéig sírnia kellett – a többi pedig már történelem.
Silvia Bottini a 14. Los Angeles-i Olasz Művészeti, Film- és Divatfesztiválon, 2019-ben (Fotó: Tommaso Boddi/Getty Images)
15 perc hírnév, vagy még több?
A kép nem sokkal ezután felkerült az egyik fotóügynökséghez, azonban 2011-ben kezdték el igazán felkapni, és rövid időn belül ragadványnévvel is ellátták: ez lett a First World Problem mém, ami a nyugati világ problémáit írja le – miközben azok valójában nem is problémák –, de épp a szarkasztikus hangneme miatt lett nagy kedvenc. Bottininek sejtése sem volt arról, hogy milyen híres (hírhedt) lett, arról pedig pláne nem, hogy pontosan mi is az a mém, magát abszolút számítógépes analfabétaként jellemezte. Ráadásul tegyük hozzá, hogy a 2010-es évek elejét írtuk, a mém fogalma akkoriban kezdett igazán elterjedni a netes kultúrában, tehát széles körben még nem voltak annyira ismertek a humoros feliratú képek. Így amikor a weboldalát szerkesztő barátja megkereste a tényekkel, azt sem tudta, miről van szó, ugyanakkor magyarázat után sem lett boldogabb a helyzettől.
Azt hittem, ez csak véletlen. Nem akartam mém lenni, ezért biztos voltam benne, hogy hamarosan vége lesz
– mesélte a BuzzFeednek adott interjújában.
Silvia Bottini a Body Parts c. rövidfilmben (Fotó: imdb)
Kettős érzései voltak a fotóval kapcsolatban, egyrészt örült, hogy nem lehetett egyértelműen felismerni a photoshop miatt, ahol az orra új formát kapott – nem úgy, mint például Arató Andrást, azaz Hide the Pain Haroldot – másrészt viszont bosszantotta, hogy egy olyan karakterré nőtte ki magát, ami tőle teljesen távol állt. A kép azt sugallta, hogy az emberek butaságok miatt sírnak, szomorkodnak, mintha nem lennének tisztában a valódi problémákkal, és Bottinit zavarta, hogy azt gondolják róla, ő ilyen felszínes ember. Azt is megjegyezte, inkább lett volna az őrült macskás nő, vagy éppen egy újabb Disaster Girl, aki mosolyogva nézi, ahogyan a háza leég, mint egy ilyen kifordított humorú téma főszereplője, az ugyanis sokkal közelebb állt volna a személyiségéhez – Silvia szülőhazájában, Olaszországban elsősorban vígjátékokban játszott.
Leginkább azonban az frusztrálta, hogy bárki bármit írhatott az arcához, következmény nélkül, és Silvia egy idő után azt érezte, hogy abúzálva lett ezek által. Rengeteg kommentet kapott, amik sokszor fröcsögtek a rosszindulattól, de a legrosszabb szerinte az volt, amikor hálátlan k***ának aposztrofálták, amiért nem értékeli, hogy mém lett belőle.
Olcsó húsnak…
A helyzetet tovább bonyolította, hogy Silvia ingyen állt modellt a fotóért, és amikor megkereste a volt barátját azzal, hogy szeretné, ha eladnák a jogokat – legalább profitáljon belőle, ha már így alakult –, kiderült, hogy az már réges-régen megtette, a befolyó összeget pedig zsebre rakta – ebből viszont a nő egy forintot sem látott, ugyanis korábban nem írt alá semmilyen nyilatkozatot, ami hozzá kötötte volna a szerzői vagy felhasználási jogokat.
Képzeld el, hogy a saját életedet éled, és hirtelen lesz valaki, aki azt csinál az arcoddal, amit akar. Bármilyen karakterré válhatsz, nincs felette hatalmad.
Azt mondja, vannak, akik legalább megkeresik a különböző platformokon, hogy felhasználhatják-e a fotót, de a legtöbben kérdezés nélkül teszik ugyanezt. Logikus döntés lenne, ha az arca ellopása miatt perre menne, de korábban a Knowyourmeme-nek úgy nyilatkozott, hogy soha nem volt ideje, pénze vagy energiája arra, hogy ezzel foglalkozzon, már így is túl sokat vett ki belőle az egész idegeskedés, főleg mentális értelemben.
Álom mémkivitelben
A mém hozott egyfajta ismertséget számára, de Bottini nem így képzelte a népszerűséget, az ő álma ugyanis az, hogy egyszer alakításáért Oscar-díjat nyerjen. 2015-ben Los Angelesbe költözött pont ezért, egyelőre az átütő siker azonban nem érte utol. 2019-ben néhány barátjával úgy döntöttek, kihasználva a mém sikerét, First World Problems címmel saját websorozatot indítanak. Leforgattak egy pilotszerűséget, de a széria nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket – bár ami késik, nem múlik, hiszen például Nia Vardalosnak is évekig tartott, mire filmre vitte a Bazi nagy görög lagzit, ami egy színházi monológ volt eredetileg. Addig is marad Silviának a színpad és egy-egy filmes lehetőség, na meg a vörös szőnyeges események, ahol legutóbb éppen a Golden Globe-ot nyert Jennifer Coolidge-dzsal fotózkodott.
